hetilap

Deutsch Tamás egykor és most. Részleges bukás Fotók: archív/Somorjai L.

1988. március 30-án a Bibó István Szakkollégium nagytermében harminchét ifjú értelmiségi megalapította a Fiatal Demokraták Szövetségét. Ezek egyike volt az akkor huszonkettedik évében járó másodéves joghallgató: Deutsch Tamás. A megalakulást követő első komoly Fidesz-összejövetelen – ez április 17-én zajlott le a Kisrabló étteremben, már mintegy nyolcvan Fidesz-tag jelenlétében – Deutschot a Fidesz egyik szóvivőjévé választották; majd október 2-án, a Fidesz I. kongresszusának a Jurta Színházban rendezett I. fordulóján az ideiglenes választmány tagjának is megválasztották. Ez az ideiglenes választmány valóban ideiglenes volt: mindössze másfél hónapig, november 20-áig regnált. A szintén a Jurta Színházban rendezett II. forduló után Deutsch továbbra is megtartotta – akkor már nem ideiglenes – választmányi tagságát. Az egy évvel később, 1989. október 15-én a Műegyetemen megtartott II. kongresszust követően Deutsch továbbra is választmányi tag maradt. 

A Fidesz ebben a kezdeti időszakban három jelzővel határozta meg magát: radikális, liberális és alternatív. A három jelzőhöz három arc illett: Orbán jelenítette meg a radikális Fideszt, Fodor a liberálist és Deutsch az alternatívot. Amíg azonban a radikalizmus és a liberalizmus konkrét politikai szavakban és tettekben nyilvánult meg – ezzel kapcsolatban leginkább talán Orbán híres 1989. június 16-ai beszédét, illetve Fodornak az SZDSZ alapító atyáival való szoros kapcsolatát érdemes megemlíteni –, addig a Deutsch-féle alternatív Fidesz elsősorban a külsőségekben (viszonylag hosszú haj, fülbevaló) nyilvánult meg. (Ez a háromosztatú felosztás egyébként erős leegyszerűsítése volt a három frontember politikai attit?djének: például Fodor 1989. június 15-ei beszéde nem sokkal volt kevésbé radikális, mint a másnapi Orbán-szöveg. Igaz viszont, hogy legfeljebb pár ezer ember tudott róla. Deutsch frontemberré válása pedig elsősorban a tizennyolc éves vagy annál nem sokkal idősebb lányok szavazataiban vált politikai tőkévé 1990-ben.)

Bár az ellenzéki vagy ellenzéki jelleg? szervezetek tagsága és értelmiségi holdudvara számára Deutsch már 1988 végére ismert figura volt, a szélesebb közvélemény előtt csak 1989 augusztusában lett közismert a neve és az arca. Ehhez azonban több mint egy hetet kellett letartóztatásban lennie Csehszlovákiában.

Augusztus 19-én ellenzéki magyarok, köztük Fidesz-aktivisták indultak Prágába, hogy bocsánatot kérjenek, amiért huszonegy évvel korábban Magyarország részt vett Csehszlovákia megszállásában. Köztük volt Deutsch Tamás is, akinek sikerült is eljutnia a csehszlovák fővárosba – sokakat ugyanis visszatoloncoltak a határról. Két nappal később, 21-én a prágai Vencel téren a tiltakozó tömegben a fideszeseknek sikerült egy rövid időre kibontaniuk transzparensüket, amin a következő volt olvasható: "Virággal jöttünk, nem tankokkal!" A magyar küldöttség egyik tagja, a csehül kiválóan tudó Kerényi György felolvasta a Fidesz nyilatkozatát. 

A cseh rendőrség több magyart őrizetbe vett, köztük Kerényit és Deutschot. 23-án a hatóságok az összes külföldit – kettejük kivételével – szabadlábra helyezték. Még 22-én a budapesti Csehszlovák Nagykövetség előtt ülő-, illetve éhségsztrájk kezdődött az őrizetbe vettek szabadon bocsátása érdekében. 

