Az új alaptörvény koncepciójának kidolgozásával párhuzamosan indult el a rendszerváltás hajnalán született lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény helyére szánt új szabályozás előkészítése. A koalíciós feladatmegosztás értelmében a családi és szociális témákat felölelő sarkalatos törvények mellett a vallási téma is a KDNP-nél landolt, képviselőik pedig neki is láttak a széles körűnek ígért egyeztetéseknek. Bevallásuk szerint elsődlegesen a „rendrakás" szándéka vezérelte őket, és már a kezdeteknél ígéretet tettek az úgynevezett bizniszegyházak kirostálására, illetve a tényleges társadalmi szerepet betöltő felekezetek pozicionálására.
Az év elején kiszivárogtatott hírekből annyit lehetett csak tudni, hogy a kormány megszüntetné a homogén mezőnyt, és meghatározott kritériumrendszer alapján több kategóriába sorolná a jelenlegi és jövőbeni vallási közösségeket. Szászfalvi László egyházügyi államtitkár akkor még történelmi (katolikus, református, evangélikus, zsidó) vagy hagyományos egyházakról beszélt egy vallásügyi konferencián. Utóbbi kifejezés alatt a jelenleg egyházként működő közösségeket értette, melyeknek társadalom- illetve történelemformáló hatásuk volt és van. Ide száz év honossággal és minimum huszonötezer fős tagsággal lehetett volna igazolni, de szükséges volt még az elsődlegesen egyházi tevékenység folytatása, a megismerhető hitelvek és a közfeladat-ellátás is. A második csoportba az elsőből kiszoruló egyházak kerülhettek volna, ha egyértelműen vallási tevékenységet folytatnak, és legalább húsz éve működnek Magyarországon. A tervezett új egyházi törvény által elismerésben részesített két kategória között az állami finanszírozás lehetőségében és összegében lett volna eltérés, például az szja felajánlható egy százalékának állami kiegészítése, illetve a közfeladatok átvállalása kapcsán adható kiegészítő állami normatíva tekintetében.
Ekkor még nem volt teljesen világos, hogy kiknek kell újra nyilvántartásba vetetniük magukat, de azt már rögzítették, hogy kizárólag a Fővárosi Bíróság lesz hivatott bejegyzést elvégezni, egy teológusokból és jogászokból álló szakértői testület segítségével. A regisztráció nélkül létrejövő egyházi státuszt értelemszerűen a történelmi és a már korábban elismertséget szerzett egyházak részére biztosította volna a törvény. Minden további, a fenti kritériumoknak nem megfeleltethető vallási közösség egyesületként folytathatta volna pályáját a civil szervezetekre vonatkozó szabályok szerint.
2011. 07. 15. (XV/28)
