Amikor 1960-ban, tizenöt évvel a második világháborút követően a Moszad
különleges egysége felderítette és elfogta, majd Argentínából Izraelbe vitte
Adolf Eichmannt, a világ közvéleménye megdöbbent.
A hírhedt SS-tiszt bíróság elé állítása üzenet volt: egyetlen háborús bűnös sem
érezheti biztonságban magát. Az akció épp időben történt. A világégés és a
holokauszt óta eltelt másfél évtized a külső szemlélők és az elkövetők
csoportjaiban tompította a trauma nagyságát, és a Német Szövetségi Köztársaság
törvényhozása is arra készült, hogy a háború alatt elkövetett tettek elévülését
törvényerőre emeli. Ez azzal járt volna, hogy a külföldre (elsősorban az
Egyesült Államokba és Dél-Amerikába) menekült volt nácik zavartalanul
viszszatérhetnek, és esetleg újra irányító pozíciókba kerülhetnek, ha nem is
politikai, de gazdasági és kulturális szinten mindenképpen.
Az Eichmann-per Jeruzsálemben
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
2008. 09. 12. (XII/37)
