hetilap

Ivan Lexa régen és most. Nem segített az új külső 

Lexát Umhlanga Rocks egyik panziójában tartóztatta le a rendőrség, mivel nem tudta magát igazolni. (A panzió tulajdonosáról azóta kiderült, hogy Lexa volt titkárnője, Ingrid Kuèerová, aki Ingrid Gelman néven már korábban Dél-Amerikában élt – a letartóztatás után két nappal állítólag ő is eltűnt.) A hatóság valójában nem is a százhetven országra érvényes nemzetközi elfogatóparancs alapján adta ki a volt titokfőnököt, hanem egyszerűen kitoloncolta az országból, mivel Dél-Afrikában hamis útlevéllel tartózkodott. 

Szlovákiában folynak a találgatások, miért éppen most került elő Szlovákia régóta legkeresettebb polgára, és hogy sikerült ilyen hamar Szlovákiába juttatni őt. A kormányoldalon az igazság órájáról és profi rendőrségi együttműködésről, a másikon időzített kampányakcióról és törvénytelenségekről beszélnek. Ami mára tény: most újra lehetőséget kapott a szlovák igazságszolgáltatás, hogy lezárja ezt a kényes, Szlovákia külföldi megítélésében is jelentős szerepet játszó ügyet (a témához lásd még:
Titkosszolgálatok az integráció ellen. Hetek, 1999. február 20.). A több ezer oldalas titkos nyomozati anyag a korábbi belügyminiszter szerint elégséges Lexa elítéléséhez. Politológusok szerint az ügy jogi lezárásánál még fontosabb lehet a szlovák társadalomra nézve, hogy végre a közvélemény is pontos képet kapjon arról, milyen mérték? törvénytelenségeket követett el a korábbi titkosszolgálat, illetve milyen módon volt a meciari hatalommegtartás és gazdasági visszaélések kiszolgálója. Lexa az az ember, aki mindent tud erről, sőt még sokkal többet, mint amennyi jelenleg sejthető – egyelőre azonban nem úgy néz ki, hogy vallani fog. A tét nagy, a múlt terhe nehéz; a pártok listáját jelenleg is vezető Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) nem véletlenül áll ki jelenleg is Lexa mellett, amit hazahozatala után siettek gyorsan kinyilvánítani. Az események tükrében egyre aktuálisabb a régóta válaszra váró kérdés, ki kinek a lekötelezettje, ki kit tart a markában: Meciar Lexát, avagy fordítva.

Ivan Lexa a kilencvenes évek elején került a hatalom és Meciar közelébe, persze nem előzmények nélkül, némi családi háttérrel. Apja, Vladimír még a kommunista érában titkosszolgálati főnök, valamint miniszterelnök-helyettes volt, s ezt a posztot közvetlen a rendszerváltás után alakult kormányban is betöltötte. Ivan a HZDS és a kormányhivatal irodavezetőjeként Meciar közvetlen munkatársa lett. Később főnöke privatizációs miniszternek jelölte, amit az akkori köztársasági elnök, Michal Kováè elutasított. Meciar ezt a problémát úgy oldotta meg, hogy miniszterelnökként saját hatáskörébe vonta az említett tárcát, Lexát pedig megtette államtitkárnak, ami abban az időben nem volt hálátlan pozíció. A Sme cím? napilapban éppen a napokban jelent meg egy írás, mely szerint az úgynevezett kisprivatizációból származó 13 milliárd koronás (1 korona 6 forint) összeget az erre elkülönített számláról Meciar vezérletével törvénytelenül, több tételben átjátszották a Vagyonalapnak, ahol szintén törvényellenesen és ellenőrzés nélkül költötték el. Ez pedig csak a kisebbik összeg volt. A későbbi nagyprivatizáció, melynek során 1994–1998 között, Meciar harmadik kormánya alatt a legtöbb állami vállalatot eladták, szintén az egyedül kormánypárti tagokat felvonultató vagyonalapi elnökség ellenőrizetlen, belterjes döntései alapján zajlott. Ekkoriban Lexa már a titkosszolgálati igazgató posztját töltötte be, s onnan vezette dicstelen akcióit. Elsősorban a Meciarnak kényelmetlenné vált Michal Kováè elnök lejáratására szervezett emberrabló akció terhelheti a lelkét, amely később az egyik koronatanú halálos balesetével is súlyosbodott. Az ügy rendőrségi kivizsgálását Meciar minden módon hátráltatta, kétszer leváltották a vizsgálatot vezető tisztet. 1998 elején rövid ideig a köztársasági elnöki tisztet is betöltő kormányfő amnesztiát hirdetett az ügyben (elsősorban ez a példa nélküli eset váltotta ki Meciarnak a Nyugat általi teljes elszigetelését), majd az 1998-as kormányváltáskor lemondott Lexa javára a képviselőségről is. Mikulás Dzurinda jelenlegi kormányfő később az amnesztiát visszavonta, azóta azonban már született alkotmánybírósági döntés és bírósági döntés is arról, hogy az amnesztia érvényes. Ha ebben az ügyben emiatt nem is lehet majd jogilag felelősségre vonni Lexát, van még mitől tartania, hiszen egy sor más vád is szerepel az ellene folyó eljárásban. Ugyanígy van mitől tartania Vladimir Meciarnak, ha esetleg Lexa terhelő vallomást tenne. Ez, valamint a büntetőeljárás gyors lefolytatása sem nagyon valószínű. Így a közeljövő nagy kérdése az, hogy politikailag veszélyben van-e, az ügy fejleményei milyen hatással lesznek szavazói bizalmára.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek