Ki gondolta volna, hogy a Józsefváros Kiskörút és Nagykörút közötti szakasza palotanegyednek épült a 19. században? Itt lakott az ország politikai és gazdasági elitje, itt volt az ország első Parlamentje, itt épültek az ország első klinikái, és egyes hungarikumok (gyufa, Negro cukorka) gyártása is itt kezdődött el. Innen indultak el nagy forradalmaink. Ugyanebben a kerületben, a Nagykörút túloldalán épült fel a főváros első pályaudvara (Józsefvárosi pályaudvar), innen indult az első villamos az Orczy tér és a Széna tér (mai Kálvin tér) között, ugyancsak innen indult az első intézményesített buszjárat a Rózsadomb irányába, s még a „felszabadító” szovjet hadsereg első gránátjai is itt – a Diószeghy Sámuel utca környékén – érték el a fővárost 1944-ben. Az épületek kilencven százaléka megrongálódott ekkor, a pusztítás nyomait az ötvenes évek kommunista diktatúrája nem kívánta eltüntetni. Így alakult ki az emberekben az a negatív előítélet, amely a kerületet a lepukkantsággal és a bűnözéssel azonosította.
Szabadság-szobor és kémközpont
A történelmi részletekbe Baglyas György, a Budapest Beyond Sightseeing túravezetője avat be minket. Az említett idegenforgalmi vállalkozást három éve alapította Domján Manóval, két euró alaptőke és – mint mondja – felbecsülhetetlen szellemi tőke beinvesztálásával. Az idegenvezetés – igény szerint – angolul vagy magyarul folyik, s nem véletlen, hogy a külföldi sajtóban már rengeteg cikk jelent meg róluk.
Amint ugyanis „Gyuri” – a névjegykártyáján ez áll – teljes odaadással magyarázza a különböző helyszínek jellegzetességeit, megelevenedik előttünk múlt és jelen, az apró részletek beszédessé válnak. A Nemzeti Múzeum hátsó kertjéből rálátunk például a Magyar Rádió épületének homlokzatára a Pollack Mihály tér túloldalán. Gyuri rögtön egy hungarikumra hívja fel a figyelmet: senki sem gondolta volna, hogy a homlokzatra erősített, Szabadság-szobornak nevezett alakzat mögött a Magyar Rádió kém- és lehallgató stúdiója működött.
Józsefváros területe egyébként úgy néz ki, mint egy tortaszelet. Mi a múzeumkertben a szelet egyik végében állunk, amelynek csúcsát az 1800-as években „leharapta” az ötödik kerület. Ide csak katolikusok telepedhettek le, s őket védte az a városfal, amelynek egyes maradványai a Kiskörút vonalán fellelhetők. Józsefváros, Erzsébetváros, Ferencváros és Terézváros mint „falon kívüli” kiszolgáló egységek működtek. Ezekben a peremkerületekben voltak a majorságok, kertészetek, állatfarmok, piacok, ide érkeztek a sokféle nemzet bevándorló fiai, hogy az iparosodó fővárosban munkát találjanak. A nyolcadik kerületben otthonra lelő bolgárkertészek honosították meg például a paradicsom, az uborka, a saláták és más haszonnövények termesztését, a zsidók – akiknek a második világháborúig nyolcvan lakászsinagógája működött itt – végezték az áruszállítást, ők foglalkoztak a kereskedelmi ügyletekkel. (Róluk egyébként egy külön túra keretén belül kaphatunk bővebb felvilágosítást.)
2010. 07. 16. (XIV/28)
