Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) közös szervezésében több mint nyolcvan előadó foglalta össze aktuális kutatásának, illetve szakmai tapasztalatának eredményeit. A konferencia során nemcsak azt igyekeztek megvitatni, miként befolyásolja az elektronikus és az írott média, a számítógépes játékok és a mobiltelefon-kultúra a gyermekek és fiatalok fejlődését; hanem ezzel összefüggésben szabályozási és etikai kérdések is felmerültek. A legfrissebb felmérések szerint a magyar háztartások 94 százaléka rendelkezik számítógéppel, internetes hozzáférése pedig a családok 80 százalékának van. Az általános és középiskolás diákok ma már átlagosan három órát csüngnek a világhálón. Az internet térnyerése miatt a tévézéssel töltött idő kismértékben csökkent a korábbi évekhez képest, de még így is két és fél órát tesz ki. A szobákba tévécsatornák tömkelege ömlik, a fiatalok majd’ kilencven százaléka több mint tíz csatornát tud otthon nézni, mi több, háromnegyedük saját tévé birtokosa. A kedvenc adók között a kereskedelmi tévék állnak, az élen pedig éppen az a csatorna áll, amely törvénysértő műsorszolgáltatás miatt legtöbbször részesült elmarasztalásban. A kiadók és a közoktatás törekvései az olvasás, a sajtófogyasztás megkedveltetésre nehézkesnek mondhatók, e téren is a szülők példamutatása a legeredményesebb. A fiatalokért folytatott médiaversenyben sereghajtók a rádiók.
A szakemberek bőséges adalékkal szolgáltak a jelenleg dívó médiahasználati szokásokhoz. A gyerekek részéről megnyilvánul a zsarolási képesség, a szülők oldaláról pedig a kompenzálás. Jellemző, hogy a gyerekeket védő mobilszolgáltatások aktiválása éppen szünet előtt vagy bizonyítványosztáskor történik. A különböző médiaeszközök használata rendre párhuzamosan zajlik (ezt nevezik turbó percepciónak, azaz turbó befogadásnak): a nebuló egyazon időben készíti házi feladatát a számítógépen, zenét tölt le és fel a neten, figyelemmel követi a tévéképernyőt, miközben SMS-t ír a haveroknak. A fiatalok dúskálnak tehát a médiaeszközökben, mára többet ülnek a különféle képernyők előtt egyedül, mint a szülőkkel, családi körben. Gyakran a család apraja-nagyja pusztán együtt nézi a tévéképernyőt, míg a nethasználatnál már ez a soványka közösségi vonás is eltűnik. Ugyanakkor az internet lépett elő az elsődleges „szükségkielégítő” eszköznek, ha tanulásról, izgalomról, társaságról, menekülésről, relaxálásról van szó, vagy „csak úgy, megszokásból”. A remény parányi szikrája, hogy ha az életről akar az ifjúság megtudni valamit, akkor a net csak az újságok és a könyvek után következik. A kutatók megállapították azt is, hogy a növekvő médiahasználat közben a realitás és a hitelesség kérdésében a média az évek során rosszabbul teljesít: a szülők hitelességi indexe szinte mindig felülhaladja a médiáét.
Szörny a gépben
Három-négy évesen egy gyerek akár már önállóan bekapcsolja, játszi könnyedséggel megnyitja kedvenc oldalát, a logót, szóképeket felismeri, pedig még nem is tud írni-olvasni. A képernyőn látottak pedig beépülnek a gyerek fantáziavilágába, szerepjátékaiba. A növekvő internethasználattal párhuzamosan az általános iskolások alsóbb évfolyamain a gyerekek fele szerepel valamelyik közösségi oldalon és negyedük chatel, a felsőbb osztályosoknál ez az arány háromnegyed és kétharmad.
Jellemző, hogy míg a szülők több mint fele úgy véli, hogy a gyerekek felelőtlenül használják az internetet, addig csak tizedük jelenti ki ezt saját gyermekéről. A 2003-as Eurobarométer felmérése szerint az európai gyerekek 44 százaléka látogatott pornográf oldalakat véletlenül vagy szándékosan. Közben csak Nagy-Britanniában 1997–2005 között tizenötszörösére nőtt a pedofil tartalmak mennyisége. Az Európai Bizottság adatai szerint Németországban minden ötödik gyerek volt kitéve online zaklatásnak, Nagy-Britanniában a gyerekek harmada, Lengyelországban pedig a fele (!). Ilyen előzmények után több európai szintű program is beindult, hogy a jogellenes, illetve káros médiatartalmak ellen fellépjenek, és biztonságosabb online környezetet teremtsenek. A huszonöt országra kiterjedő ins@fe program az utóbbi célkitűzést igyekszik megvalósítani, az inhope pedig olyan globális hálózat, amely az illegális és káros online tartalmak felderítésén munkálkodik magas szintű együttműködésben többek között az Interpollal is.
Az illegális, azaz jogellenes tartalmak a kötelező uniós előírások szerint büntetőjogi fellépést vonnak maguk után, és el kell őket távolítani, a káros vagy problémás tartalmak mellé a veszélyességet jelző címkéket lehet csatolni. A nehézséget ez utóbbiak jelentik, ugyanis – társadalmi és szakmai konszenzus alapján – EU-tagállamokként változik, mi minősül károsnak, és mi nem, ami megakadályozza az esetleges bűncselekmény felderítéséhez szükséges adatátadást. Az inhope hazai tagszervezete, a Magyar Tartalomipari Szövetség (MATISZ), a káros tartalmakról is vár bejelentéseket, reményeik szerint a veszély tudatosításával egyetemben az egymásért való felelősségvállalás gyakorlata is meghonosítható. Ami a gyerekeket veszélyeztető tartalmakat illeti: a gyermekpornó minden országban illegális, Franciaország és Hollandia a „gyerekerotikát” már megengedi, a gyereknudizmus az országok felében megengedett (Magyarországon is), és az extrém felnőtt pornóval kapcsolatban is nagy megoszlást mutat, hogy bűncselekmény-e, vagy sem.
A biztonságos böngészést célzó programok között van már biztató hazai kezdeményezés is, melynek egyszerűen deklarált célja, hogy ami nem megengedett az interneten kívül, az ne legyen megengedett interneten belül sem. E szűrőprogram segítségével interaktív módon több száz szót (például szex, erőszak, öngyilkosság körébe tartozó fogalmakat) be lehet állítani, hogy az ezeket tartalmazó oldalak ne jelenjenek meg a család gépén; be lehet állítani a chat kontrollálását, egy gombnyomással ellenőrizhető, van-e pornókép a gépen, ha pedig a gyerek képet töltene fel magáról a netre, a program figyelmeztető üzenet formájában értesíti a szülőt, s a feltöltés csak az ő engedélyével történhet meg. A szoftver jelenleg tesztelés alatt áll, távlati céljuk, hogy otthoni használatban ingyenessé tegyék. A kéretlen és káros tartalmaktól azonban nem védenek a szűrőprogramok, ezért hangsúlyozzák a szakemberek az oktatást, szűrőprogramot, tartalomszabályozást és szülői ellenőrzést együttesen.
2009. 10. 09. (XIII/41)
