A Microsoft cég vezetője a világ leggazdagabb embere és a legnagyobb adakozója is
egyben. Vagyona (mintegy 77 milliárd dollár) meghaladja egyes, harmadik világhoz tartozó
országok nemzeti össztermékét. Gates mindig is azt mondta, hogy vagyona jelentős részét
adományok formájában szét fogja osztani, "de arra senki sem számított, hogy ezt
ilyen hamar el is kezdi" – jegyzi meg Stacy Palmer, A filantrópia krónikája cím?
újság szerkesztője.
1995-ben még sokan azt gondolták, hogy Gates adakozása – amely akkor még "csak"
73,2 millió dollárt tett ki – csupán üzletpolitikájának a része. Sokan azzal érveltek,
hogy Andrew Carnegie két és fél ezer ingyen közkönyvtára nem szolgált közvetett üzleti
célokat. Carnegie egy centet sem keresett könyvtárain, ellenben a Microsofttal igen,
amely a jövőben óriási plusz piacra számíthat például az iskolák számára adományozott
szoftverei révén.
1999-ben azonban Bill Gates már több mint kettőszázszor annyi pénzt költött adományokra,
mint 1995-ben. Ezt a döntését már nagyon nehéz lenne reklámfogásnak nevezni
Az
üzletember létrehozta a Bill és Melinda Gates Alapítványt, amely eddig háromszáz
millió dollárt adományozott az egészségügynek és újabb háromszáz millió dollárt
az oktatásügy fejlesztésére. Az 1998-as és az 1999-es évben Gates összesen tizenhét
milliárd dollárt adományozott közhasznú célokra.
Az 1955-ben született Bill Gates tizenhárom éves korában kezdett számítógépeket
programozni. 1973-ban felvették a Harvard egyetemre, ahol megírta a BASIC programozási
nyelvet. Az egyetemet a második évben otthagyta, hogy figyelmét teljesen az általa és
Paul Allen által megalapított Microsoft cég felé tudja fordítani. Gates mára az ötszáz
milliárd dollár tőkéj? Microsoft cég igazgatója, két nagysiker? könyv szerzője.
A könyvekből származó bevételt is közhasznú oktatási alapítványoknak ajánlotta
fel.
"Három kötelesség"
Nem Bill Gates az egyetlen olyan milliárdos, aki vagyonát tömegekkel osztotta meg. A US
Trust által végzett felmérés kimutatja, hogy a gazdag milliomosok és milliárdosok jóval
többet adakoznak az átlagembernél. Az Egyesült Államokban az átlag család megadózott
jövedelme két százalékát adja oda közhasznú alapítványok számára, míg a társadalom
leggazdagabb egy százaléka jövedelme nyolc százalékát adakozza el. Az amerikai
filantrópia atyjának tekintett Carnegie élete során hatalmas vagyonra tett szert.
Hatvanöt éves korában acélipari cégét négyszázmillió dollárért eladta J. P.
Morgannak, és élete hátralevő részét azzal töltötte, hogy csaknem teljes vagyonát
elosztogatta.
Carnegie előtt is voltak olyanok, akik nagy összeg? felajánlásokat tettek jótékony
célokra, de ő volt az első, aki nyilvánosan kijelentette, hogy a gazdagok erkölcsi kötelessége
vagyonuk megosztása. Ez a filozófia később a jólét evangéliumaként vált ismertté
Carnegie hasonló címet viselő könyvéről "A vagyonos embernek pedig a következő kötelessége
van: mindenekelőtt szerény, nem magamutogató életvitelt éljen; megfelelően töltse
be a tőle függő emberek jogos szükségeit; és ha mindezt megtette, a fennmaradó bevételeit
rábízott értéknek tartsa, melyet kötelessége úgy elosztani, hogy abból a társadalom
a legnagyobb haszonra tegyen szert" – szögezi le Andrew Carnegie könyvében.
