Horthy e novemberi nap reggelén még mint a Nemzeti Hadsereg fővezére különvonattal érkezett siófoki főhadiszállásáról a kelenföldi pályaudvarra. Csapatai már az előző nap Budapest határában állomásoztak, mert az antant nyomására ekkorra fejeződött be a fővárost augusztus eleje óta megszállva tartó román királyi csapatok kivonulása.
Horthy a szemerkélő esőben lóra ült, és sötétkék ellentengernagyi egyenruhájában, fehér lovon vezette a díszmenetet a gondosan megtervezett útvonalon a Kelenföldi pályaudvartól az Országházig. A menet élén lovas rendőrosztag haladt. Őket szüntelenül díszjelet fúvó huszárok követték. Majd Horthy következett paripáján, aki mögött hatezer főnyi serege vonult hangsúlyozottan nemzeti jellegű egyenruhában: piros-fehér-zöld kardbojttal, zsinóros zubbonyban, Bocskai-föveggel a fejükön, melybe darutollat tűztek. A díszmenet első állomása a Gellért tér volt, ahol Bódy polgármester udvarias szavakkal köszöntötte a fővezért és csapatait. Horthy nem csekély erőfölényt érzékeltetve lóhátról adta meg válaszát, melynek hangneme igencsak brutálisnak minősíthető. Mint mondta: „Mikor még távol voltunk innen, és csak a remény sugara pislogott lelkünkben, akkor - kimondom - gyűlöltük és átkoztuk Budapestet, mert nem azokat láttuk benne, akik szenvedtek, akik mártírok lettek, hanem az országnak itt összefolyt piszkát. Szerettük, becéztük ezt a várost, amely az elmúlt évben a nemzet megrontója lett. Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit, és vörös rongyokba öltözött."
A menet a Ferenc József (ma Szabadság) hídon áthaladva a Kiskörúton és az Alkotmány utcán keresztül érkezett a bevonulási ünnepség fő helyszínére, az Országház (ma Kossuth) térre. 10 óra előtt 10 perccel megszólaltak a város harangjai. A hatalmas harangzúgás után elhangzottak Friedrich miniszterelnök, majd Horthy beszédei, végül az esztergomi érsek a téren felállított zöld selyemsátor oltára előtt misét celebrált.
2010. 11. 19. (XIV/46)
