Az 1849-ben kirobbant kaliforniai aranyláz, amikor mintegy 300 ezer, egy
csapásra meggazdagodni vágyó férfi lepte el a nyugati partvidéket, hallatlan
mértékben felgyorsította az Egyesült Államok terjeszkedését a Csendes-óceán
irányába. Fél évszázaddal később Klondike környékén bukkantak aranyra, akkor
Alaszkát vették célba az Államok minden vidékéről, de Európából is ezrével
özönlöttek oda a kalandorok.
Az aranylelőhelyek kimerültével aztán a szerencsés újgazdagok teli zsebbel, dús
bankszámlával távoztak, a balszerencsések pedig – nemegyszer kilenc gramm
ólommal a fejükben – ott maradtak a temetőkben. San Franciscótól északra afféle
múzeumokként tekinthetők meg az aranyásók egykori tanyái: elhagyott
tömegszállások, bordélyok, kocsmák, ahol ma csak a szél csapkodja az ajtókat;
másfél százada rozsdásodnak a szükségtelenné vált keskenyvágányú vasutak
elhagyott sínpárjai. Az Egyesült Államok nyugati vidékein, Észak-Kaliforniában,
Oregonban, Arizonában azonban az utóbbi hónapokban ismét kezdenek feltünedezni
a hajdani „negyvenkilencesek” kései utódai. A szövetségi tulajdonú nyugati
földterületeket kezelő Bureau of Land Managementhez csupán az idei első
negyedévben 2274 személy fordult bányászati engedélyért.
(Összehasonlításképpen: 2005-ben mindössze 132 ilyen kérelem érkezett a
hivatalhoz.) Ők is tudják: csekély az esélye annak, hogy gazdag aranylelőhelyre
bukkanhatnak, a kutatáshoz szükséges pénz és fáradság most mégis megéri a
kockázatot. A nemesfém ára ugyanis eddig soha nem látott csúcsra emelkedett: egy
uncia (28,34 gramm) aranyért ma már több mint ezer dollárt fizetnek, ami egy
harmadával több a tavalyinál.
2008. 05. 21. (XII/21)