Carnegie egyik fő célkitűzése az volt, hogy közkönyvtárak létrehozásával a tanulást
mindenki számára elérhetővé tegye. Amikor még csak néhány közkönyvtár létezett
a világon, Carnegie ígéretet tett arra, hogy minden olyan városban könyvtárat hoz létre,
ahol biztosítanak erre helyet, és ígéretet tesznek a könyvtár fenntartására. A több
mint ötvenhat millió dollárnyi adományból 2509 könyvtárat hoztak létre világszerte,
sok ezek közül a mai napig is működik. Mire 1919-ben Carnegie meghalt, háromszázötven
millió dollárt osztogatott szét adományok formájában.
Az olajkirályként ismert John D. Rockefeller Amerika első milliárdosa volt. Az általa
megalapított Standard Oil Company a tizenkilencedik század fordulóján az Egyesült Államok
olajiparát gyakorlatilag egymaga képviselte. Rockefeller egy farmon született 1839-ben,
New York államban. Édesapja ravasz üzletpolitikára, édesanyja pedig erkölcsös életvitelre
tanította. Rockefeller olyannyira komolyan vette a bibliai értékrendet, hogy "már
kora ifjúságától az egyházra ruházta jövedelme tíz százalékát" – olvasható
róla a Michael Klepper és Robert Gunther által összeállított életrajzban. Ez a "tized"
1905-re megközelítette a százmillió dollárt...
1887-ben elkezdte kivonni magát cége ügyeiből, és élete hátralevő részét vagyona
szétosztásával töltötte. 1892-ben az ő adományából hozták létre a Chicagói
Egyetemet. 1901-ben megalapította az orvosi kutatásokkal foglalkozó Rockefeller Intézetet,
majd az Általános Oktatásügyi Tanácsot és a Rockefeller Alapítványt is ő hozta létre.
Halála előtt mintegy félmilliárd dollárt adott különböző alapítványoknak, és még
így is legalább kilencszáz millió dolláros vagyon maradt meg utána.
300 milliárd évente
George Eastman, a Kodak alapítója a fényképezés technikájának leegyszerűsítésével
tette elérhetővé a fényképezőgépeket mindenki számára. Az Eastman Kodak Company röviddel
megalapítása után a fotópiac nyolcvan százalékát meghódította. Eastman hetvenöt
millió dolláros vagyonának jelentős részét jótékonysági célokra fordította.
Adományainak jelentős részét Rochester városának, a Rochesteri Egyetemnek és az MIT
bostoni egyetemnek adta.
George Peabody amerikai üzletember a tizennyolcadik század elején kereskedelmi hidat épített
Anglia és az Egyesült Államok között. Első komoly karitatív cselekedete az volt,
hogy amikor az amerikai Maryland állam 1835-ben gazdasági válságba került, nyolcmillió
dolláros hitelt szerzett Európában, mellyel megmentette az államot a gazdasági csődtől.
Az Egyesült Államokban többek között egy 3,5 millió dolláros alapítványt hozott létre
a déli államok oktatásügyének a fejlesztésére, míg Londonnak 2,5 millió dollárt
adományozott az alacsony jövedelm? munkások lakásproblémájának megoldására.
Peabody összességében tizenhat millió dolláros vagyonának felét fordította jótékonyságra.
Russel Sage a tőzsdén jutott százmillió dolláros vagyonához. 1906-ban bekövetkezett
halálakor negyvenmillió dollárt utalt különféle karitatív alapítványok számára.
Az általa létrehozott Russel Sage Alapítvány alapszabályzatában kimondta, hogy bármilyen
célra felhasználható, amely "elősegíti az amerikai lakosság szociális- és életkörülményeinek
javítását".
Oliver H. Payne ezredes John Rockefeller olajvállalatának egyik vezetője volt. A
Cornell Orvosi Egyetem felépítését ötszázezer dollárral támogatta, majd nyolc
millió dollárt adott az elkészült kórház részére. A New York-i közkönyvtárnak,
a Yale Egyetemnek és a Lakeside Kórháznak egy-egy millió dollárt adományozott halálakor.
A legutóbbi nagy összeg? felajánlások az egészségügy és az oktatásügy fejlesztésére
születtek. 1998-ban a milliárdos médiamogul, Ted Turner kijelentette, hogy hatmilliárdos
vagyonából egymilliárd dollárt tíz év leforgása alatt átutal az Egyesült Nemzetek
Szervezetének. Az örmény származású befektető, Kirk Kerkorian 1988-ban kétszáz
millió dollárt ajánlott fel a földrengés sújtotta Örményország javára. Ted
Forstmann és John Walton üzletemberek 100 millió dolláros felajánlásukkal a belvárosi
gyerekek számára tették elérhetőbbé az iskolába járást. Steven Spielberg és
George Lucas is nagy összegekkel támogatják az oktatást.
Az amerikai politikai elit körében sokan vannak, akik eredményesebbnek tartják a
filantrópus milliárdosok és a magán kezdeményezésből létrejött jótékonysági
szervezetek – gyakran egyházi csoportok – ténykedését az államilag szervezett jótékonykodásnál.
Az amerikai lakosság hatalmas adakozási kedvét mutatja az a tény, hogy az Egyesült Államokban
évente átlagosan 125 milliárd dollárt juttatnak közhasznú alapítványok számára.
Az amerikai felnőtt lakosság több mint nyolcvanöt százaléka adakozik jótékony célokra.
Ezen felül minden második amerikai felnőtt végez társadalmi munkát. Egy 1991-ben végzett
felmérés kimutatta, hogy abban az évben ez 20 milliárd munkaórát jelentett, ami dollárokra
átszámolva mintegy 176 milliárd dollárt jelent. A kilencvenes évek eleje óta tíz százalékos
növekedés tapasztalható az amerikai lakosság adakozási kedvében. Jelenleg egy
amerikai család évente átlagosan ezer dollárt ad közhasznú célokra, az összes adomány
értéke eléri a 300 milliárd dollárt.
Michael Tanner, a Cato Kutatási Intézet egészségügyi és jóléti részlegének
igazgatója rámutat, hogy az államilag szponzorált jótékonysági és segélyszervezetek,
rehabilitációs központok hatékonysága messze elmarad a magánszemélyek, illetve magán
kezdeményezések által működtetett non-profit szervezetek hatékonyságától. Tanner
ezt több okkal magyarázza. A magán jelleg? szervezetek emberközpontúak, hiányzik
belőlük a hatalmas és gyakran kegyetlen bürokrácia. A magánjelleg? jótékonyság
inkább gyors segítséget ad, semmint hosszantartó függőségben tart. Végül pedig: a
nem állami jótékonysági szervezetekben más a hozzáállás mind a dolgozók, mind
pedig a segítségért folyamodók oldaláról. Azok, akik egy magán jelleg?
szervezethez folyamodnak segítségért tisztában vannak azzal, hogy ajándék, amit
kapnak, és ezért felelősséggel tartoznak.
A Gospel Rescue Ministries az Egyesült Államok egyik legsikeresebb non-profit jótékonysági
intézménye. A protestáns szervezet 1907 óta segíti hozzá az utcákon élő hajléktalanokat
ahhoz, hogy munkával újjáépítsék életüket. A szervezet nem csupán élelmet és szállást
biztosít a rászorulók részére, hanem oktatja őket, munkát keres nekik és lelki szükségeiket
is orvosolja. A kormány ingyenszállásaival ellentétben a szervezet azon az elven működik,
hogy "aki nem dolgozik, ne is egyék". Ezért a hajléktalanoknak a szállásért cserébe
három dollárt kell fizetniük vagy egy órai munkát kell elvégezniük.
1999. 09. 04. (III/35)
