Őszi vihar Assisiben Fotó: Reuters
XVI. Benedek egyik első egyházszervezeti jelleg? változtatásával a helyi püspök, és rajta keresztül az olasz püspöki konferencia közvetlen ellenőrzése alá rendelte az assisibeli szerzetesközpontot, a dekrétum kibocsátásának napján pedig új püspököt is kinevezett Assisi élére. Ratzinger döntésével azt az autonómiát vonta meg Assisitől, amelyet 1969-ben elődje, VI. Pál juttatott a szerzetesközösségnek, s amely révén az utóbbi harminc évben Szent Ferenc testvérei különleges mozgásteret élveztek. Jóllehet kezdeményezéseik hasznosságát a Vatikán általánosságban elismerte, azok nem minden esetben voltak összhangban az egyházi hierarchia, különösen Sergio Goretti, a (most leköszönő) assisi püspök szándékaival. Goretti nem is rejtette véka alá a pápai verdikt fölött érzett örömét, amely végre kezelni fogja "ezeket az abszurd, autonóm enklávékat, amelyek fölött nem volt semmi hatalmam. A szerzetesek kezdeményezéseiről rendszerint csak az újságokból értesültem. Örvendetes, hogy az utódomnak nem kell majd ugyanazokkal a gondokkal küszködnie, amelyekkel én küszködtem."
A koldulórendiek hivatalosan nem kommentálták a határozatot, politikus-szövetségeseik azonban – a teljes balos politikai palettáról – hangosan kiálltak mellettük. "Elesett a párbeszéd bástyája: a teljes cselekvési szabadság nélkül Assisi már nem lesz ugyanaz. A ferenceseknek meg van kötve a kezük, nem lehetnek többé híd az egyház és a társadalom között" – nyilatkozta a katolikus Livia Turco, volt miniszter, az ellenzéki Baloldali Demokraták (DS) tagja. A mérsékelt balközéptől az ortodox kommunistákig számosan tiltakoztak Ratzinger "diktátuma" ellen, köztük Giorgio Tonini, szintén a DS politikusa, az Azione Cattolica szervezet egyetemi szárnyának vezetője, aki szerint "az egyházi hierarchia belső irányításának kérdését a Vatikánban előnyben részesítették az assisibeli szellemi oázis autonómiájával szemben." "Bárcsak az adminisztratív és szervezeti irányítás kérdései döntöttek volna – tromfolja le Vitaliano Della Sala atya, az olasz katolikus antiglobalisták vezetője, akit egyházfegyelmi okokból püspökének korábban már volt alkalma megfenyíteni. – Valójában a belső demokrácia hiányáról van szó. Míg az állam a föderalizmus felé halad, az egyház egyre központosítottabbá válik." A kommunista Unitá is fájlalja a Szentszék döntését: "XVI. Benedek kicsiny, de jelentőségteljes lépésekkel folytatja az egyház újraszervezését. A barátok mától gyámság alatt vannak; talán kényelmetlen volt a szerzetesbarátok kezdeményezőkészsége, akik nagy horderej? eseményeket szerveztek meg a békét és az emberi jogokat illető témákban."
A jobbközéppárti Maurizio Ron-coni szenátor ugyanakkor üdvözölte a változást, lévén "a baloldal éveken át eszközéül használta fel politikájához a ferences szerzeteseket". Nem is minden ok nélkül szokott hozzá az olasz közélet, hogy a Ferenc-rendi központot a baloldali törekvésekkel azonosítsa. A vallásközi dialógus találkozóinak is helyet adó Assisi az utóbbi évtizedekben baloldali pártokhoz és ügyekhez kötődött, amit az is mutat, hogy a baloldal vezetői húsvétkor – a jobbközép politikusai által bojkottált – békés felvonulást rendeznek az umbriai kisvárosban. A szerzetesek az olasz kommunista pártok vezetőit és a közismerten baloldali elkötelezettség? Oscar-díjas színész-rendezőt, Roberto Benignit is fogadták, de "rázósabb" diplomáciai manőverekbe is bocsátkoztak: 2003 februárjában látogatóik között volt Szaddám Huszein első embere, az iraki külügyminiszter, Tarik Aziz is, aki Assisi segítségével próbálta megjátszani utolsó kártyáit, hogy országa elkerülje az amerikai támadást. Az umbriai kisváros a háború kirobbanása óta is a pacifista küzdelem viszonyítási pontjaként és a békemenetek egyik szervezeti központjaként ismert. "Világosan látszott, hogy egyes kezdeményezéseink nem voltak ínyére a kúriának és a püspöknek – sikerült a La Repubblicának szóra bírnia a hatvan szerzetes egyikét. – Mi viszont csak Szent Ferenc reguláit tartottuk szem előtt, melyek szerint bárki térjen is be hozzánk, legyen az barát vagy ellenség, tolvaj vagy haramia, jó szívvel kell fogadnunk."
2005. 12. 09. (IX/49)