A per augusztus 29-én zajlott le. A nemzetközi nyomásnak köszönhetően az ítélet fejenként ötezer korona pénzbírság, illetve azonnali, örökre szóló kiutasítás volt mindkettejük esetében. Deutsch megdicsőülve vonult be Budapestre. Orbán június 16-ai beszéde után a Fidesz ismertsége és népszerűsége ismét jelentősen emelkedett.

Bár Deutsch ebben az időben – mint látható – a Fidesz három frontemberének egyike volt, tényleges szerepe bizonyos szempontból másodrangúnak számított. Jól bizonyítja ezt, hogy az Ellenzéki Kerekasztal 1989 márciusában megindult tárgyalásain semmiféle formában – sem a plenáris és középszint? üléseken, sem a szakértői albizottságokban – nem vett részt. Ennek oka valószínűleg abban keresendő, hogy Deutsch mind életkorban, mind alkotmányjogi, illetve jogelméleti felkészültségben (a kettő részben
összefügg) elmaradt az alapítók nála 3-7 évvel idősebb csoportjától: Fodortól, Kövér Lászlótól, Molnár Pétertől, Orbántól, Szájer Józseftől. Az ekkor huszonhárom éves, harmadéves joghallgató Deutschcsal szemben ők ekkor már mind végzett jogászok voltak, lényegesen nagyobb szakmai tudással felvértezve, mint ő. 

Szintén Deutsch bizonyos enyhe mellőzöttségét mutatja, hogy csak tizenkettedik volt az 1990-es parlamenti választásokon a Fidesz országos listáján. A párt nem alapító tagjai közül megelőzte őt Áder János (4.), Ungár Klára (6.), Trombitás Zoltán (7.), Varga Mihály (9.), Rockenbauer Zoltán (10.) és Glattfelder Béla (11.) is. A fővárosi listán Deutsch második volt Fodor mögött, s elindult egyéniben is: a 16. választókerületben (a XI. kerület egy része), s 15,64 százalékot kapva harmadik lett. Deutsch így a fővárosi Fidesz-listáról jutott be az első szabadon választott parlamentbe – a parlament harmadik legfiatalabb képviselőjeként. 

Az első parlamenti ciklus fideszes parlamenti munkamegosztásában is észrevehető, hogy Deutsch mindig egy árnyalatnyit az első vonal mögött kapott csak helyet. Orbán lett a frakcióvezető, két helyettese pedig Áder és Szájer, s az egyetlen fideszes bizottsági elnöki helyet sem Deutsch kapta: az Országgyűlés Emberi jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottság élére Fodor került.

A Fidesz III. kongresszusán, 1990 decemberében – először, amióta 1988-ban a Fidesz első választmánya megalakult – Deutsch nem került be a választmányba, igaz, nem is jelöltette magát. A választmány még bő két éven keresztül létezett, de Deutsch már soha többé nem volt a tagja.

1991 januárjában zajlott le az az emlékezetes soproni frakcióülés, amikor az addig még csak a f? alatt lappangó Fodor–Orbán – sőt ekkor még elsősorban Fodor– Kövér – ellentét a felszínre tört. Innen kezdve az ellentétek csak egyre mélyültek, bár erről a szélesebb közvélemény egy darabig még semmit sem tudott. Deutsch, akárcsak a frakció nagy része, ekkor még nem kötelezte el magát egyik szárny mellett sem.

1992 végén a közvélemény-kutatási adatok 35-37 százalékot jósoltak a Fidesznek. 1993-ban a párton belüli ellentétek egyre nyilvánvalóbbá váltak. Az áprilisi debreceni kongresszus Orbán Viktort – ellenjelölt nélkül – pártelnökké választotta. Deutsch Tamás
visszatért a vezetésbe nyolcadmagával, többek közt Fodorral egyetemben a párt egyik alelnöke lett. Bár nem ő állt az események fősodrában, nyilvánvaló volt, hogy az Orbán–Kövér-vonalat támogatja. Jellemző erre, hogy mikor a pártelnökké vált Orbán helyett a frakció Kövér személyében új vezetőt választott, Deutsch hűségnyilatkozatot tett Kövér mellett.

