A belföldi téli turizmus egyik hívószava lett a disznótor - mondta lapunknak Szabó István utazásszervező. A külföldiek számára megmaradt vad keleti szokásnak, igazi barbár attrakciónak, míg a belföldi turisták inkább a kulináris élvezetet keresik ezekben a programokban.
Az igazi torhoz azonban elengedhetetlen egy tőről metszett böllér, aki végig szóval tartja, ha kell, ugratja, oktatja, bevonja a résztvevőket. A böllér szó eredetileg sváb nyelvjárásból való, szakképzett hentest-mészárost jelent, aki háznál is kamatoztatja a tudását. A jó szakember naplója késő ősztől kora tavaszig tele van, vallja Szűcs Lajos böllér, aki akár a dumaszínház tagja is lehetne, hiszen azok a disznóvágások, ahol ő a főszereplő, nem csak húsról szólnak, a poénoktól „fekszik" a nép. Elismertségére jellemző, hogy a háziasszonyok, akik nagyon kényesek a disznótor időpontjára és minőségére, és a feltétel nélküli irányítást semmiért nem engednék át másnak, nos, ők Lajos kezéből esznek, és ha péntek éjfélt ad meg időpontnak, akkor hozzá igazítják a család időrendjét, és péntek éjfélkor vágják a disznót. A példa túlzónak tűnik, de Lajos mester valóban vág este nyolckor is, ha éppen csak a hűtőládába kell egy kisebb cocát bedobni.
A Gyula és Békéscsaba környéki programszervezők szinte kitöltik az egész telet a disznóöléssel, de a házi vágásra mindig szakít időt böllérünk. A helyi közösségben három másik böllérrel osztoznak a babérokon, ezért hiba nélkül igyekeznek dolgozni, mert erős a konkurencia. „Ha én hibázok, akkor egy barátságot rúgok fel, az pedig a számomra mindennél fontosabb" - mondja Lajos.
2012. 03. 23. (XVI/12)
