Szlazsánszky Ferenc
A gyógyszerek költségeit három szereplő fizeti: a gyártó, aki előállítja és forgalmazza, az állam, aki dobozonként támogatást ad a gyógyszer árába és a beteg, aki az orvos rendelése alapján megveszi a gyógyszert. Ha a kormány úgy kívánja csökkenteni saját költségeit, hogy közben a betegek terhei ne nőjenek, egy lehetőség maradt: a gyártókkal kell megfizettetni a megtakarítást.
Kétséges azonban, hogy hajlandóak, illetve képesek-e a gyártók pótolni a gyógyszerkasszából kivonandó állami pénzt - hiszen 2007 óta jelentős extra-adók sújtják az ágazatot. A gyógyszercégek 2010-ben például 57 milliárd forintot fizettek be az államkasszába, többet, mint amennyit a gyógyító-megelőző ellátásra fordítunk. A szakértők álláspontja szerint biztosan nem lehet a Széll Kálmán Terv megtakarításait teljes mértékben a gyártókkal megfizettetni, mivel az ilyen törekvésekre sokféle választ adhatnak, például bizonyos gyógyszerek forgalmazását egyszerűen megszüntethetik, vagy visszafogják a beruházásaikat. A gyógyszeripari szereplők túlnyomó része nemzetközi cég - akkor is, ha éppen magyarországi központtal rendelkezik -, a döntések meghozatalakor mindig nemzetközi viszonylatban gondolkodik. A megszellőztetett intézkedések sorai között olvasva azonban úgy tűnik, hogy a kormány a politikai nyilatkozatoktól eltérően maga sem hisz abban, hogy a lakosság terhei ne nőnének a példátlan mértékű megtakarítási terv megvalósulása során. Elég csak az úgynevezett dobozdíj 300 forintról 500 forintra történő emelésének tervére vagy az áprilistól megvalósuló, több száz kombinációs készítményt érintő 25 százalékos áremelkedésre gondolni.
2011. 04. 01. (XV/13)
