hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Meggyőződésből súgtak
A STASI és az egyház

1999. 09. 18.
Az NDK egyházügyi államtitkárságának irattára a rendszerváltás első percétől kezdve kutatható volt, úgyannyira, hogy az első szabadon választott parlament kormánya fel is kért erre a feladatra egy fiatal teológus szakértőt. A volt keletnémet nemzetbiztonsági hivatal egyházügyi jegyzőkönyveinek, ügynöki jelentéseinek a közelmúltban történt feltárása sokszor heves indulatokat váltott ki az érintettekből és a közvéleményből is. Az egyik "legkínosabb" leleplezés Manfred Stolpe tartományi miniszterelnököt érinti, aki hajdan az Állambiztonsági Minisztérium (STASI) egyik első számú és magas egyházi tisztséget ellátó aktivistája volt.



Stefan Wolf, az előadó. Kezében az "egyházi részleg" jele    Fotó:
Somorjai

Érthető okokból a STASI jelentős figyelmet szentelt az NDK egyházi életének.
Ezek az okok egészen egyszerűen, ahogyan azt az SJD (Német Szocialista Egységpárt) és
a STASI egyházi szakértői papírra vetették: az egyház a szocialista társadalom lényegétől
idegen szervezet, nem tartozik a centralizált szocialista társadalomhoz (nem működik a
piros telefonos kézi vezérlés), nem befolyásolható egységesen, mivel az egyházi
hierarchia föntről lefelé nem működött rendesen (nem korrumpálható egységesen),
felsőfokú végzettség? emberek vezetik, a társadalom minden rétege felé nyitott a
legszegényebbektől az ellenzékiekig, a nyugati testvéregyház pénzeli, egyházkerületei
nem egyeznek a közigazgatási határokkal. A védelmi hivatal céljai az iménti ismérveknek
megfelelően a következők voltak: az egyházat, mint autonóm szervezetet ki kell
kapcsolni a közéletből és a politikából.

Az NDK vallási térképén csak néhány olyan befolyásosabb vallásfelekezet
mutatkozott, akikre a védelmi hivatal kivetette "hálóját". A protestánsok (a
lakosság 30 százaléka) tömegbefolyásuk és nyugati kapcsolataik miatt voltak veszélyesek
a fennálló rendszerre. Ügyük fedőneve "konfliktus" volt. A római katolikus
felekezet (a lakosság 6,1 százaléka) világegyházi mivolta miatt volt veszélyes. Az
ő szemmel tartásuk fedőneve "szimbólum" volt. A harmadik veszélyesnek tetsző
csoport az aránylag kis létszámú Jehova Tanúi nev? közösség volt (a lakosság 1,4
ezreléke). Ez utóbbiak ugyan 1950-től törvényileg be voltak tiltva, mégis missziós
tevékenységük és amerikai kapcsolataik miatt potenciális veszélyforrást jelentettek
a hatalom számára. "Mocsár" fedőnéven folyt megfigyelésük. Útban voltak továbbá
azok a nyugati intézmények, amelyek az NDK-t tekintették missziós területnek,
kapcsolatot tartottak az egyházzal, és vizsgálták a német egyház üldöztetését.
Ügyük fedőneve – a vagonszámra Szovjetunióba csempészett Bibliák nyomán – "konténer"
volt. A STASI a kisebb vallási közösségekbe (pünkösdiek, karizmatikusok) is beültette
embereit, de ezek szétverése nem volt cél, mivel politikailag semlegesek voltak.

Az egyházakkal szembeni stratégia egyszer? volt: a spontán kialakult belső problémákra
és a titkosszolgálat által mesterségesen gerjesztett belső feszültségekre építve
próbálták az ellenzéki hangot megütő vallási vezetőket kompromittálni, és ha
lehet "száműzni". Bevett módszer volt ugyanis, hogy a beépített ember az illető
vezetőt egyházi szinten ellehetetlenítette, majd mikor az szorultságában kivándorlási
kérelmet kért, az állam kegyesen kiengedte, és egy újabb nevet pipálhatott ki
azoknak a listáján, akik többé már soha nem fognak veszélyt jelenteni a
szocializmusra. A megrendezett és tervszerűen végrehajtott egyházi feszültségeknek köszönhetően
néhány egyházi vezető le is köszönt, másoknak azonban sikerült megúszniuk a sok
esetben hamis vádak keltette hányattatásokat.

