hetilap

Az önvallomás a szerzők szerint időszer? volt: "Miután az utcánkban lakó
tejesember nagybátyjának távoli ismerőse is megírta a maga könyvét a Beatlesről,
szerettük volna elmondani, hogy mi miként éltük át ezeket az éveket" –
nyilatkozta egyikük. "Egyoldalú szerelmi kapcsolat volt" – állítja George
Harrison a Beatles és a rajongók közti viszonyról. "Az emberek elárasztottak bennünket
a szeretetükkel és a hisztériájukkal, a Beatles pedig elveszítette mentális e-gészségét."


Ez az egyoldalú szerelem a mai napig tart, amit az is mutat, hogy a Beatles Antológia
október 5-i bemutatóját követően pár óra alatt másfél millió példány fogyott
el belőle. A bemutatóval egy időben a Beatles frontembere özvegyének, Yoko Onónak támogatásával
Tokióban John Lennon Múzeum nyílt, ahol számos dokumentum, illetve tárgyi emlék idézi
fel a "hőskorszakot".



Viharos indulás



A Beatles-fiúk mindegyike 1940–42 között született, amikor Nagy-Britannia és Németország
között még javában dúlt a második világháború. A liverpooli srácok élete
meglehetősen viszontagságos volt: John kivételével mindannyian munkáscsaládból származnak,
s mindegyikük súlyos gyermekkori traumán esett át. Egy perforált vakbél következtében
Ringo hatévesen kis híján életét vesztette. Dobolni is ekkor kezdett: a hosszú lábadozás
időszaka alatt így próbálta múlatni az időt. George azt követően kezdett gitározni,
hogy veseelégtelenség miatt 16 évesen harminchat hetet kellett kórházban töltenie.
Paul 14 éves volt, amikor édesanyja rákbetegségben meghalt. Johnnak 4 éves korában
elváltak a szülei, s egyik nagynénje nevelte fel – anyjával tizenhét évesen találkozott
újra, ám mielőtt valóban megismerhette volna őt, egy részeg sofőr elütötte. "A
szeretet hiánya teljesen elborította az agyamat – írta John. – Igazából soha
senkinek nem volt szüksége rám."

A zenekar két motorja, John és Paul még tizennyolc évesek sem voltak, amikor elkezdtek
dalokat írni. A fiúknak kezdetben egyáltalán nem volt pénzük: liverpooli éjszakai
klubokban zenéltek, s gyakran kellett egy padon eltölteniük az éjszakát. Később
Hamburg egyik hírhedt piroslámpás negyedében zenéltek. Aztán a szerencse egy napon rájuk
mosolygott. A siker hirtelen és váratlanul jött – egyikük sem volt rá felkészülve:
túlságosan is éretlenek, s túlságosan is naivak voltak még. Megpróbáltak
mindenkinek a kedvében járni, mindenki elvárásainak megfelelni: válogatás nélkül
adtak autogramot, s mindenkivel leálltak beszélgetni.

Ügyeiket kezdetben az élelmes Brian Epstein igazgatta, aki megpróbálta rávenni a fiúkat
egy heti 50 fontos jövedelmet biztosító, élethosszan szóló szerződés aláírására.
Arra számított, hogy a siker beköszöntével a maradék milliókkal sikerdíjként saját
zsebét dagaszthatja majd. Epstein egyébként 1967-ben kábítószer-túladagolás miatt
életét vesztette, azután, hogy nem sokkal korábban a média szellőztetni kezdte
homoszexuális kapcsolatait. Harrison arra is keserűen emlékszik vissza, hogy az EMI
lemezkiadó társaság évekig mindössze egy pennyt fizetett dalonként, albumonként
pedig két shillinget (10 pennyt).



A csúcson



Ahogy szerencsecsillaguk felfelé ívelt, egyre több meghívásnak kellett eleget tenniük:
állandóvá váltak az utazások, s állandósult a stressz is. Ekkor jelent meg életükben
a kábítószer. A visszaemlékezések szerint az első adagot egy fogorvos tette a kávéjukba
– ők nem is nagyon tudták, mit isznak meg. "Egy gonosz fogorvos ártatlan áldozatai
voltunk, akivel csupán egyszer-kétszer találkoztunk" – emlékszik vissza George
Harrison. Ezután jött Bob Dylan, aki "hivatalosan" is bevezette őket a drogok világába.


