Amikor 1960-ban, tizenöt évvel a második világháborút követően a Moszad
különleges egysége felderítette és elfogta, majd Argentínából Izraelbe vitte
Adolf Eichmannt, a világ közvéleménye megdöbbent.
A hírhedt SS-tiszt bíróság elé állítása üzenet volt: egyetlen háborús bűnös sem
érezheti biztonságban magát. Az akció épp időben történt. A világégés és a
holokauszt óta eltelt másfél évtized a külső szemlélők és az elkövetők
csoportjaiban tompította a trauma nagyságát, és a Német Szövetségi Köztársaság
törvényhozása is arra készült, hogy a háború alatt elkövetett tettek elévülését
törvényerőre emeli. Ez azzal járt volna, hogy a külföldre (elsősorban az
Egyesült Államokba és Dél-Amerikába) menekült volt nácik zavartalanul
viszszatérhetnek, és esetleg újra irányító pozíciókba kerülhetnek, ha nem is
politikai, de gazdasági és kulturális szinten mindenképpen.
Az Eichmann-per Jeruzsálemben
Magyar hősök, zsidó túlélők: drámai holokauszt-történetek
Akik elmondják az elmondhatatlant »
„Keveset enni, sokat mozogni, nem nézni tükörbe” – beszélgetés a ma százkét éves Keleti Ágnes olimpikonnal
Az ötszörös olimpiai bajnok elképesztő életútja »
Járt-e Jézus Indiában?
Hamis evangélium a Názáreti gyermekkoráról »
Magyar hősök, zsidó túlélők: drámai holokauszt-történetek
Akik elmondják az elmondhatatlant »
„Keveset enni, sokat mozogni, nem nézni tükörbe” – beszélgetés a ma százkét éves Keleti Ágnes olimpikonnal
Az ötszörös olimpiai bajnok elképesztő életútja »
Járt-e Jézus Indiában?
Hamis evangélium a Názáreti gyermekkoráról »
2008. 09. 12. (XII/37)
