A 20. század egyik meghatározó természeti jelensége, az El Nino 1982–1983 között több közép-amerikai országban végzett hatalmas pusztításokat, jelentős anyagi károkat okozott az Egyesült Államoknak, de még Európa időjárására is hatással volt. 1985 óta világszerte több ezer szakember próbálja megfigyelni, megérteni és előre jelezni ezt a különleges éghajlati jelenséget. A kutatások során a Föld számos pontján helyeztek el megfigyelőberendezéseket, azonban ennek ellenére sem sikerült az El Nino 1997-98-as támadásának súlyosságát megfelelően előre jelezni, akkor ugyanis még senki nem gondolta, hogy az évszázad természeti katasztrófájának leszünk tanúi: Szárazságok és tűzvészek az óceán nyugati vidékén (Indonéziában és Ausztráliában), árvizek, mezőgazdasági és infrastrukturális károk Afrikában és Amerikában, mindez összesen mintegy 22 ezer emberi életet követelt és 34 milliárd euró kárt okozott.
A több száz kutató részvételével megszervezett konferencia célkitűzése értelmében a kutatók közösen próbáltak tovább lépni ennek az egyre nyugtalanítóbb természeti jelenség titkának a megfejtésében. Egyetlen konferencia nyilván nem adhat kimerítő választ minden kérdésre, egy dologban azonban a szakértők egyetértettek: a "kölyök" egyre veszélyesebbé válik. A kutatók ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy feltételezhetően szoros összefüggés van az egyre gyakrabban ismétlődő El Nino-jelenség és az egyre intenzívebb globális felmelegedés között. Az ok-okozati viszonyra azonban még mindig keresik a választ.
Az elmúlt harminc év tapasztalatai alapján két elmélet fogalmazódott meg. Az első szerint, amely elgondolás a megnyugtatóbb lenne, a jelenség mögött az atmoszféra és a Csendes-óceán természetes, egy és három évtized közötti időszakonként ismétlődő ingadozása van. Ezek az ingadozások eredményezték az elmúlt húsz év során a Csendes-óceán felmelegedését, és ennek következtében az El Nino-jelenségek sűrűsödését. Ez azt is jelenti, hogy a helyzet magától is javulhat a jövőben. A másik, már sokkal nyugtalanítóbb elképzelés szerint az elmúlt fél évszázadban tapasztalt globális felmelegedés áll a pusztító természeti jelenség mögött. Mivel viszont a felmelegedés biztos, hogy csak erősödni fog a jövőben – amelyhez jelentős mértékben hozzájárul az a tény, hogy az Egyesült Államok megtagadta a kyotói egyezmény aláírását – félő, hogy az El Nino okozta természeti katasztrófák is egyre gyakoribbakká válnak majd.
Az El Nino és a globális felmelegedés közötti összefüggés bizonyítékát számos kutató abban látja, hogy a mind gyakrabban fellobbanó erdőtüzek egyenes következményeinek tekinthetők az El Nino-jelenségnek (még akkor is, ha helyi szinten nyilván a szárazság a közvetlen kiváltója az erdőtüzeknek). A tüzek következtében felszabaduló hatalmas
mennyiség? égéstermék pedig tovább erősítheti a Föld körüli üvegházhatást, ez viszont gyorsítja a felmelegedést. Ráadásul a Földön valaha mért legmagasabb hőmérsékleteket mind azokban az években mérték, amelyekben az El Nino-jelenség a legerősebb volt, például 1997-ben, az időjárási anomália tetőzése idején.
A kérdésre adandó választ annál is nehezebb megtalálni, mivel kevés tudományos ismerettel rendelkezünk a múltról. A kutatóhajók csak az utóbbi ötven évben vesznek részt a természet változásainak nyomon követésében, a műholdas megfigyelés is legfeljebb húszéves múltra tekint
vissza. Ahhoz, hogy az El Ninók történetét rekonstruálni lehessen, a korallzátonyokban, az óceánfenéken, a trópusi örök hómezők alatt, a növényvilágban kell nyomok után kutatni. A különböző szakágak (klimatológusok, meteorológusok, geológusok, geokémikusok stb.) – amelyek szakértői nagy számmal vettek részt a konferencián – már mind rendelkeznek részinformációkkal, azonban még mindig hiányzik az adatoknak az az általános szintézise, amely lehetővé tenné a múlt teljes rekonstruálását. Addig is, maradnak a számításon alapuló modellek, amelyek viszont az El Nino-jelenség egyre gyakoribbá és pusztítóbbá válását sejtetik. Ezek a modellek is még mindig nagyon pontatlanok, bár a jelenség kialakulását tíz esetből hétszer sikerül előre jelezni, azonban annak intenzitását továbbra sem tudják a szakemberek előre felbecsülni. Ráadásul a globális felmelegedés várható erősödése révén a Csendes-óceán és az atmoszféra kapcsolata is tovább fog alakulni a jövőben. Ha pedig az egyre fokozódó El Nino-jelenség okozója a globális felmelegedés, akkor még nehezebbé válik az előrejelzés.
2003. 10. 17. (VII/42)
