Gyurcsány Ferenc. Érthetetlen ügyek Fotó: Vörös Szilrárd
Gyurcsány Ferenc. Érthetetlen ügyek Fotó: Vörös Szilrárd
A nyár elején a Magyar Szocialista Párt kezdeményezésére megalakult az Orbán család vagyongyarapodását, majd pedig az Apró-Gyurcsány érdekkör gazdasági visszaéléseit feltárni hivatott testület. Ha össze akarnánk foglalni a két bizottság tevékenységét, nem jutnánk messze, hiszen még egy egyszer? zárójelentést sem voltak képesek prezentálni. Csupán néhány képviselői indítványig jutottak. A két testület működésének célja, hogy a másik párt első emberét lejárassák, hiteltelenítsék: olyan embernek állítva be, aki a politikát csupán eszközként használja egyéni gazdagodása és üzleti sikereinek előremozdítása érdekében.
A bizottságok tehát a nekik osztott eredeti szerepkör szerint csődöt mondtak, de eszközként funkcionáltak a két nagy párt PR-szakemberei számára. Eltérőek voltak a kommunikációs stratégiák, így más-más üzeneteket tolmácsoltak a közvélemény felé. A legnagyobb ellenzéki párt kezdettől fogva bojkottálta az üléseket, jóformán tudomást sem vettek róla. Ezzel azt szerették volna üzenni, hogy nem ismerik el a bizottság létezését, a vizsgálódás tárgyát pedig saját magukra nézve is sértőnek találják, hiszen ők becsületesen forgolódnak a köz-életben. Külön álltak a média nyilvánossága elé és cáfolták a bizottság ülésein napvilágot látott értesüléseket.
A szocialisták ezzel szemben konstruktívabban álltak hozzá a kérdéshez: képviselőik részt vettek az üléseken, sőt egy alkalommal maga Gyurcsány Ferenc is megjelent a testület előtt. A miniszterelnök elment a meghallgatásra, igaz ott a saját maga által feltett kérdésekre válaszolt, mégis ebből az az üzenet bontakozott ki, hogy neki nincs takargatnivalója, bátran ki mer állni, és képes vállalni tetteiért a következményeket. (Hozzá kell tennünk, hogy Orbán Viktor két alkalommal is eleget tett a bizottság meghívásának, ahol vitézül állta a szocialista politikusok kérdéseit. Igaz többször hangsúlyozta, hogy nem illetékes az olyan kérdésekben, melyeket a vizsgálóbiztosok neki szegeztek. Ráadásul mindez nem kapott túl nagy teret a hírműsorokban, így mindez a közvélemény számára szinte teljesen rejtve maradt. Fideszes képviselők ezeken az üléseken sem jelentek meg, csupán a szóvivő, Révész Máriusz fejezte ki a helyszínen nemtetszését a történtekkel kapcsolatban). A Fidesz "távolmaradós" taktikájával viszont kommunikációs hibát vétett. Az ülések bojkottálása a választókban inkább azt az érzést kelthette, hogy lehet valami az Orbán Viktorral szemben felhozott vádakban. Másrészt a Fidesz Gyurcsány Ferenccel, illetve anyósával szemben megfogalmazott üzenete az átlagemberek számára érthetetlen volt. (Minimum középfokú pénzügyi végzettséggel kellett rendelkeznie annak, aki szerette volna megérteni, hogy tulajdonképpen mi a problémája az ellenzéki pártnak Gyurcsány üzleteivel.)
Úgy tűnik, Gyurcsány ellen indított "keresztes hadjárat" a visszájára fordult: a miniszterelnök úgy tudta magát feltüntetni, mint akit minden indok nélkül támadtak meg. Hiba volt a bizottság vezetésével a fiatal Szíjjártó Pétert megbízni, aki ugyan tehetséges fiatalember, de arrogánsnak tűnő stílusa inkább ellenszenvessé tette a közvélemény számára.
A szocialisták ugyanakkor ügyesen csapták le az Orbán-bizottság adta magas labdákat. Nem volt túlságosan nehéz dolguk, hiszen üzenetük egyszer? és mindenki számára érhető volt: Orbán Viktor családja és barátai minimális vagyonnal lettek politikusok, és most, lám "övék a fél Tokaj". Erre csak rátett egy lapáttal a Fidesz elutasító hozzáállása, állandó kommunikációs lépéshátránya, valamint az egyre hevesebb negatív kampány Gyurcsány személyével kapcsolatban. Evvel azt érték el, hogy az emberek elkezdtek hátsó szándékot keresni a Fidesz kommunikációjában. Az MSZP üzenetét ügyesen kapcsolta össze a magyar embereknek a politikával, illetve a politikusokkal szembeni bizalmatlanságával, gyanakvásával. Ezzel a szocialisták, ha a háborút nem is, de csatát mindenféleképpen nyertek.
2005. 12. 02. (IX/48)
