A hóhiány ellenére azonban Rómát sem kerüli el ezekben a napokban a vásárlási láz. A város színes fényárba öltöztetett bevásárlóutcáit itt is ellepi ilyenkor a megszámlálhatatlan embertömeg, miközben rock-, gospel- és egyházi zenekarok, bohócok, bábszínházak nyújtanak kellemes kikapcsolódást. A Piazza Navona karácsonyi piacán mindenféle vásári portéka megtalálható, ami fontos lehet a karácsonyi hangulathoz, például édességek, fajátékok vagy akár a betlehemi életképekhez szükséges "alkatrészek". Ez utóbbihoz pedig akár ihletet is meríthet a járókelő a város számos terén látható, életnagyságú betlehemesekből. A Piazza Venezián látható hatalmas fenyőfa pedig kárpótolhatja mindazokat, akiknek hiányzik az északabbra szokásos karácsonyi hangulat.
A téli évszak azok számára is sok érdekességgel szolgál, akik a kulturális események vagy az igazán olasz életstílus iránt érdeklődnek, mivel nyáron a város szinte teljesen kiürül, a bárok és színházak bezárnak, mivel a helyiek mind vakációzni indulnak a tengerpart irányába.
A római karácsony ugyanakkor sokak számára a Vatikánnal szinonim, ők a pápa által celebrált éjféli misére akár már hónapokkal korábban is megveszik jegyüket.
A római karácsony azonban azért is más, mint máshol, mert a december közepétől január elejéig terjedő időszak a pogány Rómában is egybefüggő dínomdánom volt, és ezért az olasz fővárosban vannak talán a legnagyobb múltra visszatekintő hagyományai a téli ünneplésnek. Az ókori Rómában a téli napfordulót nagy fesztivállal, a Saturnaliával ünnepelték, s az ünnepnapok egészen a római újévig, a Calendasig tartottak. Miután a kereszténység a birodalom államvallása lett, az ünnepségek január hatodikáig, a vízkereszt ünnepéig tolódtak ki, így az olaszok számára az ünnep nemcsak december huszonötödikére koncentrálódik, hanem – akárcsak ókori elődjeik számára – egy teljes hónapon át, december hatodikától január hatodikáig ünnepelnek.
2005. 12. 23. (IX/51)
