A spanyol hódítók óta számtalan felfedezőt csábított a lehetőség, hogy az Amazonas dzsungelében nyomára akad egy ősi, kihalt civilizációnak. Legtöbbjük azonban az életével fizetett ezért az álomért. Egyesek El Doradónak, aranyvárosnak nevezték, mások – mint például a nagy bajuszú régész, Indiana Jones alakjának ihletője, Percy Fawcett ezredes – Z városnak. Azonban az Amazonas őserdeiből még senki nem tért vissza annak megdönthetetlen bizonyítékával, hogy a különlegesen gazdag, magas kultúrájú város nyomaira akadt volna.
Most azonban három tudós talán közelebb kerülhetett a titokhoz. Az Antiquity című magazinban közölt cikk szerint a brazil–bolíviai határ közelében, az Amazonas medencéjében minden valószínűség szerint ember alkotta jelekre bukkantak. Légifelvételeken földbe vájt geometriai alakzatoknak látszanak, a cikk szerzőinek azonban meggyőződése, hogy ezek az alakzatok utak, hidak, sáncárkok, utcák és terek maradványai, amelyek több mint kétszáz kilométer hosszúságú területen egy fejlett, akár hatvanezer lakosú ősi civilizáció hagyatékának tekinthetőek. A felfedezők az időszámításunk előtti 3. század és az időszámításunk szerinti 13. század közé helyezik a civilizáció virágzását. Munkájukat a modern régészet eszközei mellett azokra a felvételekre alapozták, melyeket a dzsungelirtás nyomán láthatóvá vált területekről a Google Earth műholdas térképszoftver készített.
David Grann, a The Lost City of Z című könyv szerzője úgy véli, a felfedezés jelentőségét nem lehet túlbecsülni. „Az Amazonas-dzsungelről szóló minden korábbi elképzelésünket megváltoztatja – jelenti ki Grann. – A tudósok évszázadokon keresztül halálos csapdának tartották ezt a területet, ahol csak kicsiny, primitív, nomád törzsek éltek. Ez a felfedezés azonban megmutatja, hogy az Amazonas mentén már az inkák előtt egy hatalmas civilizáció élt, amely különlegesen fejlett társadalmat hozott létre, jelentős építkezések nyomait hagyva maga után.”
Az álom, hogy valahol Dél-Amerikában egy elveszett, fejlett civilizáció nyomaira bukkanunk, évszázadok óta lázban tartja a felfedezőket és a régészeket – nem utolsósorban néhány korai sikeres expedíció nyomán. John Hemming, a brit Királyi Régészeti Társaság korábbi igazgatója egyik 1978-as könyvében leírja, hogy a szikrát a spanyol hódítók gyújtották meg. Hernán Cortés és katonái 1519-ben Mexikóban felfedezték az azték várost, Tenochtitlant. Az 1530-as években pedig Francisco Pizarro hódította meg az inka birodalmat a mai Peru területén. A sikerek nyomán az európai gondolkodásba mélyen belefészkelte magát az álom, hogy valahol mélyebben, a be nem járt területeken ott kell lennie egy „aranyvárosnak”.
Grann a könyvében leírja, hogy 1753-ban egy spanyol szerencsevadász az Amazonas dzsungeléből visszatérve arról számolt be, hogy egy hegycsúcsról egy ősi város romjait látta. A városba besétálva kőből épült árkádokat, szobrokat, széles utakat látott, továbbá egy templomot, hieroglifákkal a falán. A szerencsevadász szerint a romok hiteles képet festettek arról, milyen hatalmas, népes és gazdag lehetett a város virágzása idején.
