hetilap

Félix Péter, a Füstirtók Egyesületének elnöke petíciót adott át Schwarcz Tibornak, az Országgyűlés Egészségügyi Bizottsága elnökének, amelyben az egyesület a cigaretta jövedéki adójának 35 százalékos emelését támogatja Fotó: MTI

– A dohányzás elleni küzdelem világszerte a zöld mozgalmak érdeklődésének középpontjában áll. Ehhez képest Magyarországon, ahol valóságos népbetegség a dohányzás, alig hallatják a hangjukat az egészségvédők. Miért?

– A néhány, dohányzás ellen küzdő szervezet elszigetelten, egymást sokszor konkurensnek tekintve dolgozik. Többségüket állami köztisztviselők, közhivatalnokok – elsősorban magas beosztású orvosok – vezetik, akik személy szerint is függő viszonyban vannak az egészségügyi tárcától. Ráadásul szervezetük léte is döntően az állami támogatásoktól függ. Ilyen körülmények között aligha várható tőlük harcos kiállás a dohányipar erőteljes befolyása alatt álló minisztériumok ellen. Jómagam a Füstirtók a Dohányzás Visszaszorításáért Egyesület és a közhasznú Füstirtók a Gyermekdohányzás Ellen Alapítvány elnökeként nem ácsingózom állami pénzekre. A dohányzás elleni küzdelem a szó szoros értemében harc a milliárdos "érdekérvényesítő képességgel" rendelkező dohányiparral szemben. Egyesületünk az állammal történő konfrontációktól sem riad vissza, személy szerint már 35 demonstrációt tartottam a dohányipar érdekeit képviselő minisztériumok előtt. Alapítványunk ugyanakkor politikamentes, fő tevékenysége a magyarországi dohányipar korrupciós technikáinak feltérképezése, az állam, a politikai pártok és a dohányipar közötti összefonódások tudományos igény? bemutatása. Legutóbb A cigarettacsempészet közgazdasági háttere cím? tanulmányunkat bocsátottam az érintett tárcák rendelkezésére. Az Országos Dohányfüstmentes Egyesület alelnökével, dr. Szécsi Lászlóval összefogva például sikerült megtörni a dohányiparral szorosan együttműködő Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség ellenállását. Korábban ugyanis együtt harcolt a bíróságokon a cigarettagyárakkal annak érdekében, hogy lehessen üzletek kirakatában dohányreklámokat kihelyezni, de mára sikerült jobb belátásra bírnunk a vezetőit. Hasonló eredményt ért el az egyesületünk a jogellenes munkahelyi dohányzást még egy éve teljes közönnyel tűrő Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnál, amely mostanában már unszolásunkra néha arra is veszi a bátorságot, hogy törvénysértő minisztereket, parlamenti képviselőket bírságoljon. Munkánknak köszönhető, hogy a legtöbb bevásárlóközpontban ma már tilos a közterületi dohányzás, és ha közvetve is, de volt szerepünk abban, hogy a kormányok az utóbbi években dinamikusan emelték a cigaretta árát. A Pénzügyminisztériumnál most éppen azért küzdünk, ne törjön meg ez a lendület, de úgy tűnik, a dohánylobbi megtalálta a közvetlen kapcsolatot a tárca jövedékiadó-osztályához.

– A Pénzügyminisztérium mellett egy másik tárcával is hadilábon áll. Ön több nyilvános fórumon azt állította, hogy az egészségügyi tárca semmit sem tesz a dohányzás visszaszorítása érdekében. Nem túloz?

– Korábban az egészségügy vezetőinek közönyével magyaráztam a teljes impotenciát. Ma már tudom, hogy a minisztériumnak nincs érdemi beavatkozási lehetősége a dohányzás elleni harcba. Hiszen alapvetően nem egészségügyi, hanem politikai és gazdasági kérdésről van szó. Az igazi hatékony eszköz a cigaretta jövedéki adójának emelése révén a Pénzügyminisztérium vezetőinek a kezében van. Ma már egyre nyíltabban beismerik, közösek az érdekeik a dohányiparral abban, hogy minél többen dohányozzanak Magyarországon, mert így több lesz a cigaretta adóztatásából származó bevételük. Szintén a dohányipar érdekeit képviseli a gazdasági tárca. Csillag István különleges méltányosságból 2004-ben is engedélyezte a dohányreklámozást a Forma–1-es autóversenyen a Hungaroringen, és rávette Kökény Mihály egészségügyi minisztert, járuljon hozzá a cigarettásdobozok szigorúbb feliratozását elrendelő közös rendelet hatályba lépésének elhalasztásához. Pusztán azért, mert a dohányipar az év eleji 35 százalékos jövedékiadó-emelés előtt hatalmas készleteket halmozott fel, amire még a régi adótartalmú adójegyet vásárolta meg, kijátszva a jövedékiadó-törvényt. Gőzerővel lobbizik az agrártárca is a dohányipar mellett, a dohánytermesztők érdekeinek képviseletére hivatkozva. Az egészségügyi tárca viszont a rendelkezésére álló kevés pénzt is – ötvenmillió forintot – a "Ciki a cigi" és a "Hagyd abba, és nyersz" nev? értelmetlen, de jól adminisztrálható reklámkampányokra költötte az idén, miközben a dohányzás elleni küzdelem kiemelt évében még feleannyi pályázati pénzt sem kapott a civil szféra, mint tavaly.

– Az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO adatai szerint Magyarország a nyolcadik a legtöbbet dohányzó nemzetek "versenyében". Mire alapozzák ezt a megállapítást?

– Az ENSZ minden esztendőben közreadja a leginkább dohányzó országok húszas toplistáját. Elképzelni sem lehet, milyen felmérések alapján végzi számításait Magyarország esetében, hiszen nincsen adat a magyarországi fogyasztás mértékéről. A dokumentum mindenesetre azt állítja, hogy 2002-ben valamennyi 15 év feletti magyar – a KSH adatai szerint 8,386 millió ember – átlagosan 2742 szál cigarettát szívott, 2003-ban pedig 2697 szálat. A felmérések egybevetése alapján készült becslésünk szerint jelenleg 3 millió 15 éven felüli magyar állampolgár dohányzik, ennek alapján tavaly előtt kereken 23, tavaly 22,6 milliárd szálas összes fogyasztás adódik. Ez 2003-ban fejenként és naponta 20,8 szál cigarettát jelent. Ha ehhez hozzáadjuk a becslésünk szerint 97,6 ezerre tehető 15 éven aluli gyerekdohányos 2003. évi 720 millió szál cigarettáját, úgy tavaly 23,3 milliárd szál volt a teljes magyar lakosság összes fogyasztása. Következésképp 2003-ban a 19 milliárd szálas legális cigarettaértékesítés ismeretében 4,3 milliárd szál volt a Magyarországon eladott csempészett cigaretta
mennyisége, az összes legális forgalom 22,6 százaléka. Nem kizárt, hogy ezt a fals adatot használja a dohányipar is, miközben Mózs Elek, a VPOP jövedéki igazgatója két hete egy sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, hogy a vámszervek számításai szerint 2003-ban "csupán" egymilliárd szál csempészett cigarettát értékesíthettek Magyarországon.

– Kinek az érdeke, hogy manipulálja a cigaretta csempészésére vonatkozó adatokat?

– Gyakorlatilag minden érintett szereplőnek. Az egészségügy a "minél rosszabb, annál jobb" elv alapján dramatizálja a helyzetet, így remél – hasztalan – több költségvetési forrást a dohányzás elleni harcra. A dohányipar a csempészet abszurd eltúlzásával próbálja rávenni a jogalkotót, ne emeljék a jövedéki adót, mert az emiatt dráguló cigaretta tovább növeli a csempészési hajlandóságot. A legrosszabb helyzetben a vámosok vannak, akik idén márciusban együttműködési szerződést kötöttek a dohányiparral a cigarettacsempészet visszaszorítására. Ha elfogadják a dohányipar számait, akkor ők kerülnek bajba, hiszen elismernék, hogy a tavalyi 134 millió szálas csempészcigaretta-lefoglalás harmatgyenge teljesítmény. Ha viszont saját teljesítményük fényezése érdekében lényegesen kisebb csempészésről beszélnek, mint a dohányipar, akkor minek kötnek együttműködési megállapodást? Ezért aztán össze-vissza dobálóznak a számokkal. A Pénzügyminisztériumnak is érdeke a csempészés eltúlzása, mivel attól tartanak, a jövedékiadó-emelés miatt rövidesen annyian leszoknak majd a dohányzásról, hogy az így kieső jövedéki adót nem lehet újabb emeléssel kompenzálni. Véleményem szerint attól is félnek, hogy a dohányzás visszaszorulásával nőni fog a lakosság átlagéletkora.

