hetilap

Az éneknek, zenének, táncnak, képzőművészetnek, irodalomnak, mesének óriási jelentősége van

– Tényleg a tanulás a kulcsszó?

– Igen, a magyarországi roma lakosság felzárkózásának kulcsát egyfelől én is a gyerekek oktatásában látom. Következésképp a másik lényeges terület a pedagógusképzés és a közművelődési szakemberek képzése. A kisiskolás korú gyerekeken keresztül a szülőket könnyen el lehet érni, és hatni is lehet rájuk. Be lehet vonni őket a nevelésbe, a rövid és hosszabb távú célok kitűzésébe, az elért eredmények értékelésébe. Természetesen kizárólag az iskolai rendszer? oktatás keretein belül nem oldható meg ez a probléma. 

– Különösen, hogy egyes kutatások szerint a tanárképzősök és az orvostanhallgatók között megdöbbentően magas a romaellenesség… 

– Bár akadnak ellenpéldák, sajnos ez valóban igaz. A pedagógus továbbképzés területén mi azt tapasztaltuk – éveken keresztül szerettünk volna romológiai kurzusokat indítani pedagógusok részére –, hogy nagyon nagy az érdektelenség. Ennek nem az volt az oka, hogy nincsenek roma gyerekek az iskolákban, sőt arányuk országszerte növekvő tendenciát mutat, hanem a pedagógusok egy része elhárítja a kérdést, nem foglalkozik ezzel a problémával. Ugyanakkor nagyon sok iskolában a tanárok nyitottak, érzékenyek erre a kérdésre, és sokat tesznek a roma gyerekekért, felvállalva plusz terheket. Például a Ferencvárosi Általános és Szakiskolában, ahol személyes tapasztalatokat szereztem egy roma Phare-program keretében.

– Az Önök által alkalmazott koncepciónak mi a lényege? 

– A roma gyerekek életében a művészeteknek, az éneknek, zenének, táncnak, képzőművészetnek, irodalomnak, mesének óriási jelentősége van. Éppen ezért az alternatív pedagógiák művészeti nevelésére támaszkodtunk. Építünk a cigány gyerekekben meglévő közösségiségre és kreativitásra. A projektben a fejlesztő pedagógiára, a kiscsoportban folyó, személyre szabott egyéni bánásmódra és tehetséggondozásra fektettük a hangsúlyt. A gyerekek ötéves koruktól úgynevezett nyújtott első osztályban kezdik az iskolai pályafutásukat. A magyar nyelv mélyebb elsajátítása, a szókincs bővítése a hagyományos iskolától eltérő módszerrel folyik. Így szép sikereket tudtunk elérni. 

– Ezek a módszerek nagy tömegek számára is alkalmazhatók?

– Nem létezik általános módszer, csodaszer, hiszen maguk a romák is sokfélék. Annyi fajta roma csoport van, csak nyelvük, származásuk, életmódjuk alapján is, hogy nem nagyon lehet egységes roma populációról beszélni. Ennek megfelelően egységes módszerek alkalmazása sem lehetséges. Ráadásul az etnikai hovatartozást nem köteles senki bevallani, de regisztrálni sem. Emiatt sok esetben nem is tudjuk, hogy ki roma származású, és ki nem. Minden pedagógiai törekvés lényege a másság iránti tisztelet megtanítása, kialakítása. Mind a kisebbségek, mind a többségi társadalom tagjai számára. Úgy gondolom, hogy nincs különbség roma és nem roma között, csak hátrányos helyzet? gyermekek vannak, akiket – legyenek romák vagy nem romák – segíteni kell.

A problémát nem az egységes módszer hiányában látom, hanem abban, hogy a különböző pályázatok, projektek során elért eredmények, a megkezdett munkák anyagi források hiányában elakadnak, nem folytatódnak. Ez egy általános probléma a pályázatoknál, kampányszer? megoldásokkal ugyanis nem lehet eredményeket elérni. Kizárólag
összehangolt, hosszú távú együttműködéssel javíthatunk a helyzeten. Ami a roma kérdést illeti, tudomásul kell venni, hogy pár év alatt nem lehet végleges megoldást találni, hanem meg kell tanulni békében együtt élni a kisebbségekkel. 