Orbán Viktor a kongresszust követően kiadta "első pártelnöki utasítását". Deutsch – mint újdonsült alelnök, akihez a párt médiakapcsolatai kerültek – pedig ennek megfelelően egyszer csak kiadott egy alelnöki utasítást arról, hogyan kell interjút adni a sajtónak.

1993. május 25-én kitört az ismert székházbotrány, a Fidesz pedig elindult a lejtőn. Mivel egy párt belső vitái jellemzően csökkentik az adott párt népszerűségét, a Fideszen belüli konfliktusokról pedig már mindenki tudhatott, aki akart, a székházbotrány mellett még egy alapos oka volt a népszerűség csökkenésének. Az Orbán–Kövér-csoport "aki nincs mellettünk, az nincs"-féle felfogását jól tükrözi Deutsch egy októberi nyilatkozata, amely szerint Fodor Gábor egy nem létező alternatíva vezetőjének adja ki magát. Novemberben Fodor Gáborék kiléptek a Fideszből, Deutsch maradt.

Az 1994-es választásokra a másfél évvel korábbi hihetetlen népszerűségből a Fidesznek semmi sem maradt. Deutsch teljesen reálisan jegyezte meg az áprilisi egri választmányi ülésen, hogy az antikommunista retorika katasztrofális következményekkel járhat. Az 1994. május 8-án megtartott választásokon a Fidesz mindössze hét százalékát szerezte meg a szavazatoknak. 

Az 1994-es katasztrófával a Fidesz vezetői előtt nyilvánvalóvalóvá vált: sok a dudás a liberális csárdában. Átalakulásba fogtak, amelynek a legfontosabb állomása a Fidesz–MPP megalakulása a VII. kongresszuson, 1995 áprilisának végén. Ekkor fogadták el A polgári Magyarországért cím? programnyilatkozatot, amely többek között deklarálta, hogy a Fidesz szabadelvű, polgári párt, vagyis a liberalizmussal való szakítás nem ment egyik pillanatról a másikra. A kongresszus ismét Orbán Viktort választotta meg elnökké, és Deutsch Tamás újból a nyolc alelnök egyike lett.

A második parlamenti ciklusban Deutsch ismét több állandó parlamenti bizottságnak volt tagja – igaz, van, aminek csak másfél hónapig. Ebben az időszakban minden állandó bizottsági tagságánál nagyobb jelentősége volt annak, hogy 1996. október 15-én ő lett az ÁPV Rt. önkormányzatokat megillető belterületi földértékkel kapcsolatos kötelezettségeinek teljesítése tárgyában adott megbízási szerződések és megbízási díjakat vizsgáló bizottságának – azaz a Szokai–Tocsik-botrányt felgöngyölíteni hivatott bizottság – elnöke. A Szokai–Tocsik-botrányt – melynek részletezésére a lap egész terjedelme sem lenne elég – ugyanis 1996 szeptemberében Deutsch robbantotta ki, és ezzel nagymértékben megerősítette párton belüli helyzetét. 

Az 1998-as választásokon fej fej melletti eredményt ért el a két nagy párt, a Fidesz és az MSZP. A Fidesz – bár listán kevesebb szavazatot kapott, mint legfőbb vetélytársa – 148, míg az MSZP csupán 134 mandátumot szerzett. A kormányváltáshoz azonban az SZDSZ jelentős meggyengülésére és a kisgazdapárt megerősödésére is szükség volt. Deutsch ezúttal egyéni képviselőként jutott be a parlamentbe: a budapesti 9. választókerületben legyőzte a szocialista Filló Pált.

