Négy teli autóval indulunk, a stáb másik része már tegnap elutazott a gulyáságyúval, hogy előkészítse a terepet. Mire megérkezünk, a település HAH-szervezetének helyi aktivistái már készítik a déligyümölcsökből, konzervből, tésztából összeállított ajándékcsomagot, így kerül egy tonna gyümölcs a négyszáz darab nejlontáskába. A gulyáságyúban forralják a vizet, dinsztelik a hagymát, akkora a füst, mintha kigyulladt volna a kisváros művelődési háza. Szerencsére azonban csak az ötven kiló marhahús számára készül az alaplé, miközben a művelődési ház melletti moziépület asztalaira öt tonna használt ruhát pakolnak ki. A kapu előtt már gyülekeznek a környék szegényebb sorsú lakosai. Az izgalom egyre nagyobb, „türelem, türelem, mindjárt kezdünk” intik őket a szervezők, de a hidegben még a HAH Mikulása is didereg.
Majd megérkezik Jónás Sándor, Tiszacsege polgármestere, aki szerint a HAH történelmet ír, ilyen szintű segélyakció ugyanis még nem fordult elő a település történetében. A polgármester Kovács Sándorral, a HAH országos elnökével, valamint Papp Ignáccal, a HAH helyi koordinátorával együtt köszöntik a megjelenteket, majd kezdődik az akció, s ki-ki válogathat a ruhák között, kedve szerint. Dél körül elkészül a gulyás, némelyek hazaküldik a gyereket, hozzon nagyobb fazekat, hogy a család többi tagja is megkóstólhassa a jó sűrű, ízletes levest.
A sorban állók közül többen nagycsaládos romák vagy éppen szociális segélyből élő, idősebb korú munkanélküliek. „Hiába van tizenhét év munkaviszonyom, ötvennyolc évesen már sehol sem kapok munkát” – mondja egy hölgy, aki Poroszlóról érkezett. Férjével együtt szociális segélyből élnek, amely egy személy számára havi 25 ezer 800 forintot jelent. Jövőre felére csökken ez a kedvezmény, mert egy családban már csak egy személy kaphat szociális segélyt, s aggódik, hogyan fognak életben maradni. „Be kell vallanom, hogy rá vagyunk szorulva erre a segítségre” – mondja, majd arra kér, hogy a neve nehogy megjelenjen az újságban.
Kora délutánra elfogy a gulyás, elfogy a négyszáz déligyümölcsös szatyor is, és a HAH ötvenfős csapata serényen pakol, hogy még időben hazaérjen Budapestre, ahol – tudjuk meg – már hóvihar van. A következő napokban a fővárosban folytatják a munkát, s talán most – az újság megjelenésekor – is ott vannak ebédidőben Kőbányán, a Szent László téren.
2009. 12. 22. (XIII/52)
