Véradás a Hit Parkban. Augusztusi hiánypótlás Fotók: Maklári Péter
A vérellátó szolgálat ötven évre tekint vissza Magyarországon. Az évek során
folyamatosan új kihívásoknak kellett megfelelni, és a vérellátó általában példás
gyorsasággal követte az orvostudomány exponenciális fejlődését. A vércsoport-meghatározás
a század elejére datálódik, és Landsteiner osztrák tudós nevéhez fűződik. A
biztonság terén nagy előrelépést jelentett a hepatitis B és C vírusának, majd a
nyolcvanas évek közepétől az AIDS kiszűrésének lehetősége, amit Franciaország és
Amerika után néhány hónappal nálunk is bevezettek.
"Folyamatosan és rohamosan nőtt a vérellátással kapcsolatos költségek nagyságrendje,
következésképpen mindenhol a világon elindult egy koncentrálódási folyamat a vérellátás
középső szakaszán, vagyis a feldolgozásban és a kivizsgálásban" – fogalmazott
dr. M. Tóth. Ez az átalakítás eredetileg országosan 63 helyen működő kis vérellátó
intézményt érintett: a munkát jelenleg 29 központ végzi, de a tervek szerint a jövőben
mindössze hat központ veszi át az EU által előírt minőség? vérfeldolgozás
feladatát.
Az 1998. július 1-jén életbe lépett törvény, az egészségügyről egyértelműen
deklarálja, hogy Magyarország vérellátása az Országos Vérellátó Szolgálat
feladata, ami egy tízéves program betetőzése. "Ez nem politika, ez ügy" – szögezte
le dr. Mikola főigazgató. 2000. július 1-jén felállt az egységes, központilag irányított,
gazdálkodásilag és szakmailag is szigorúan ellenőrzött nemzeti vérellátó struktúra
mint a nemzeti szint? vérkészlet-gazdálkodás kizárólagos gazdája.
"Harminc év óta az első év 1999. volt, amikor a nyári hónapokat nyugodtan éltem végig"
– fejezte ki a főigazgató-helyettes. "Jelen pillanatban 10 napos biztonságos ellátásnak
megfelelő vérmennyiség áll rendelkezésre az országban."
Azt, hogy a kórházak vajon miért nem osztják a lelkesedését az átalakítással
kapcsolatban, dr. Mikola István főigazgató szerint az magyarázza, hogy a kórházak az
átalakítás nyomán elestek azoktól a plusz bevételektől, amit a feldolgozás során
korábban élveztek. "Most leveszik a vért, beküldik a központba, a vérellátó
szolgálat pedig egységenként 3500 forintot fizet ki nekik érte – ebből kell gazdálkodniuk."
A kórházak előírják, mit kell adni a betegnek – ez a klinikai transzfuziológia –,
és az intézmény ennek megfelelő készítményt igényel az illetékes központtól.
"A vérkészítményekért a kórházak nem árat fizetnek, hanem a ráfordított összeget
térítik meg. A működésünk 70 százalékban a bevételeken alapul, költségvetési
szerv vagyunk, jogszabályi kötelességünk behajtani a kintlevőségeinket" – magyarázta
a főigazgató a sajtóban felröppent hírt, miszerint az OVSZ inkasszóhoz folyamodik a
kórházakkal szemben. Az egészségügy bonyolult finanszírozási helyzetét jelzi, hogy
bár állami felelősséggel működik, a kórházak nagy része önkormányzati
tulajdonban van, ők biztosítják a fejlesztési-felújítási forrásokat, míg a működtetés
költségeinek nagy részét az Egészségbiztosítási Pénztár teljesítményarányos
kifizetései fedezik.
Nem az ágyak számán kell változtatni
2000. 08. 26. (IV/35)