A kábítószer mellett más arcú problémák már korábban is jelentkeztek: egy tokiói
koncertjük során például militáns diákok megpróbálták megakadályozni az előadást.
Manilai szereplésük csaknem népfelkelésbe torkollott, mivel a csapat nem volt hajlandó
részt venni a Ferdinand Marcos elnök rendezte estélyen. Pár héttel később Amerika
számos déli államában Beatles-lemezek tucatjait égették el, miután elhangzott
Lennon azóta már szinte legendássá vált mondása, mely szerint "népszerűbbek
vagyunk Jézus Krisztusnál". Az ominózus mondat számtalan ellenséget szerzett a
Beatles-fiúknak – igaz, egyes magyarázatok azt állítják, hogy Lennon ezzel csupán
az egyház csődjére próbált rámutatni. A Beatles vezetője állítólag úgy
gondolta: egyedül az egyház hatástalanságának tudható be, hogy egy olyan csapat,
mint ők, népszerűbbé válhatott Jézusnál. Másrészről azt is Lennon mondta, hogy
"mindannyian Krisztusok vagyunk, s mindannyian Hitlerek vagyunk. Megpróbáljuk Krisztus
üzenetét aktualizálni. Azt akarjuk, hogy Krisztus győzzön." Hogy mit gondolt valójában
Lennon, aligha derül már ki.



Vékony jégen



1966 végére a Beatles teljesen megvert, s kimerült volt. Ezekben az években a csapat
életében beköszöntött a szellemi korszak: Indiába utazva felfedezték a meditációt
– kétségbeesetten igyekeztek találni valamit, ami oldhatta volna az állandó, s
egyre fokozódó feszültséget, amihez még az is hozzájárult, hogy megjelent a képben
Yoko Ono.

Jóllehet, az ekkor készült Beatles-lemezek – köztük a Sgt. Pepper\'s Lonely Hearts
Club Band – a mai napig vezetik az eladási listákat, valami visszavonhatatlanul megváltozott.
A rajongók nem szerették Yokót. Sokan nézték fájó szívvel, hogyan halványodik el
Lennon géniuszának, kreativitásának ragyogása felesége uralkodása alatt. Miután
1969-ben összeházasodtak, New Yorkba költöztek, mert – John Lennon életrajzírója,
Geoffrey Guiliano szerint – Yoko ambícióit nem elégítette ki Berkshire. Azt hiszem,
féltékeny volt rá – írja Guiliano. – Képzeljük csak el, hogy egy olyan emberrel
kellett élnie, akit az egész világ szeretett, s ő maga közben köznevetség tárgya
volt. Csak olyanokat akart Lennon körül látni, akik őhozzá voltak hűségesek." "Lennon
vásárolni akart egy farmot Walesben, hogy gazdálkodjon, meg könyveket írjon
gyerekeknek, de ez nem volt elég jó a feleségének, aki a Yoko-parádét akarta mozgásban
tartani." Guiliano szerint Ono még Lennon telefonjaiba is belehallgatózott, és
fojtogató őrködésével próbálta ellensúlyozni férje sikereit. "Aranytálcán kínált
átok volt számára, hogy a Beatles tagja volt" – mondja róla az életrajzíró.

Lennon dalszövegei hűen tükrözték, hogy nagyon is tudatában volt azzal: életvitele
nem maradhat következmények nélkül. A napokban jelent meg Lennon utolsó albumának, a
Double fantasy-nek új kiadása, amelyre egy eddig kiadatlan – röviddel a halála előtt
írt – dala is rákerült. A "Segíts nekem, hogy segíthessek magamon" így szól:
"Keményen próbáltam életben maradni, de a pusztító angyal a nyomomban jár, s szívemben
tudom: soha nem váltunk el." Majd a refrén: "Oh Uram, segíts!" A "Vékony jégen
járva" dalcím szintén sokat felfed arról, miként tekinthetett Lennon saját életpályájára.

John Lennont 1980. december 8-án Mark Chapman – egy rajongó, aki előző nap még
autogramot kapott tőle – négyszer hátba lőtte New Yorkban. Chapman, aki azóta is börtönbüntetését
tölti, s már megbánta tettét, úgy nyilatkozott: ő nem John Lennont ölte meg, hanem
egy eszmét.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek