Magyarországon a hivatalos adatok szerint évente átlagosan 20-25 jogerős ítélet születik, ellenben az amerikai Külügyminisztérium 150 ezer olyan áldozatról beszél, akiket többnyire hazánkon keresztül szállítanak Nyugat-Európába, az Egyesült Államokba vagy Kanadába. „Az ismertté vált esetek száma rendkívül alacsony, ennél száz százalék, hogy sokkal több van" - mondta lapunknak Fehér Lenke kriminológus, aki évtizedek óta kutatja az emberkereskedelem témáját.
A felderítetlen esetekhez tartozik a Soroksár környékéről származó Bea ügye is, akinek már gyermekkora determinálta sorsát. Köztudott, hogy a legtöbb prostitúcióba kényszerített nő fiatalon szexuális zaklatásnak volt kitéve.
„Apukám molesztált, nem volt normális családi kapcsolat nálunk - kezdte Bea annak elbeszélését, hogyan került évtizedekkel később emberrablók kezébe. - Miután apámtól elkerültünk a nagymamám vett magához, aki a szomszéd szobában válogatás nélkül nézett éjszakai filmeket, ezek átszűrődő hangjai még ma is élnek bennem." Bea az óvodai jellemzése szerint is visszahúzódó természetű lány volt; egészen addig, amíg tinédzserként a barátnőivel elkezdett érdeklődni a másik nem iránt. Nem tanult tovább, nem találta helyét az életben. „Soha, semmilyen konkrét elképzelésem nem volt a jövőről" - mondja.
2009. 12. 04. (XIII/49)
