Mint minden prominens személyiség, II. Erzsébet és családja is állandóan ki van téve a terroristák és őrült merénylők fenyegetéseinek, cselekedeteinek. Ükanyja, Viktória királynő halála óta nem kevesebb, mint 23 alkalommal törtek a Windsor-ház (korábban Szász-Coburg-Gothai-ház) tagjainak az életére.
1936. július 16-án - néhány hónappal Erzsébet 10. születésnapja után - nagybátyja, VIII. Edvárd nyilvános ünnepi megemlékezésen vett részt Londonban. Amikor a felvonulási menet dél körül a Hyde Parkban álló Wellington-diadalívhez ért, hirtelen egy zömök, erősen kopott öltönyt viselő, bajuszos férfi lépett ki az ünneplő tömegből, és egy újságpapírba rejtett pisztolyt szegezett a skarlát színű tunikában lovagló királyra. Elsütni azonban már nem maradt ideje, mert egy közelben álló, tenyeres-talpas asszonyság, Alice Lawrence észrevette a szándékát, és olyat sózott a kezére, hogy rögtön elejtette a fegyvert. A király lova ugyan a csattanás hallatán egy pillanatra megbokrosodott, egyéb baj azonban szerencsére nem történt.
A rendőrök azonnal elfogták a merénylőt, aki azt állította magáról, hogy George Andrew McMahonnak hívják, és valójában nem is akarta megölni Edvárdot, csupán ezzel akarta felhívni a figyelmét, hogy veszélyben az élete. Állítása szerint ugyanis egy „idegen hatalom" - valószínűleg a náci Németországot értette alatta - fizetett neki 150 fontot, hogy végezzen az uralkodóval. Ő azonnal jelentette az esetet a brit titkosszolgálatnak, de szerinte senki nem hitt neki. A motozás során találtak nála egy borítékot, amely két darab töltényt és egy képeslapot rejtett, amelyre a következő szöveget írták: „Május szeretlek". Mint később kiderült, a 36 éves ír újságíró valódi neve Jerome Bannigan. A tárgyalásán semmiféle bizonyítékot nem tudott felmutatni állítására, ezért egy év kényszermunkára ítélték.
2012. 02. 17. (XVI/07)
