AZ OIC befolyását jelzi, hogy állandó megfigyelői státussal rendelkezik az ENSZ-ben. Figyelemre méltó, hogy a világszervezethez delegált jelenlegi OIC-nagykövet, Ufuk Gokcen szintén török diplomata, csakúgy, mint a szervezet főtitkára, Ekmeleddin Ishanoglu. Az OIC által elfogadott dokumentumok az ENSZ közvetítésével nemzetközi jogi érvényt kapnak, és alapvetően befolyásolják a világszervezet határozatait. Múlt heti cikkünkben bemutattuk az OIC által 1990-ben Kairóban elfogadott Iszlám Emberi Jogi Deklarációt, amelynek záradéka kimondta, hogy a „kiáltványban szereplő minden szabadságjog és emberi jog alá van rendelve az iszlám saríának… amely az egyetlen értelmezési alap [a szabadságjogokkal kapcsolatban]”.
Az OIC 2005-ben elfogadott, tíz évre szóló cselekvési programja egy külön fejezetben rendelkezik az „iszlamofóbia” elleni harccal. A dokumentum súlyát jelzi, hogy az OIC rendkívüli közgyűlésén fogadták el, és mind az 57 államfő aláírása szerepel rajta. Ez többek között kimondja: „Kezdeményezzük, hogy az ENSZ nemzetközi határozatot fogadjon el az iszlamofóbia ellen, és kötelezze valamennyi tagállamot, hogy törvényekkel, köztük elrettentő büntetésekkel lépjenek fel ezzel szemben.” (VII. fejezet 3. cikk)
Az OIC célja tehát, hogy az „iszlámellenes rágalmazást” nemzetközi szinten bűncselekményként fogadtassa el. A kezdeményezés nem elégszik meg azzal, ahogyan a demokratikus jogrendekben a rágalmazást és a kisebbségek elleni gyűlöletkeltést szankcionálják. Látva azt, hogy a különböző liberális emberi jogi mozgalmak milyen sikereket értek el a „homofóbia” fogalmának bevezetésével, az OIC tudatosan kezdte használni határozataiban és kommunikációjában az „iszlamofóbia” kifejezést. Azáltal, hogy követelik a iszlám elleni rágalmazás büntetőjogi kategóriájának bevezetését a nyugati jogrendbe, valójában a saríát fogadtatják el a nem muzulmán országokkal. Az ilyen jelenségek leleplezésére és dokumentálására kormányközi megfigyelőbizottságok felállítását kezdeményezik, és az OIC maga is évente jelentést készít az iszlámot ért sérelmekről a világon.
2012. 10. 12. (XVI/41)
