Marco Politi – ahogy a La Repubblica cím? olasz lapnak adott nyilatkozatában elárulja – nehezen talált kiadót a könyvéhez, s egyfajta félelmet tapasztalt, mikor támogatókat keresett "a Vatikán hátsó udvarába" bepillantó tanulmánya közzétételére. A szerző elszántsága mégis kifizetődőnek bizonyult: az első kiadás három hét alatt elkelt. A kiadványban egy meg nem nevezett fiatal pap tárja fel, hogy ébredt rá homoszexualitására, beszámol paptársaival kialakult viszonyairól, s mindennapi küzdelméről, hogy hajlamát egyensúlyba hozza az egyház iránti mély elkötelezettségével, amely bűnnek ítéli az ugyanazon neműek iránti vonzalmat. A könyvhöz Luigi Bettazzi, Ivrea püspöke írt előszót, aki – írja magáról – "olyan problémák feltárásában érdekelt, amelyeknél az egyház egésze nem mindig osztozik az erőfeszítéseiben, ezért gyakran úszik az árral szemben, hogy új utakat törjön, amelyeket később mások is járhatnak." A könyvben megszólaló pap az olasz egyházon belül homoszexuális klerikusok hálózatáról számol be, amely "önsegélyező csoportként", a "katakombákban" él, és kerül minden formális kapcsolatot. "A legtöbbekben nagyon erős a félelem, hogy elöljáróik felfedezik őket egy homoszexuális szervezet tagjaként" – állítja a névtelenségbe burkolózó lelkész, aki ezzel szemben úgy döntött: napfényre hozza a homoszexuális papok viszontagságos sorsát, bemutatva a tettenéréstől való félelem súlya alatt parkokban és melegek látogatta szórakozóhelyeken tartott sietős együttléteket is.
Politi könyvéről írt recenziójában a La Repubblica így fogalmaz: "Olaszországban máig csak az irodalomban, az eddigiekhez képest viszszafogottan jelent meg ez a kényes téma
A katolikus világban viszont, a reverenda mögött meghúzódó homoszexualitás drámai mértékben elterjedt »föld alatti« valóságnak tűnik, amelyet kétszeres tabu – a szexualitás, de főképp a homoszexualitás tilalmának – pecsétje zár le." A tárgyhoz kapcsolódóan Antonio Mazzi atya, aki az Exodus drogrehabilitációs program vezetésével vívott ki magának országos elismerést, a Panorama cím? hetilapnak elmondta: ő is ismer homoszexuális papokat, akik "viharos életet élnek
Legtöbbjük fiatal, a jelenség pedig mindenekelőtt a teológiai főiskolákon terjed." 1998-ban egy titokzatos vatikáni gyilkosság mögött szintén homoszexuális szerelmi drámát feltételeztek az olasz lapok. Alois Estermann ezredest, a vatikáni testőrség parancsnokát feleségével együtt egy fiatal gárdista, Cedrik Tornay gyilkolta meg lakásán, majd öngyilkos lett.
A hármas gyilkosság a legutóbbi, de nem az egyetlen véres epizód a gárda történetében. Múlt év januárjában Enrico Sini Luzit találták holtan a Vatikánhoz közeli elegáns otthonában. A nemesi származású Luzi a pápához közel álló szolgálatot teljesített annak ellenére, hogy néhány évvel korábban a rendőrség letartóztatta, mert egy nyilvános illemhelyen szexuális kapcsolaton kapták: állítólag egy pappal. Az áldozatot saját antik lámpájával verték agyon. A gyilkossággal egy férfi prostituáltat gyanúsítottak.
Nem sokkal később egy szicíliai homoszexuális férfi gyújtotta fel magát a Szent Péter téren tiltakozásul a katolikus egyháznak a homoszexualitással kapcsolatos nézetei ellen.
Bár nincs közvetlen összefüggés, a La confessione megjelenése is az idén júliusban Rómában megrendezett, több százezer homoszexuálist felvonultató Gay Pride (Meleg Büszkeség) fesztivál révén gerjedt vitákhoz kapcsolódik (Kié lesz Róma? Hetek, 2000. július 15.,). A felvonulások – amelyeket a pápa "a kereszténységre nézve károsnak" nevezett és nyilatkozatban ítélt el – elemzők szerint "áttörést" hoztak a melegek önértékelésében és társadalmi megítélésében azzal, hogy nagy nyilvánosságot szereztek a kérdésnek, amely azóta is változatlan hevesség? szó- és tollharcok tárgya.
A katolikus melegjogi aktivisták, mint a Hit és Homoszexualitás Evangéliumi Hálózat, korábban sem voltak tétlenek, arra viszont bizonyára kevesen számítottak, hogy az önmagukat bátran felvállaló melegek a papságban is követőkre találnak: a Politi által megszólaltatott lelkésszel egyidejűleg mások is a nyilvánosság elé álltak, hogy megkíséreljék enyhíteni II. János Pál következetesen elutasító magatartását. Nem kétséges, hogy nehéz dolguk lesz: az egyházfő mindig is különös hangsúlyt fektetett a családok pásztorlására, az októberben megrendezett Családok Jubileuma elnevezés? rendezvényt pedig nemcsak magzatvédelmi célzatú közlemények előzték meg, hanem a különböző neműek házasságának jóváhagyása, így az Európai Parlament egy március 16-ai határozati indítványa ellen tiltakozó nyilatkozatok is, amelyeket a Szentszék képviseletében Alfonso Lopez Trujillo bíboros adott ki. "Az indítvány súlyos merénylet a házasságra alapozott családdal szemben, amelyre a társadalom épül – protestál Trujillo. – Ennek az elemi igazságnak a figyelmen kívül hagyása a társadalom szövetének megbomlásához vezet." Ezt megelőzően pedig tavaly januárban a Szentszék bírói szerve, a Sacra Rota értekezletén kapott nagyobb figyelmet a homoszexualitás kérdése, ekkor II. János Pál szólt határozottan elítélő szavakat: "Ez eltérés a természet törvényétől, amelyet Isten az emberi természetbe vésett be
Hadd hívjam fel mindenki figyelmét, aki elkötelezett az emberi nem előrehaladása érdekében, hogy az emberi együttélésnek és az emberi méltóság megőrzésének léteznek alapvető és fel nem cserélhető szabályai."
2000. 12. 16. (IV/51)
