A magyar vidék és gazdák támogatását és a magyar termföld és ivóvíz védelmét ígérte Orbán Viktor miniszterelnök a Nemzeti Vidékstratégia kereteként meghirdetett Darányi Ignác-terv bemutatásakor. A program kommunikációja nem meglep módon a Fidesz világnézetét tükrözi. E szerint nemzetközi harc indult a magyar termföldért és ivóvízért, amelyeket meg kell védeni; a gyenge minségŐ, „hulladék” importélelmiszert ki kell szorítani a magyar piacról; nemet mondanak a „génpiszkált” terményekre; továbbá a vidék jövje és megtartó képessége érdekében támogatják a családi gazdaságokat.
A mintegy 300 milliárd forintos program jelents részét azok az uniós támogatások képezik, amelyeket a 2014-ig tartó jelenlegi pénzügyi tervezési idszakban még nem kötött le Magyarország. Ebbl az összegbl lehet majd igényelni többek között a fiatal gazdák jövedelempótló támogatását; st, azok az ifjú házasok is földhöz juthatnak, akik vállalják a vidéki termeli életet. Ezen kívül többek között pályázni lehet a versenyképesség javítására, üzemkorszerŐsítésre; zöldség-gyümölcs termeli csoportok létrehozására, amelyek a koncepció szerint hatékonyan integrálhatják az stermelket, és megszervezhetik piacra jutásukat; ösztönöznék továbbá a genetikai erforrások megrzését és a helyben elállított termékek piacra vitelét is.
Lapunknak nyilatkozó gazdálkodók nem fogadták kitör lelkesedéssel a Darányi-tervet. Többen felvetették, hogy alapveten nem a támogatásokkal, hanem azok elosztásával van probléma. A Mezgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal rendre késve fizeti ki a földalapú uniós támogatásokat, amelyeket akár másfél évig is visszatartanak, ismeretlen okból. A másik probléma, hogy mivel földalapú a támogatás, a területeket összevásárló „II. kerületi befektetk” kaszálnak a legnagyobbat, akik bérbe adják földjeiket, és csak néha járnak le vidékre „földesurat játszani”. Az egyik gazda pedig arról beszélt, hogy a program pénzkidobás, mivel nem az életképes és versenyképes méretŐ gazdaságokat támogatják, hanem „ideológiai alapon” erltetik a méretükbl fakadóan nem versenyképes családi vállalkozásokat. Szerinte a versenyhátrány oka egyrészt a földterületek szétaprózódása, másrészt az, hogy a gazdák sok esetben nem tudnak piacra jutni, fizetképes keresletet találni terményeikre, termékeikre. Interjúalanyunk szerint a kormány mindezzel valójában a nagybirtokos oligarcha szemléletet engedi érvényre jutni. Úgy véli, ezért mondott le a Darányi-terv bejelentése után az agrártárca államtitkára, Ángyán József is, mert „megunta a kilátástalan szélmalomharcot a nagybirtokos érdekérvényesítéssel szemben”.
Így véli a Heteknek nyilatkozó egyik agrárszakember is, aki éveken keresztül végzett kutatásokat és készített háttéranyagokat politikai pártoknak, köztük jobboldaliaknak is. A szakért hiányolja, hogy a Fidesz által meghirdetett menetrenddel ellentétben még a kormányon belül sem vitatták meg az új vidékpolitikai stratégiát, ehelyett kihozták a jól hangzó, de érdemi változást nem jelent Darányi-tervet. Hozzátette: Ángyán József annak a MAGOSZ-nak a listáján jutott be az OrszággyŐlésbe, amely a vidék szempontjából igyekezett megközelíteni a mezgazdaság problémáját, és kész volt akár a Fideszhez közel álló nagyüzemi érdekeltségekkel is szembe menni. A MAGOSZ „vereségére” utalt korábban az is, hogy az elzetes ígéretekkel szemben nem Jakab István, a szervezet elnöke ülhetett az agrárminiszteri bársonyszékbe.
A szakért szerint a kulcskérdés valóban az, hogy sikerül-e helyzetbe hozni a kis- és közepes gazdaságokat a nagyüzemekkel szemben. „Éves szinten 6000 milliárd forintot költünk élelmiszerre, ám a termelk árbevétele mindössze 1500 milliárd forint. Hatalmas összegek tŐnnek el, mivel a termelk és a fogyasztók közötti értéklánc össze van kuszálva. Vannak olyan kereskedk, feldolgozók, profitcentrumok, amelyek a pénz minél gyorsabb »pörgetését« tartják a legfontosabbnak, és extraprofitot igyekeznek realizálni” – magyarázta. Mindez a miniszterelnök által említett „hulladék” import élelmiszerek szempontjából is érdekes vetülete a témának. Van olyan magyar érdekeltségŐ nagyüzem ugyanis, amely számos termékéhez Lengyelországban mŐköd, holland befektetk üzemeiben tenyésztett, argentin génkezelt szójával etetett sertéseket importál. Egy nagynevŐ „szövetkezet” pedig az importzöldséget csomagolja újra nagyipari méretekben, és teríti hazai termékként.
A szakért szerint a sok száz milliárd forintnyi uniós támogatás egészét nem közvetlenül termeli szintre kellene „benyomni”, hanem például piackutatásra, piacépítésre is lehetne fordítani belle. Ez az USA-ban és számos nyugati országban állami ügynökségek feladata, miközben nálunk az értékes piaci információkhoz a gazdák nem tudnak hozzájutni. Ezzel párhuzamosan – folytatta interjúalanyunk – szövetkezetekre is szükség lenne. A dán tejtermelk szövetkezete például 150 éve mŐködik, és gyakorlatilag multiként tudja érvényesíteni a tagok érdekeit. A magyar mezgazdaságnak azonban nincs ideje megvárni, amíg a szövetkezetek szerves fejldés nyomán nálunk is létrejönnek, ezért állami szinten kellene kialakítani azokat. „A szövetkezet olyan termelési forma, amibl nem lehet kimenteni a vagyont. Vagyis biztosítani lehetne, hogy a termelk részesedhessenek abból a profitból, amit ma elvisz a tejipar, a húsipar vagy a gabonakeresked. Ha a kormány nem megy szembe a jelenlegi status quóval, akkor magára hagyja a vidéket, mondván, küzdjetek fiúk” – mondta végül a szakért.
2012. 02. 03. (XVI/05)
