Cserbenhagyott szakpolitikus

Nagy Tamás. "Elárultak" Fotó: Somorjai L.

– Kedden a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége (SZNSZ) elnökének levele kapcsán az hangzott el a kormánypárti padsorokból a parlamentben, hogy Ön – tulajdonképpen – hazaárulást követett el.

– A történet tavaly kezdődött, amikor idelátogatott a SZNSZ elnöke, Roberto Rodrigez úr. A látogatás előtt Torgyán József írt neki egy levelet, amiben arra kérte, hogy ne találkozzon velünk, mert mi kommunista bitangok vagyunk. A találkozón – melyen Göncz Árpád is jelen volt –, az SZNSZ elnöke közölte: ők minden tekintetben befogadnak minket, továbbá elmondta, hogy még soha nem tapasztalt olyat, hogy egy ország minisztere az érdekképviselet elnökét "feljelentse" a világszövetségnél. Torgyán levele óta Rodrigez úr érdeklődést tanúsít a magyar fejlemények iránt, mi pedig rendszeresen elküldjük számára azokat az információkat, amelyek a szövetkezeti szférát érintik. Az üzletrésztörvény kapcsán az SZNSZ elnöke írt egy levelet Mádl Ferencnek, és kérte, hogy akadályozza meg a törvény végrehajtását, engem pedig felhatalmazott arra, hogy használjam ezt a levelet a legjobb belátásom szerint. Én egyet tettem: elküldtem minden parlamenti képviselőnek. Nem tudom, mi ebben a hazaárulás?

– Nyílván a szövetkezeti törvény módosítása kapcsán vélték annak.

– Nem szövetkezetitörvény-módosítást hajtanak végre az urak. Én úgy gondolom, hogy ez nagy nyilvánosság előtt végrehajtott kivégzés, magántulajdon sérelmére elkövetett rablás. Továbbá a magyar állam tulajdonában lévő nagy érték? állami vagyon mesterséges árleszorítása, abból a célból, hogy a saját klientúrájuk rövid időn belül olcsón megszerezhesse.

– 1992-ben a szövetkezetek átalakításáról szóló törvény kapcsán már lehetett sejteni, hogy ebből problémák lesznek. Mégis nyolc évig feküdt ez az ügy.

– A tantusz nem esett le. Egyrészt azért, mert nem gondoltuk, hogy az agrárvállalkozások az általános agrárhelyzet miatt ilyen rossz helyzetbe kerülnek, másrészt azért, mert nem gondoltuk végig, hogy akik meghalnak, azok örökösei automatikusan külső üzletrész-tulajdonosok lesznek. Ez azért veszélyes, mert bekövetkezhet, hogy már csak öt tag van, és az összes többi külső, mert nem lehet megoldani a tagosítást, mert minden örököst be kéne hozzá venni a szövetkezetbe tagnak. Az "egy tag – egy szavazat" elv miatt ez működésképtelen. Véleményünk szerint azonban rablás nem történt, mert a külső üzletrész-tulajdonosok ugyanannyi osztalékot kapnak, mint a tagok. Nincs differenciálás.

– De osztalék sincs.

– Az egy másik probléma. A tagnak sincs osztalék. Ez az igazi probléma, nem az, hogy nem szavazhat arról, mennyi legyen az osztalék. Nincs miről szavazni.

– Hány gazdaságot érint ez a törvény?

– Szerintem nyolcszázat, akik még nem alakultak át részvénytársasággá, és akik még nincsenek átalakulás alatt.

– Ez az alsó harmada a szövetkezeteknek?

– Nem. Ezek között van sok magatehetetlen, amelyik éppen csak vánszorog, de van néhány nagyon jó is. Vannak olyanok is, ahol jól megy a szekér, de a tagok nem akartak formát váltani, mert az emberek úgy gondolták, amögött biztos van valami. Ezt meg már ismerik.

– Mit tanácsol a külső üzletrészeseknek?

– Azt üzenem a külső üzletrészeseknek, hogy kollégáinknak, és nem kellemetlen embereknek tekintjük őket. Nem ellenségek. Nem haragszunk rájuk, és nem akarjuk az ő életüket megkeseríteni. Arra kérném őket, hogy ők se nehezítsék a falun élők helyzetét, hanem a normális folyamatokhoz járuljanak hozzá a maguk lehetőségeivel. Azonban az egyik oldalon az én kérésem van, a másikon pár tízezer forint. Sajnos nem kérdés, mit fognak választani. A törvény a külsősöket fizeti ki a jelenlegi nyugdíjas és aktív tagok vagyonából.

– Megakadályozzák a téeszek szétesését?

