A fajok eredetét kutató Darwin a Bali és Lombok, illetve Borneó és Szulavézi által határolt területet kulcsfontosságúnak tartotta az átmeneti formák szempontjából. A szigetvilág a jellemző flóra és fauna szerint két jól megkülönböztethető részre oszlik. A Wallace vonalként is emlegetett határsáv mentén az orchidea-formájú Szulavézi északi ágán fekszik Indonézia egyik legújabb tartománya, Gorontalo is. Eddig csupán néhány tudományos expedíció végzett kezdetleges kutatómunkát a körzetben. Már az első szakembereknek szembetűnő volt, hogy a 80 millió éve kihaltnak hitt bojtosúszós hal, melyet az evolúciós átmeneti forma bizonyítékának kiáltott ki a tudomány, a helyi piacokon minden kövesedést mellőzve, tengeri királyhal, azaz „ikan raja laut” néven kerül a vásárlók elé.
Az elmúlt öt évben, mióta az egyetlen búvárbázis megkezdte működését Gorontalóban, a Miquel’s Diving munkatársai jó néhány új, a tudományos rendszerbe még nem foglalt fajt találtak. A hivatalosan 2003 decemberében feljegyzett Coleman garnélát kis számban Pápuán is sikerült lokalizálni, Gorontalóban viszont gyakran fordul elő. Az elmúlt két évben Gorontalóban egy újabb változatot azonosítottak, a vir complexet. A hibrid garnéla neve is arra utal, hogy másik két fajtársának jellegzetességeit ötvözi. A lábain végigfutó lila csíkokkal és a hajlatokat átfogó gyűrűkkel a három közül a legmutatósabb módosulat.
Rantje Allen – a Miguel’s Diving felderítő búvára – a közelmúltban megjelent Gorontalo, az elrejtett éden című könyvében egy „gyönyörű és megdöbbentő” új fajról ír: „Valami kicsi rózsaszín dologra lettem figyelmes a koralloszlop tövében a dendronephthya lágykorall ágai közt. 30 méterre ereszkedve közelebbről is szemügyre vettem a négysörtés férget.
A következő percekben a szomszédos koralloszlop tövében foglalatoskodó William Tan – az Ázsia-szerte elismert víz alatti fotós – a világ első képeit készítette el az egyik legfurcsább lényről, amit valaha láttam. „Mint később kiderült, a szerző nem férgek, hanem egy primitív puhatestűfaj felfedezésének az eseményét írta le. Ezekről a lényekről még nem sokat tudunk. Leginkább csak annyit, hogy legtöbbjük kicsi, színtelen és ritka. Észrevétlenségük annak is köszönhető, hogy viszonylag mélyebb tengerekben élnek az aljzati iszaprétegbe rejtőzve. A Gorontalóban talált, rikító színekben pompázó egyedek teljesen új felfedezést képviselnek.
Látogatásunk alkalmával magunk is részesei lehettünk néhány új faj felfedezésének. Idetartozik egy titokzatos lágykorallon élő tűhal, egy vadul pöttyözött meztelenkopoltyús csiga, egy csodaszép kis rákocska, amely a korallágak közt bújik meg, és egy mókás, parányi laposféreg, ami a sokkarú tengeri liliom karja közt él, az állattal szimbiózisban. Az egy centiméternél kisebb férgekből egy 5-7 tagú családot figyelhettünk meg. Tökéletesen kerek és lapos testük vagy teljesen fehér, vagy vastag fekete csíkkal szegélyezett. Hátuk közepén fekete folt, ami az ötletet adta, hogy „ökörszem féregnek” kereszteljük őket. Egy ismert kutató, Richard Willan szerint ezeket az apró lényeket még nem regisztrálta a tudomány, így megfigyelésük világelsőnek számít.
Noha a hatalmas kiterjedésű Tomini-öböl még feltérképezésre vár, számos társadalmi szervezet szorgalmazza, hogy nyilvánítsák nemzeti parkká, és biztosítsák védelmét.
A kutatások során szinte havi rendszerességgel kerülnek elő ismeretlen fajok, amelyek amellett, hogy szenzációnak számítanak, megfontolásra is intenek. Hiszen ha még a felszín-közeli tengerek élővilágáról is ilyen szembetűnő hiányosságokat állapíthatunk meg, fokozott körültekintéssel kell megfogalmaznunk a bolygón kialakult élet eredetével kapcsolatos állásfoglalást.
2009. 11. 20. (XIII/47)
