A rendszerváltás óta elhúzódó vita – miszerint milyen mértékben egészséges az
állam szerepvállalása egy jól működő gazdaságban és társadalomban – a mai napig
tart. Éppen ezekben a hetekben lehetünk szem- és fültanúi az egészségbiztosítási
rendszer körül zajló vitáknak, de a nyugdíj- vagy oktatási rendszerben is
hasonló „meccsek” zajlottak, illetve zajlanak még. Az eurózónához való
csatlakozással pedig újabb kényes kérdések fognak felmerülni, amelyek megoldása
szintén nem kis kihívást jelent majd, és minden hazánk fiát személyesen fog
érinteni. A helyzetet tovább fokozza, hogy egy átlag magyar polgár számára
egyáltalán nem kézenfekvő még, hogy hosszú távú pénzügyi kérdésekben magára van
utalva, hiszen megszokta, hogy az állam „fogja a kezét”.
Éppen ezért az MNB, a PSZÁF és az Oktatási és Kulturális Minisztérium
elhatározta, hogy minden érettségiző diák kezébe ad egy a pénzügyi
alapismereteket feltáró anyagot, amely alapján a végzős diákok betekintést
nyerhetnek a pénzügyek világába. A későbbiekben pedig – tervek szerint –
tananyagként is meg fognak jelenni ezek az ismeretek a középiskolákban. Mindez
már csak azért is szükséges, mert az utánunk jövő generáció ugyan nem
ragaszkodik „állam bácsi” gondoskodásához, de mivel nincs lehetősége ellesni
szüleitől, magának kell megtanulnia, milyen hosszú távú kihívások várják az
életben pénzügyi területen, és ezekre milyen megoldásokat talál.
Míg egy nyugati országban vagy a tengerentúlon minden szülő számára a
legtermészetesebb, hogy gyermekük megszületésekor elindítanak egy megtakarítási
programot, nálunk még kerek szemekkel, gyanakodva nézünk azokra a pénzügyi
szakemberekre, akik hasonló megoldásokat kínálnak. Pedig a „kis gyerek kis gond,
nagy gyerek nagy gond” szólás igazságával legkésőbb 15-20 év múlva bizony minden
apa és anya szembesül, amikor az egyetemi évek finanszírozásától kezdve az első
lakásig nagyságrendekkel megváltoznak a gyermekkel kapcsolatos kiadások.
Ugyanez elmondható a nyugdíjfinanszírozásról is, melynek kapcsán bennünket
csupán a luxusszállók idős, ám örökifjúnak tűnő nyugati vendégei ragadnak meg,
és irigykedve sóvárgunk az után a biztonság után, ami sugárzik az arcukról. Ám
azt csak kevesen tudják, hogy sokuk nem születésétől fogva milliomos ember, sőt
hozzánk hasonlóan 30-40 éven át dolgozott, de nyugdíjas éveire gondolva nem az
állam gondoskodásában bízott, hanem természetes volt számára, hogy az aktív évek
bevételeinek egy részét kell ész-szerűen elkülönítenie ahhoz, hogy idős korában
ne legyenek anyagi problémái. Ez az összeg pedig a hosszú évek során kamatos
kamattal termelte a ténylegesen félretett tőke mellé a nem kis összegű
hozamokat.
Kérdés, hogy a három legalapvetőbb megoldás közül – lemondunk lehetőségekről;
hitelből finanszírozunk, és egy életre eladósodunk, vagy takarékoskodunk és a
megtakarításainkkal „ésszerűen bánunk” – melyiket választjuk. Ma a médiában
hitellehetőségek tömkelegével találkozhatunk, minden harmadik tévéreklámban
életünk nagy lehetőségével találjuk magunkat szembe, és egy hárombetűs szó (THM)
kivételével – úgy tűnik – minden a javunkat szolgálja. Persze számtalan
helyzetben valóban egyetlen megoldás és óriási segítség a hitel, de csak kevesen
gondolkodnak el azon, hogy az életünkben számos esemény jól tervezhető, és ha
erre pénzügyileg is felkészülünk, sokkal jobban járunk.
Vegyünk egy egyszerű példát. Ha egy családban gyermek születik, minden bizonnyal
7 év múlva iskolába megy, 18 év múlva elkezdi az egyetemet vagy a nagybetűs
életet, 22-23 év múlva jól jönne neki egy saját lakás, 25-30 év múlva pedig
remélhetőleg megtalálja élete párját.
A mai gyakorlat még sokkal inkább az, hogy a család hitellel oldja meg az
ilyenkor jelentkező pénzügyi problémákat, és a szükséges összeg dupláját fizeti
vissza a pénzintézeteknek. Azonban ha megtakarításban gondolkodunk, a helyzet
akár meg is fordulhat, és például az első lakás ténylegesen akár feleannyiba is
kerülhet, hiszen a költségek másik felét azok a hozamok fedezhetik, amelyek a
hosszú évek során megtakarított tőkéből termelődtek. Ezen az elven működnek a
nyugdíj-előtakarékossági megoldások és a különböző életpálya-programok.
Sokakban él még mindig az a tévhit, hogy csak a „nagypénzűek” engedhetik meg
maguknak, hogy a pénzüket dolgoztassák, ehhez felesleges milliókra van szükség,
profi pénzügyi tudásra és piaci ismeretre. Ez azonban koránt sem így van; számos
– Nyugat-Európában évtizedek óta jól működő – meg-oldás jelent már meg a magyar
piacon is azok számára, akik hajlandók a „párnacihán” és bankbetéten túl tovább
gondolkodni. Jó részük már euróalapú megtakarítást tesz lehetővé, gondolva az
eurózónához való csatlakozással járó valuta-értékvesztésre is.
Ha sikerül választ adni a jövőnkkel kapcsolatos legfontosabb kérdésre – felélni
vagy megteremteni szeretnénk –, már megtettünk egy fontos lépést. Ha az utóbbi
mellett döntünk, érdemes kicsit jobban elmélyedni a bankok, biztosítók,
brókerirodák és más pénzügyi cégek kínálta lehetőségekben. Ehhez szeretnénk
segítséget nyújtani a következő hetekben megjelenő cikksorozatunkkal.
2007. 07. 12. (XI/28)
