hetilap

A második világháború küszöbén Európa számos országában kizártak a fegyveres katonai szolgálatból olyan társadalmi csoportokat, akiket politikai vagy ideológiai szempontok alapján a haza fegyveres szolgálatára méltatlannak bélyegeztek. Az éleződő háborús hangulat Közép- és Kelet-Európában egyre keményebb kisebbségellenes fellépéshez vezetett. A német befolyási övezetbe kerülő valamennyi államban – Finnország kivételével – számos politikailag megbízhatatlannak tekintett kisebbségi csoport tagjait zárták ki a hadsereg­ből. Ilyen sorsra jutott Romániában a magyarok, bulgárok és ukránok többsége, Bulgáriában a törökök, a (muszlim szláv) pomákok és a görögök. Magyarországon ebbe a kategóriába tartoztak egyes nemzeti kisebbségek (elsősorban az „ősellenség” szerbek és románok, de a háború utolsó szakaszában a romák is), a baloldaliak és a fegyverforgatást vallási okokból elutasító kisegyházak tagjai (adventisták, pünkösdisták, Jehova tanúi, nazarénusok). A zsidók mindenütt az ellenségkép központi elemét alkották, ezért nem lehettek a fegyveres erők tagjai. A magyar kormány 1939-től kezdve fegyvertelen katonai alakulatokat hozott létre „megbízhatatlannak” tekintett állampolgáraiból. A háború végére több száz­ezren szolgáltak ilyen egységekben.

Jelentős különbség, hogy míg a rendszer többi célcsoportjával szemben a megkülönböztetés szelektíven érvényesült, a fajvédelmi törvények alapján zsidónak tekintett férfiakat kivétel nélkül munkaszolgálatra kötelezték.

A rendszer az előzetes tervezés során és létrehozása pillanatában nem irányult kifejezetten valamelyik kisebb­­sé­gi csoport ellen. A háborús válság és a ma­gyar kisebbségpolitika radi­kalizálódása következtében azonban egyre inkább diszkriminatív jellegű­vé vált. Magyarország volt az egyetlen állam, amely a munkaszolgálatosokat a frontra küldte és arcvonalszolgálatra alkalmazta. A döntés mögött húzódó antiszemita szándékok ellenére sohasem volt központi politikai cél a kivezényelt munkaszolgálatosok elpusztítása. A rend­szer a leggyilkosabb periódusaiban (1942–1943 és 1944–1945) sem tekinthető a szisztematikus népirtás integráns részének. Ugyanakkor a munkaszolgálatosok rendkívül súlyos veszteségeiért a háborús körülmények mellett a magyar honvédséget átható antiszemitizmus is felelőssé tehető.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek