Európában járunk, az ezerhatszázas években. A tudományos forradalom korszaka ez, Galilei és Newton, Kepler és Descartes, Pascal és Boyle felfedezései nyomán. A protestáns Hollandia a fénykorát éli, több európai országgal versenyezve építi ki hatalmas gyarmatbirodalmát. Franciaországban a „Napkirály”, XIV. Lajos uralkodik a királyság intézményének rendíthetetlen bástyájaként.
A kontinensen pusztít a harmincéves háború. Angliában forradalom tör ki, majd lezajlik a monarchia visszaállítása, a restauráció. Londonban borzalmas pestisjárvány tizedeli a lakosságot, a nagy tűzvészben pedig a belváros kilencven százaléka megsemmisül.
Ebben az évszázadban, 1632-ben születik meg az angliai Bristol közelében John Locke. Szülei puritánok – a római katolicizmus vallásgyakorlatával radikálisan szembehelyezkedő, protestáns keresztények. Locke kiváló neveltetésben részesül Oxfordban, ahol filozófiai mesterképzése mellett orvosi diplomát is szerez. Rengeteget olvas, az elmélyült olvasás szükségességéről így ír: „Mi ‘kérődző fajták’ vagyunk, ezért nem elég az, ha a könyvek tartalmával megtömjük az agyunkat. Addig, amíg nem rágtuk át magunkat rajta többször és nem emésztettük meg az egészet, hasznunkra nem válik.”
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »