A dráma azonban nem volt előzmények nélküli, az 1873-as gazdasági világválságot megelőző és követő évek egybeestek a modern politikai antiszemitizmus európai elterjedésével. Az új ideológia a középkori vallási alapú zsidóellenességet faji (vérségi) alapra helyezte, s nem a zsidók másságát, hanem az emancipációt követő hasonulását (asszimilációját) támadta, melyet faji fenyegetésnek tekintett a keresztény társadalom számára. Az antiszemita eszmerendszer megalapozói főként francia és német értelmiségiek voltak, de a magyar Istóczy Győző is egyike volt az első modern antiszemitáknak.
A magyar politikai életet a kiegyezéshez való viszonyulás osztotta ketté, a dualista konstrukciót támogató kormánypártra (Szabadelvű Párt) s a kiegyezést elutasító ellenzékre (Függetlenségi Párt). A politikai pártok képviselőinek többsége egyetértett a polgári jogegyenlőség liberális elvének a zsidókra is kiterjedő sérthetetlenségével, az Istóczy körül csoportosulók - Ónody Géza, Szalay Károly képviselők, Simonyi Iván és Verhovay Gyula lapszerkesztők - azonban az emancipáció visszavonását s a politikai paletta antiszemita színezetű újrarajzolását tűzték ki céljukként. A zsidók integrációját, asszimilációs szándékát, modernizációs törekvéseik sikerét hódításként értelmezték, amely ellen nemzeti önvédelmet hirdettek. Istóczy felfogásában a zsidóság nem felekezet, hanem „faj, hagyomány, kultúra, érdekszövetség és vallás" együtt, politikai értelemben pedig egy hatalomra törő zárt kaszt, amely a demokratikus elveket hangoztatva igyekszik a hagyományos történelmi osztályokat kiszorítani, sőt a pánjudaizmus keretében világuralomra jutni. A végleges megoldást a zsidók Palesztinába való letelepítésében, a zsidó állam visszaállításában látta. (Később úgy vélte, ő inspirálta a cionista szervezkedést.) Rövid távon viszont a „zsidóuralmat" korlátozó törvények meghozatalát, a földbirtokosokat fenyegető zsidó mobil tőke visszaszorítását, a „gründerek" zsoldjában álló sajtó és parlament befolyásának letörését, valamint a közvélemény antiszemita mozgósítását tartotta szükségesnek.
Az 1880-as évek elején Magyarországon felerősödött antiszemita mozgalomban több tényező is közrejátszott. Az 1881-es oroszországi pogromok elől egyre több zsidó menekült Galíciába, elözönléssel fenyegetve Magyarországot is. Másrészt a polgári házasság kérdésének, a zsidó-magyar vegyes házasság lehetővé tételének felvetődése - antiszemita interpretációban a magyar vér zsidókba oltásának szörnyűsége - borzolta a kedélyeket, ráadásul ebbe a felfokozott hangulatba robbant be a tiszaeszlári rituális gyilkosság híre.
2012. 04. 13. (XVI/15)