– Ez az uniós csatlakozás miatt is szükséges, hiszen a hazánkban élő kisebbségek helyzetét illetően komoly változásokat vár Magyarországtól az unió. Hol tartunk jelenleg?

– A nyugat európai országokban több százéves tradíciója van a kompromisszumkeresésnek és -kötésnek egyaránt. Magyarország e téren sajnos még gyerekcipőben jár. Az unió által támasztott követelmények sok esetben a többségi társadalom tagjai számára is újdonságot jelentenek, teljesítésük sokszor általános értékrendváltozást, új szemléletet követel meg. A roma kisebbségre ez még erőteljesebben igaz. A változás azonban sürgető közös érdek. Amennyiben az előítéletesség nem csökken jelentős mértékben, ha nem képes a társadalom valódi esélyt teremteni a romák számára, akkor a társadalom minden tagja számára nehezebbé válik az élet. 

– Egy pályázatsorozat keretében 2005–2015-ig a roma integráció évtizedét tervezik. Milyen eredmények elérésére van esély tíz év alatt? 

– Úgy gondolom, hogy gazdasági, oktatási, szociális és kulturális téren egyszerre kell lépéseket tennünk ahhoz, hogy eredményeket érjünk el. Ha tíz év alatt mind a négy területen összehangolt munkát végzünk, akkor kialakulhat egy olyan roma vállalkozói réteg és olyan roma értelmiségi húzóerő, amely életmódmintát és értékeket tud felmutatni a többieknek. A romáknál az egyik legnagyobb probléma, hogy nagyon tájékozatlanok, alacsony fokú az ön- és társadalomismeretük, s ezáltal az önbizalmuk is. Ezért nem nagyon tudják kihasználni a társadalom által felkínált lehetőségeket. Szükség lenne még több roma civilszervezetre, a roma értelmiségiek támogatásával, patronálásával, akik a többiek menedzselését is felvállalnák. A romák felzárkózásának feltétele egyfajta szemlélet- és életmódváltás, a globalizáció világához való alkalmazkodás megtanítása. A hagyományos példával élve: halászni kell megtanítani őket, nem halat, szociális segélyt osztogatni. És akkor ők sem fognak arra gondolni, hogy másutt keressék a boldogulásukat. 

Egy olyan motivációs rendszert kellene kiépíteni, amely figyelembe veszi az értékrendjüket, prioritásaikat. A roma csoportok sokkal kevésbé atomizáltak, jól működő közösségeik vannak, kiválasztott vezetőkkel. Ha őket sikerülne megnyerni, hogy a gyermekek, unokák számára az egyik kitörési lehetőségnek a tanulást tekintsék, akkor két-három generáció múlva lehetne pozitív változásokat elérni. Ebbe a munkába kellene bevonni a fiatal roma értelmiséget. Csak velük lehet értük dolgozni. Ezzel egyébként a többségi társadalom is tisztában van, és sokan részt vállalnak ebben a társadalmi folyamatban. 

– Hogyhogy ennyire sürgetővé vált a beilleszkedés, ami eddig évszázadokon át nem sikerült?

– Felgyorsult a világ, és biztos, hogy fel fog gyorsulni a változás az ő életükben is. A hagyományos közösségek értékeit a globalizáció az egész világon veszélyezteti. Ez nem speciálisan roma kérdés, hanem az egész Földön valamennyi kis kultúrával kapcsolatban hasonló kérdések merülnek fel. Egyfelől a globalizáció-ellenes, másfelől az önállósodási, identitáskereső törekvések formájában. Az egymással sok tekintetben ellentétes értékrendek egyeztetése, békés egymás mellett élésének megteremtése nem könny? feladat, mindenhol a világon komoly kihívást jelent.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek