Színből vagy szívből

Vlagyimir Putyin harmadik elnöki ciklusának kezdetén nyilvánvalóvá tette, hogy a kommunizmus bukása után született orosz alkotmány hibás, mert rögzíti az állam ideológiai semlegességét. A klasszikus nyugati demokrácia alapértékeivel szemben – szólás- és sajtószabadság, gyülekezési jog, vallásszabadság – az elnök rendre az „orosz szellemiség” erkölcsi értékeihez való visszatérést szorgalmazza. Putyin egyik legfontosabb céljaként fogalmazta meg a nemzeti ideológia alapján történő oktatást és nevelést, melynek letéteményese a pravoszláv egyház. Évente esedékes, többórás interaktív sajtókonferenciáján idén a következőket mondta: „El kell határolni Oroszországot azoktól az agresszív csoportoktól, amelyek nemcsak úgy élnek, ahogy akarnak, hanem ráerőltetik a saját nézőpontjaikat más nemzetekre. A szovjet időben egyetlen ideológia volt uralkodó, és bárhogyan is viszonyuljunk hozzá, tagadhatatlan, hogy egyértelműen »kvázi vallásos« értékrendje volt. Ha elolvassuk a kommunizmus építésének kódexét, azt látjuk, hogy szegényes kópiája a Bibliának: ne ölj, ne lopj, ne kívánd felebarátod feleségét – mindez benne van a kommunizmus alapjaiban, csak primitív nyelven megfogalmazva. Ez a kódex már nem működik, az új generáció már nem is tudja, mi az egyáltalán, ezért vissza kell fordulnunk a tradicionális értékeinkhez. Az értékek nélküli élet a társadalmat degradálja, ezért kell feléjük fordulnunk, megérteni a jelentőségüket, és ezek alapján haladni. Ez egy konzervatív hozzáállás, de egy olyan konzervativizmus, amely nem gátolja, hogy előre és felfelé haladjunk, hanem az a fajta, amely megakadályozza, hogy lecsússzunk” – fogalmazott Putyin.

Az orosz elnök a pravoszláv egyház szerepét a központosított államhatalom létrejöttének segítésében látja. A pravoszláv vallás a „Szent Rusz” egyesítője, amelynek része Ukrajna és Fehéroroszország is. Putyin a kereszténység felvételének 1025. évfordulója alkalmából a pravoszláv vallás elöljáróinak tartott megbeszélésen kifejtette, hogy ez a három nemzet az egyház alatt egységes nép. Arra válaszul, hogy hisz-e Istenben, kifejtette, hogy ő az emberekben hisz. „Ha Isten létezik, az emberek szívében kell, hogy éljen. Azért születtünk a földre, hogy valami jót tegyünk” – vélekedett.

Tavaly húsvétkor jelent meg David Cameron brit miniszterelnök írása a brit Church Timesban. Ebben azt fejtegette, hogy a briteknek büszkének kell lenniük keresztény gyökereikre, és az egyházaknak nagyobb szerepet kell vállalniuk a társadalomban. A miniszterelnök egyértelműen kijelentette, hogy az Egyesült Királyság keresztény ország, annak ellenére, hogy a társadalom erősen szekuláris. Cameron nem értett egyet azokkal, akik a közügyekben vallási semlegességet követelnek, mivel ez szerinte morális gyökereitől fosztja meg az országot. Saját személyes hitéről David Cameron egyébként nem sokat szokott beszélni: „klasszikus anglikánként” jellemzi magát, aki sokszor nincs tisztában egyháza bonyolult doktrínáival. „Ez nem jelenti azt, hogy az anglikán egyház nem fontos a számomra, mert igen fontos, mind nekem, mind a hozzám hasonló embereknek… Szeretem a nyitottságát, nagyon tisztelem a nemzeti szerepét, értékelem a liturgiáját és az építészetét. Saját életemben tapasztaltam az egyház pásztori tevékenységének gyógyító erejét.” (Cameron itt néhány éve elhunyt fiára utalt.) Ugyanakkor miniszterelnökként egyértelműen pártolta a melegházasság bevezetését Nagy-Britanniában, anélkül, hogy egyháza szempontjait figyelembe vette volna.