Nem sokkal az első világháború kitörése előtt Percy Fawcett ezredes, aki korábban már járt ezen a területen a Királyi Régészeti Társaság megbízásából, elolvasta a spanyol szerencsevadász leírását, amely azonnal rabul ejtette. A háború éveiben azonban nem is gondolhatott utazásra. A békekötés után, amikor megpróbált pénzt szerezni az expedícióra, ötletét bolondságnak titulálták és elutasították. Fawcettet azonban, akinek családi mottója úgy szólt, hogy „pokolba a nehézségekkel”, mindez nem térítette el tervétől. 1920-ban sikertelen expedíciót indított az elveszett városba, amelynek az vetett véget, hogy le kellett lőnie a lovát. Az ezredes expedíciói általában amatőr jellegűnek tekinthetőek: feljegyezték, hogy egyszer mindössze egy harminckilós hátizsákkal indult útnak, zsebében Rudyard Kipling A felfedező című versével. Amikor a dzsungelben a bennszülöttek nyíllal lőttek rájuk, Fawcett arra utasította kis csapatát, hogy kezdjenek el játszani a magukkal hozott hangszereken, és a királynőt dicsőítő dalt énekeltetett velük a nyílzápor közepette. Sikertelen útja után azzal hűtötte le a kételkedőket, hogy „egyszer természetesen kiderül majd, hogy egy modern Kolumbuszt utasítottak vissza Angliában”.
Fawcettnek második és egyben utolsó expedíciója során nyoma veszett a dzsungelben, és 1927-ben eltűntnek nyilvánították. Céljában halála után évtizedekig csak a családtagjai hittek, akik az egyik utolsó nagy felfedezőt látták benne. Hozzájuk csatlakoztak azok az okkultisták, akik úgy vélték, az ezredes nem eltűnt, hanem felfedezte a bejáratot egy új dimenzióba. Ma is vannak, akik abban hisznek, hogy az „elveszett város” valójában egy párhuzamos világba vezető út.
Grann véleménye szerint Fawcett megérzése nem egészen egy évszázaddal a halála után igaznak bizonyulhat. Másokat azonban az Antiquity című magazin cikke nem győz meg arról, hogy El Doradónak ilyen egyszerűen a nyomára lehet bukkanni. John Hemming úgy látja, a cikk komoly tudósok jelentős munkáját tükrözi, ugyanakkor „mindennek távolról sincs köze El Doradóhoz, vagy ahhoz a rasszista, inkompetens tökfejhez, Percy Fawcetthez”.
Abban azonban mind Hemmings, mint Grann egyetért, hogy a közelmúltbeli felfedezések fontos lépést jelentenek az adott terület megismerésében. Az áttörés már hosszú évek óta várható volt. 2002-ben Martti Pärssinen finn történész és régész telefonhívást kapott kollégájától, Alceu Ranzitól, aki földbe ásott geometrikus formákat látott az Amazonas fölött repülve, és azt remélte, hogy Pärssinen segít neki megállapítani az alakzatok eredetét. Azonnal egyetértettek abban, hogy az alakzatok nem lehetnek természetes eredetűek, és azokat nagy valószínűséggel bennszülötteknek kellett létrehozniuk. Amerikai kollégái elutasították Ranzi megkeresését, Pärssinen azonban már dolgozott korábban az Amazonas térségében, így megértette a megfigyelés jelentőségét. Amikor repülőről megtekintette az alakzatokat, még lelkesebb lett. „Az összes többi elmélet szerint ezen a területen csak vadászok és gyűjtögetők élhettek meg. Senki nem gondolt arra, hogy egy nagy civilizáció létezhetett itt. Megértettük, hogy ez a felfedezés átírhatja a történelmet.”
A szerzők 2003-ban jelentették meg első cikküket, és három évet vártak az ásatási engedélyre. Munkájukat megkönnyítette, hogy a terület pontos meghatározásában a legmodernebb technikát hívhatták segítségül: a Google Earth műholdas térképrendszert.
Grann bízik benne, hogy a felfedezés segít jobban megérteni a Kolumbusz előtti helyi kultúrákat, és nagyobb régészeti aktivitást hoz erre a környékre. Pärssinenék legújabb tanulmányukban arra a következtetésre jutnak, hogy az itt található geometrikus alakzatoknak és romoknak csak mintegy tíz százalékát fedezték fel eddig, és a következő évtizedek az ősi amazóniai kultúrák mélyebb megismeréséhez vezethetnek.
2010. 01. 22. (XIV/3)