A STASI-nak nem csak külsős hálózati emberei voltak az egyházakba beépítve, hanem
belülről is megpróbált "lelkiismeretes" munkatársakra lelni. Sokan azok közül,
akiket a STASI együttműködési ajánlattal felkeresett, visszautasították a lehetőséget.
Ezekről a kiszemeltekről azonban a védelmi szervezet nem mondott le, hanem a következő
találkozóra egy már korábban beszervezett lelkésszel érkezett az összekötő. Ez
legtöbbször hatott: a klérusnak nagyjából öt százaléka volt besúgó. Létezett
zsarolás is, de a STASI előnyben részesítette azokat, akik önként és meggyőződésből
működtek együtt. Az egyházügyi államtitkárság a STASI kihelyezett tagozata volt,
ahogy maga a vallásügyi államtitkár is titkosszolgálati emberként töltötte be
hivatalát.

A beszervezett belső munkatársak alapvetően öt kategóriára oszthatók: 1. a naivak,
akik azt hitték, hogy tevékenységükkel javíthatnak az állam és az egyház viszonyán;
2. azok az egyházi vezetők, akik hatékony tárgyalópartnernek tekintették magukat; 3.
informális munkatársak (pl. akik tantestületekbe voltak beépítve); 4. a frusztrált,
feldühödött és egyházukkal elégedetlen emberek, akik bosszúból léptek be a
STASI-ba. Besúgók püspöki szintekig mindenütt voltak az NDK-ban, ahol pedig nem a püspök
volt a besúgó, ott a közvetlen tanácsadója járt "nyitott szemmel". Összekötőjüket
sokan nevezték később partnernek.

A Vatikánban is ott ült a STASI embere egészen a 70-es évek közepéig. Ő figyelte,
hogy hogyan viselkednek a keletnémet püspökök a zsinatokon, találkozókon, és hogy
mi hangzik el a háttérbeszélgetések során. A STASI rendszeresen megsértette a gyónási
titkot is. Az ügynöki jelentésekből persze ezt később csak nagyon nehezen lehetett
megállapítani, mert egyik sem úgy kezdődik, hogy XY a következőket gyónta. A STASI
egy darabig az evangélikus egyház lelkisegély-vonalát is lehallgatta, majd később rájött
arra, hogy az ott elhangzó információk annyira magánjellegűek, hogy felesleges rá időt
pazarolni.

A hálózati munkatársak között nem volt teológus, szakértővé autodidakta módon váltak.
A külsős munkatársak bérezése, jutalmazása igencsak csekély volt, évi mintegy száz
márka. Persze ajándékozás is létezett, de az ajándéktárgy értéke lejött a száz
márkából. Sokakat hiánycikkekkel jutalmaztak. Többször előfordult az is, hogy
információkért cserébe az egyházi ingatlanok renoválásához az állam pénzzel járult
hozzá. Az X-napon (a STASI által belpolitikai feszültség esetére előre megtervezett
rendkívüli nap, amelyen 86 ezer polgárát lágerezte volna be – lásd Hetek III. évfolyam
36. szám) az egyházi szervezeteket feloszlatták volna.

És hogy mennyire sikeresen működött az ügynöki hálózat, arra ékes példa a nagyjából
25 ezres létszámú Jehova Tanúi vallási közösségben okozott szakadás. A STASI beépített
embere, amikor már kellő hírnévre tett szert a közösségben, és a vezetőség közelében
is sikerült jól helyezkednie, egyik pillanatról a másikra (de természetesen tervszerűen)
belső feszültséget kezdett gerjeszteni. A közösség belső újságjában megtámadta
a vezetőséget, néhány apróbb problémát, visszásságot kipellengérezve. A vezetők
baráti körét rágalmazással próbálta elszigetelni, a nyilvánosság előtt pedig a
kriminalizálás eszközével operált. A rágalomkampány eredménye valóban szakadás
lett.

(Az előadás a STASI-ról szóló előadás-sorozat keretében hangzott el az Országos
Széchenyi Könyvtárban Stefan Wolf teológus, történész tolmácsolásában)

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!