– Miért lenne az életkor növekedése probléma a Pénzügyminisztérium számára?

– Paradox módon nem ellentétes a kormány üzleti érdekével, hogy a nyugdíjasok korán haljanak meg. A Philip Morris 2001-ben a cseh kormánynak juttatta el azt a tanulmányát, amelyben kifejtik: ha a cigaretta ára évente 10 százalékkal emelkedik, akkor a dohányzó nyugdíjasok átlagéletkora öt éven belül egy-két évvel megnő. Szerintük ez évi 170 millió dollár többletnyugdíj kifizetésével járna. A mi számításaik is a Philip Morrist igazolják: ha az emberi életet pusztán anyagi szempontból mérlegeljük, akkor a dohányosok korai halálukkal megváltják a korábban dohányzásuk miatt rájuk költött gyógyítási és egyéb költségeket. Ez a fasisztoid megközelítés azonban nem méltó egy demokráciához.

– Az Európai Unió régebbi tagállamainál más a hozzáállás?

– Az emberi élet ott nem lehet alku tárgya, de a dohányzással kapcsolatos magatartásukat mégis a kétszínűség jellemzi. A cigaretta árát lényegesen magasabban tartják, mint nálunk. Bevezettek egy úgynevezett minimális jövedékiadó-szintet, amely ezer szálanként jelenleg 60, 2006 júliusától pedig 64 euró. Ugyanakkor Günther Verheugen uniós bővítési biztos maga ajánlotta a csatlakozóknak, kérjenek erre haladékot, és meg is adták nekik 2009-ig.

– Gondolja, hogy a magyar kormányok kiegyeznek a cigarettagyártókkal?

– A magyar kormányok nem kényszerülnek kompromisszumra, hiszen érdekközösségben állnak a cigarettagyártókkal. A dohányzás jelenlegi szintjének fenntartása szemmel láthatóan mindkét félnek érdekében áll. Szerintünk a dohányipar inkább a politikai pártokkal köt háttéralkut. Például az Orbán-kormány működésének négy éve alatt nem kért haladékot a cigaretta jövedéki adójának uniós szintre emelésére, amit Juhász Endre főtárgyaló egészségvédelmi indokokkal magyarázott. Csupán 2002 áprilisában, a parlamenti választások második fordulója előtt kezdeményezték Orbánék az adózásról szóló fejezet újranyitását, a cigaretta jövedéki adójára vonatkozó haladék megkérése érdekében. A Medgyessy-kormány pedig ott folytatta a lobbizást, ahol elődje abbahagyta. A dohányipar erősen valószínűsíthető módon a Fidesz és az MSZP választási kampányának bőkez? támogatásával csikarta ki a haladékkérést, legalábbis egyik párt sem cáfolta még erre vonatkozó írásbeli kérdésünket.

– Ha ez igaz, nem látja kilátástalannak a dohányzás visszaszorításáért folytatott küzdelmét?

– Az egészségvédők önmagukban nem képesek változtatni a magyar kormányok és pártok dohányiparhoz fűződő, sokszor korrupciógyanús kapcsolatán. Mit tehetnénk például az ellen, hogy a Philip Morris elcsábította a Pénzügyminisztérium cigaretta-jövedékiadóval foglalkozó egyetlen munkatársát, és felajánlotta neki a "kormányzati kapcsolatok menedzsere" nev? állást? Mostanság tehát volt kollégáival egyeztet az újdonsült menedzser, szabadon ki-be sétálva a minisztérium kapuján. Minden azon múlik, hogy az Európai Unió milyen keményen lép fel a jövőben a dohányzás visszaszorítása érdekében. Egyre biztatóbb jeleket tapasztalunk, s ha az ezt szolgáló uniós direktívák hatályba lépnek, azt a korrupt magyar bürokráciának fogcsikorgatva végre kell hajtania. Nos, e folyamat felgyorsításában már jelentős szerepe lehet a keményen harcoló, saját anyagi forrásaikból működő kis egészségvédelmi szervezeteknek is.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek