"Senki sem szeret engem" – hirdeti a Helmuth Kholt ábrázoló bábu felirata
Fotó: MTI
A hónap végén esedékes parlamenti választások előtti "főpróbát" tartottak
Németországban. Most került ugyanis sor a bajorországi tartományi választásokra,
amelyek szintén négy évenként kerülnek megrendezésre. A legnagyobb és leggazdagabb
német tartományt már évtizedek óta abszolút többségben kormányzó Keresztényszocialista
Unió (CSU) elöljárói mindenképp 50 százalékot meghaladó szavazati arányra számítottak
a választás előtt. Egy ennél alacsonyabb szavazati arány – amitől az előrejelzések
alapján tartottak is – már-már kínos kudarcnak számított volna a vezetők körében.
Ettől remélték ugyanis – hasonlóan a kereszténydemokraták, a CDU vezérkarához
– azt a "pozitív impulzust", amely a két hét múlva sorra kerülő szövetségi választásokig
segíthet felszámolni az uniós pártok és a szociáldemokraták (SPD) között országos
viszonylatban jelentkező különbséget.
A tartományi választásból – csakúgy, mint 1994-ben – ismét a CSU került ki győztesen:
a hivatalos végeredmény szerint a négy esztendővel ezelőttihez képest kis mértékben
növelni is tudta szavazótáborát, miközben a legnagyobb vetélytársnak számító
szociáldemokraták támogatottsága valamelyest visszaesett. Edmund Stoiber tartományi
miniszterelnök a CSU hatalmas sikereként értékelte a választás kimenetelét. Első
nyilatkozatában úgy vélekedett, hogy a CSU jó tartományi szereplése "kiváló szöktetést
jelent az uniós pártoknak az országos választás mérkőzésén". Annál is inkább
– tette hozzá – , mivel az SPD a tartományi kampány során kijelentette, hogy a CSU
egyenlő Helmuth Kohl kancellárral. Ám ennek ellenére sem tudta 50 százalék alá szorítani
a CSU-t. A siker mégsem meglepő: Stoiber a kampány során végig ügyesen elválasztotta
magát és elképzeléseit a jelenleg nem túl népszerű Kohltól, és remek módon inkább
a helyi kérdésekre helyezett hangsúlyt. El tudta hitetni az emberekkel, hogy Bajorországban
minden sokkal jobb, mint az állam többi részén, ezért fölösleges az eddig jól bevált
dolgokon változtatni. Az elmúlt néhány évtized adatai kétségkívül mellette,
valamint pártja mellett szóltak: az országban itt a legalacsonyabb a munkanélküliség
és az államadósság, legnagyobb a gazdasági növekedés üteme, legjobb a bűncselekmények
felderítési aránya, legmagasabb a beruházások aránya, és ezeket az eredményeket a
CSU mind saját munkája gyümölcsének könyveli el. Michael Glos, a CSU Bundestag
csoportjának vezetője a Deutschlandfunk rádiónak adott nyilatkozatában a vasárnapi
szavazást annak bizonyítékaként értékelte, hogy a kampány előző szakaszaiban
tapasztalható mélypont után az uniós pártok népszerűsége emelkedőben van. Kohl
kancellár és CDU elnök az eredményt egy "vörös-zöld összefogás" elutasításaként
értékelte hétfőn Bonnban. Véleménye szerint a lezajlott választások kimenetele a
kisebbik uniós párt egyértelm? diadalát hozta. Majd elégedetten hozzátette: "Az
SPD minden erőfeszítése ellenére, még rosszabb eredményt ért el, mint 1994-ben".
Ő a hétvégi sikereket egy Bajorországból érkező, hatalmas lökésnek, segítségnek
érzi az unió számára a parlamenti választások szempontjából. Úgy vélte, hogy
ennek a sikernek országos politikai szinten egyértelm? jelzés értéke van, vagyis a célegyenesben
a CDU-CSU felzárkózását vetítheti előre – a hónapok óta jelentős előnnyel
vezető SPD mellé. A jelenlegi kancellár úgy véli, hogy a bajor választásokat a
szeptember végi megméretés próbájaként lehet felfogni. Peter Hintze CDU-főtitkár
szerint is egyértelm? jelzés a bajor eredmény: "A választópolgárok szívesen támogatnák
újból az uniót"– jelentette ki Hintze az ARD egyik reggeli műsorában. Számára
is gyógyír volt az a tény, hogy az emberek megbíznak bennük, és ezzel egyidejűleg
elutasítják az úgynevezett "vörös-zöld" (SDP-Zöldek) szövetséget.
Miközben a Keresztényszocialista-Kereszténydemokrata Unió örömmámorban úszik, az
igazsághoz nem árt hozzátenni, hogy két szélsőjobboldali párt (a DVU és az NDP)
nem indított a hét végén jelöltet. Ehelyett arra bíztatták híveiket, hogy a CSU-ra
voksoljanak. A CSU tehát nem csupán saját magának, hanem részben az említett két
kis pártnak is köszönheti, hogy szavazati arányát a négy évvel ezelőttihez képest
valamelyest növelni tudta. Ezek a nem elhanyagolható tényezők jócskán megtéveszthetik
a mostani győzteseket, ugyanis a szélsőjobboldali pártok országos szinten nem fognak
távol maradni a jelölőlistáktól. Valamint ezek a radikális pártok érzik, az ország
belső problémáinak növekedését kihasználva, most hatalmas esély kínálkozik számukra
az országos szint? politikába való beleszólásra. Megfigyelők szerint hiába
szavazott a bajor választópolgárok 42 százaléka a CSU-ra, országos szinten csak 30
százalékuk gondolja azt, hogy az unió Németország problémáit is orvosolni tudja. Másrészt
miközben 53 százalék Stoibert választotta, Kohlt csak 28 százalék szeretné továbbra
is kancellárként látni. Továbbá a CDU beleesett abba a hibába, amit a közvélemény
nem igazán kedvel: a különböző (országos és tartományi) politikai síkokat összekeverte
egymással.
Jól tudja ezeket a tényeket a nagy ellenfél Gerhard Schröder, valamint pártja is. Jóllehet
ez alkalommal elbuktak, elvesztettek egy csatát, ennek ellenére optimisták, bizakodóak.
Hiszen ahhoz, hogy a kormánykoalíció és az SPD versenyfutásában országos szinten
fordulat álljon be, a CSU-nak az 1994. évinél sokkal jobb eredményt kellett volna
produkálnia. Schröder beismerte ugyan, hogy a bajor választások a szociáldemokraták
számára "nem teljesítették teljesen a hozzájuk fűzött reményeket", de hozzátette
azt is, hogy le kell vonni a megfelelő konzekvenciákat és gyorsan el kell felejteni az
egészet. Tagadta viszont, hogy a gyenge szereplés miatt fel kellene forgatni a párt választási
hadjáratát, és elmondta, hogy a kampány kezdete óta hangoztatott program súlypontjai
továbbra is a munkanélküliség csökkentése; a dolgozó tömegek terheit mérséklő,
korrektebb adórendszer bevezetése, valamint a keleti tartományok gazdasági segítségének
fokozása. Az SPD-nek most erőteljesen harcolnia kell, "semmi sincs lefutva" –
hangoztatta a párt kancellárjelöltje, aki ismét televíziós vitára hívta ki Helmuth
Kohlt. Annak a szilárd meggyőződésének adott hangot, hogy a parlamenti választásoknál
más lesz a helyzet; azok az SPD javára fognak eldőlni. Franz Müntefering, a párt
gazdasági vezetője sem látja másképp: ő a vereség ellenére a "győzelem felé
vezető úton" látja csapatát, és kijelentette, hogy változatlanul hatalmas elszántsággal
és jókedvvel tekintenek szeptember 27-re. Biztos abban, hogy az emberek különbséget
tudnak tenni a tartományi- és az országos politika között, és inkább a még új ígéreteket
hangoztató, a problémák orvoslására jobb receptet kínáló Schröderbe vetik
bizalmukat. Még a szászországi kereszténydemokrata miniszterelnök, Kurt Biedenkopf is
osztja Müntefering nézetét. A Középnémet Rádiónak adott interjújában őrültségnek
tartotta, hogy egy tartományi választás jelentőségét országos szintűre emeljék.
A pártok másfél héttel a választások előtt stabilizálták szavazóbázisukat,
jelentette az egyik közvélemény-kutató intézet (Forsa), hozzátéve, hogy másfél héttel
a választások előtt még soha nem vezetett ekkora előnnyel a kihívó a hivatalban lévő
kancellár előtt. Oscar Lafontaine, az SPD pártelnöke is határozott álláspontra bíztatta
a német választópolgárokat: "Akik változásokat szeretnének, menjenek el szavazni".
A következő hetek mindenesetre választ adnak arra a kérdésre, hogy a tartományi uniós
eredmény előhírnöke volt-e a "nagy választásoknak", vagy csak egyszerűen a négy
évente szokásos bajor sikert könyvelhette el a CSU.
1998. 09. 19. (II/38)
