A munkaszolgálat históriája a magyar zsidóság második világháborús szenvedéstörténetének sajátos és ellentmondásos fejezete. A haza fegyveres védelméből való kizárás a zsidók társadalmi kirekesztésének egyik döntő lépése volt. A zsidó férfiakat kollektívan megbízhatatlannak bélyegezve fegyver nélküli munkaszolgálatra kényszerítették. A rendszer Magyarország háborúba sodródásával egyre radikalizálódott. A honvédségben rutinná vált a besorozott zsidók megalázása, bántalmazása és kifosztása. Végül a keleti fronton és a háború végén az úgynevezett halálmenetek során a fizikai megsemmisítés egyik módjává is vált, közvetlenül vagy közvetve tízezrek pusztulását okozva. A német megszállás után azonban ugyanez a rendszer sokak számára a megmenekülés lehetőségét jelentette. A magyar holokauszt minden tizedik áldozata a honvédség sorállományú tagjaként veszett oda. Ugyanakkor a munkaszolgálatra kényszerített mintegy kétszázezer magyar zsidó férfi nagy többsége végül elkerülte a deportálást és túlélte a háborút.