A fiatal lány azért nyúlt volna a méregpohárhoz, mert úgy gondolta: testvéreivel együtt csak a terhükre vannak régóta munka nélkül tengődő édesanyjuknak és a gazdasági krízis következtében állását vesztett apjuknak. Így hát a „legjobb megoldás” az lenne, ha mindnyájan elmennének. Örökre. A vérfagyasztónak induló história szerencsére pozitív fordulattal végződött. A kislány elkeseredésében, utolsó fogódzóként még feltárcsázta az egyik hazai lelkisegély-vonalat. Itt a krízisszolgálat munkatársai végül is sikeresen lebeszélték tervéről.
Időben érkező segítséggel az öngyilkosok 95 százaléka eltántorítható a tervétől. „Minden szerencsésen elhárított öngyilkosság mögött egy utolsó, még épp időben érkező, megértő beszélgetés áll”– fogalmazza meg frappánsan a tinilány szerencséjét, egyben tevékenységük lényegét Farkas Imre, a Magyar Gyermek és Ifjúsági Telefonos Lelkisegély Szolgálatok Országos Szövetségének elnöke.
Farkas Imre és a krízisszolgálatoknál dolgozók azt tapasztalták, hogy a hozzájuk fordulók egynegyedének akár bő egy óra beszélgetés is elegendő arra, hogy lebeszéljék őket a legrosszabbról. A telefonálók 80 százalékának még szüksége van egy újabb körre, telefonhívásra, ám másodszorra szinte biztosan eltántoríthatóak az öngyilkosságtól. A szövetség így igen nagyfokú hatékonyságot könyvelhet el az öngyilkosságok megakadályozásában.
A szövetség elnöke úgy tudja, évente 120 esetben későn érkezik vagy egyáltalán nem jön segítség. Ennyire tehető ugyanis a 12–22 éves korban befejezett öngyilkosságot elkövetők száma hazánkban. Az idén 12 éves múltra visszatekintő szövetséghez egyébként csak a tavalyi év folyamán mintegy 180 ezer súlyos lelki krízishelyzetben lévő fiataltól futott be telefonos segélykérés. A gazdasági válság óta azonban a szokásos telefonhívások dupláját bonyolítják le naponta.
A hozzájuk betelefonálók életkorát tekintve igencsak nagy a szórás. A nyolcéves kisiskolástól kezdve a húszas évei elején járó, pályakezdési, elhelyezkedési nehézségekkel küszködő fiatalig széles a paletta. A tapasztalatok szerint nehéz helyzetben az arra hivatott szolgálatoktól telefonon segítséget kérni nem pusztán délutáni unaloműző passzió: 10 százalékukat valóban komolyan foglalkoztatta az öngyilkosság gondolata. Csaknem 2500 fiatal mindezt konkrétan meg is fogalmazta a vonal túloldalán segíteni igyekvő tanácsadóknak.
Farkas Imre úgy látja: a fiatalokban öngyilkossági gondolatot kiváltó leggyakoribb körülmények a gazdasági krízis mellett az iskolai megaláztatások, a komolyan érzékelhető, látványos társadalmi különbségek, a párkapcsolati, magánéleti válságok, a szerelmi bánat, a munkanélküliség vagy a lecsúszás rémképe. A gazdasági krízis okozta kilátástalanság, a szülők feszültsége, kétségbeesése a gyermekekre, a fiatalokra is óhatatlanul áttevődik, pláne, ha a szülő nem tudja megfelelően megbeszélni gyermekével a problémát. Ráadásul, amint az a sok kétségbeesett telefonból is kitűnik: az előnyösebb helyzetű gyermekek, fiatalok gyakran kíméletlenül kiközösítik, kigúnyolják, megalázzák a lecsúszott társadalmi rétegből származó iskolatársaikat. Sokan végső soron emiatt esnek annyira kétségbe, hogy el akarják dobni az életüket.
Ami pedig a friss diplomásokat illeti, a képlet egyszerű: a felsőoktatási intézményt maguk mögött hagyók egyfajta „enyém a világ” életérzéssel vágnak neki az álláskeresésnek. Ám a lelkesedés hamar elszáll. A zord gazdasági körülmények, a friss diplomások iránt növekvő munkaerő-piaci érdektelenség, a pályakezdő munkanélküliség többüknek annyira kedvét szegi, hogy végső kétségbeesésükben inkább a halált választanák.
„Bár önmagában természetesen egyetlen gyermek, fiatal halála is tragikus eseménynek minősül, a téma kapcsán számos téves állítás, vélekedés forog a köztudatban” – nyilatkozott lapunknak Dr. Szolnoki Nikolett. A Vadaskert Alapítvány a Gyermekek Lelki Egészségéért gyermekpszichiáter szakorvosa szerint mindezért a szenzációhajhász tömegmédia a legfőbb felelős. A szakorvos szerint ugyanis a tömegesen, esetleg a körülmények vagy egymás hatására öngyilkosságot elkövető fiatalok rémképe nem egyéb, mint a bulvársajtó által generált hisztéria. És ilyen módon nem is jelent komoly veszélyforrást. Tájékoztatása szerint a statisztikai adatokból kiderül, hogy 2007-ben egyetlen 9 év alatti gyermek sem lett öngyilkos. A 10-14 éves korosztály körében 2-en, míg a 14-18 éves korcsoportban 37-en hajtottak végre öngyilkosságot. Szolnoki Nikolett hozzátette: „A fiatalok legjellegzetesebb öngyilkossági időszakai a karácsony és a bizonyítványosztás. Ilyenkor tudatosodik igazán bennük, ha a családjukban komoly gondok vannak.”
A szakember a média által felkapott, elszigetelt esetek kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy már maga a híradás is sok elbizonytalanodott gyermeket késztethet utánzásra. Rengetegen tartanak például a világhálón a kifejezetten öngyilkossági tanácsokat osztogató fórumoktól. A tapasztalatok ennek ellenére azt bizonyítják: a virtuális térben szuicid fantáziálásuk tanújelét adó fiatalok közel 80 százaléka inkább arra vár, hogy végre olyan fórumozóval akadjon össze, aki készséggel lebeszéli ezekről a terveiről, és segít neki valahogyan kievickélni a gödörből.
2009. 04. 30. (XIII/18)