– Ezt most mondom el először: haladéktalanul össze kell hívni a szövetkezeti közgyűléseket, és arra kérjük őket, hogy fogadjanak el egy határozatot, amelyben megkérik a köztársasági elnök urat, hogy ezt a törvényt az alkotmánybírósághoz sürgősséggel küldje meg. A törvénynek nincs kapcsolata a fennálló jogrenddel. Ha ez a törvény átmegy, akkor a parlament ismételten produkál egy szörnyeteget, amit a jogalkotás háza nem követhet el.

A köztársasági elnök hezitálhat ezen a kérdésen. Ez lesz az első próbatétele. Vajon tényleg a nép köztársasági elnöke ő, vagy marionett figura, aki megrendelésre dolgozik. Ezt nem is merem feltételezni. Mi csak segíteni akarunk a döntésében, hogy legyenek érvei.

– Lehet, hogy emiatt megromlik vele a kapcsolata?

– Annak is jelzésértéke van. Nekem 50 éves koromig egyetlen egy emberrel romlott meg a kapcsolatom, aki becsapott, aki a magánvagyonomban turkál, és aki közpénzeket használ erre. Az agrárbéke megszegését követő tüntetések szervezésekor Torgyán József kijelentette, hogy aki tüntetni mer, egy kanyi vasat nem kap. De kijelentette azt is, hogy kíváncsi lesz, miként magyarázza meg az érintetteknek Nagy Tamás a következményeket. Torgyán József büntetőeljárást indított a szövetkezetekkel szemben. Nem adja oda a pályázati pénzeket, és likvidálja ezt a formációt, csupán politikai érdekből. Torgyán József vállalta, hogy falvak százait dönti össze azért, hogy a neki nem tetsző szövetkezetek eltűnjenek. Ha ezt lenyeli a magyar társadalom, akkor van miért szégyenkeznünk. Az egészben a legdrámaibb az, hogy Magyarország fiatal miniszterelnöke büszkén vállalja a társas viszonyt Torgyán Józseffel, és ebben az ügyben Torgyán Józsefet megelőzve az élre ugrik. Azt mondja: "Jó hírem van önöknek, megoldjuk a szövetkezeti külső üzletrész-tulajdonosok problémáját".

– Emlékezetem szerint nem mindig volt ilyen durva a viszony ön és Torgyán úr között.

– Amikor egy évig független képviselő voltam, rendkívül fontosnak tartottam, hogy előre haladjunk, és ne egymást hordjuk le. Ekkor a saját pártomban, az Agrárszövetségben is kritizáltak, hogy a kisgazdákkal együtt adtam be javaslatokat. Torgyán Józseffel a legvadabb kisgazda-Agrárszövetség viták alatt sem kerültem személyi konfliktusba.

Volt idő, amikor Torgyán gazdasági csúcsminiszteri tárcát ígérgetett nekem, de világosan megmondtam, hogy nekem semmilyen tárca nem kell, viszont szívesen segítjük az agrártárca szakmai munkáját. Tettük is ezt folyamatosan. A mi ötletünk volt például a mezőgazdaságban ellehetetlenült emberek konszolidálása és az ehhez szükséges 65 milliárd forint megszerzése. Amikor megállapodtunk, hogy a 65 milliárdból miként kell levenni tételeket, kezet fogtunk, majd ez az ember egy teljesen más megállapodást küldött el a kormánynak. A kormány nagy megelégedésére. És ezt valósították meg. Ez az ember – Torgyán – egészen egyszerűen elárult, miközben vállaltam, hogy érdekképviseleti vezetőként megmagyarázom az embereknek, hogy a mi célunk nem a háborúzás, hanem hogy a kormányzati munkában a mi érdekeinket is megjelenítő eredményeket érjünk el. Ez az a pont, ahol világossá vált számomra, hogy az agrártárca bérbeadott birtok Torgyán József számára, ahol bánként az ország bánatára működhet. Világossá vált az is, hogy a miniszterelnök úr, hiába van katasztrófa a mezőgazdaságban, Torgyán Józseffel vállvetve azt mondja, milyen sikerek vannak.

– Köztudott, hogy ön Orbán Viktor úrral is jó kapcsolatot ápolt.

– 1998 májusáig kiválót. Például a választások előtt egy héttel tartottunk egy közös sajtótájékoztatót. Attól a pillanattól fogva, hogy ez a koalíció megszületett, nem találkoztunk soha többet. Világossá tette, hogy én az ő életpályáját, politikai karrierjét érdemben nem tudom segíteni. Valószínűleg mára már ellenségként vagyok regisztrálva.