Az Orbán Viktor által megalakított új kormány a külsőségekben nagy hangsúlyt fektetett a sportra, az egészséges, lendületes, fiatalos imázsra. Ebbe a képbe illett bele az Ifjúsági és Sportminisztérium (ISM) személyre szabott létrehozása: nyilvánvaló volt, hogy Deutsch fogja vezetni az új minisztériumot. A dolognak mindössze egy akadálya volt: Deutschnak nem volt diplomája. (1986 és 1992 között elvégezte az ELTE Jogi Karának tíz félévét, s megszerezte az abszolutóriumot, de nem diplomázott le. 1999. január 1-jével Deutschot ifjúsági és sportminiszterré nevezték ki, aki két hónapon belül lediplomázott. harminckét és fél évesen Deutsch bekerült a kormányba.

Deutsch minisztersége három emlékezetes dolgot hagyott az utókorra. Az egyik, hogy 1999 decemberében porig égett a Budapest Sportcsarnok. Bár az ISM potentátjai ekkor azt ígérték, hogy a sportcsarnok utódját hamarosan átadják, az átadás csak késett, s végül az úgynevezett Budapest Sportaréna átadására csak az új kormány idején, 2003 tavaszán került sor. A másik eset a 2012-es olimpia megrendezésének a gondolata, mely 2001-ben látott napvilágot, és a realitások teljes figyelembe nem vételéről tanúskodott. A Fidesz 2002 tavaszán – jelentős részben választási propagandacéllal – több százezer aláírást, köztük jelentős egykori és mai sportolók aláírását gyűjtötte össze az olimpia 2012-es megrendezésének érdekében. A harmadik eset Deutsch házasságon kívüli gyerekének születése volt. A magyar sajtóban volt egy hallgatólagos szabály, amely kimondta, hogy a közéleti személyiségek magánélete tabu. Ezt rúgták föl 2001-ben a lapok, amikor megszellőztették, hogy Deutsch nős emberként, háromgyerekes apukaként teherbe ejtette titkárnőjét. Az ellenzék érdemben nem foglalkozott az
üggyel, Kuncze is csak egy oldalvágást engedélyezett magának ezzel kapcsolatban. Bár a Fidesz a családok fontosságát és a tűzhely melegét hangsúlyozza propagandájában, az eset után Deutsch nem mondott le és Orbán sem menesztette, sőt amellett, hogy megtartotta Fidesz-alelnöki címét, 2001 májusában a párt fővárosi elnökének is megválasztották.

A 2002-es választásokon a Fidesz ismét fej fej mellett haladt az MSZP-vel. Az eredményt ismerjük. Hogy a Fidesz elvesztette a választásokat, több okra vezethető vissza, mindenesetre Budapest népe egyértelműen a kormányváltás mellett szavazott. Deutsch tehát – budapesti Fidesz-elnökként és a kampány egyik fő szervezőjeként – kétségtelenül felelős volt pártja bukásáért. Ő maga saját választókerületében is elbukott: Filló Pál revansot vett rajta. Ellenzéki képviselőként decemberig alelnöke volt az ifjúsági és sportbizottságnak, azóta csak tagja – igaz, közben a Fidesz egyik frakcióvezető-helyettese lett.

2003. május 17-én ülésezett a Fidesz – történelmi jelentőségűnek beharangozott – kongresszusa. A Magyar Polgári Pártból Magyar Polgári Szövetség lett, s az alelnökök számát kettőre csökkentették. Az elnök ismét a párt tényleges vezetője, a pártelnöki poszttól 2000 tavaszán megvált Orbán Viktor lett. A rendkívül centralizált rendszerben Deutschnak nem osztottak lapot: nemhogy nem lett alelnök, de az elnökségbe sem került be.

A jövő? Deutsch jelenleg részlegesen bukott politikus. Bár országos párttisztséget nem visel, a Fővárosi Közgyűlésben a Fidesz frakcióvezetője, a parlamentben az egyik frakcióvezető-helyettes, továbbá a budapesti Fidesz élén is ő áll. Bár most kétségkívül jókora fricskát kapott azzal, hogy a VII. kerületi Fidesz elnökévé választották, még mindig csak harminchét éves, s szinte bármi lehet még belőle: Fidesz-alelnök, esetleg egyszer miniszter stb.

Mindez csak rajta és Orbán Viktoron múlik.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek