Madár István, a portfolio.hu elemzője: „Megfogható elvek mentén született a program, mely a gyermekvállalás ösztönzését, a középosztály jövedelmi pozíciójának megerősítését, a munkából való megélést hangsúlyozza. Megvalósítása tekintetében ugyanakkor felmerülnek kérdések. Hazánkban a jelentős inaktív réteg nagy részben az alacsony képzettségűek foglalkoztatási problémáját tükrözi, azzal viszont, hogy a minimálbért megadóztatja a kormány, romlanak a foglalkoztatási lehetőségeik, s ez kihatással lehet a gazdasági növekedésre is.
Kérdéses egyelőre a bankadó bevezetése is, mellyel a pénzügyi szféra nyereségének 75 százalékát vonnák el. Tavaly 310 milliárd volt a szektor nyeresége, az idei első negyedévben adózás előtt 140 milliárd volt. Nem kérdés, hogy a bankok minden legális módon megpróbálnák elkerülni a fizetést. Ezért ez az adónem abban az esetben lehet sikeres, ha képes lesz megegyezni a kormány a bankszektorral. Érthető a devizahitelek jelzálogbejegyzésének befagyasztása is, és a forinthitelek előtérbe helyezése, ugyanakkor ez az intézkedés nem járul hozzá az építőipar, illetve az ingatlanpiac talpra állásához.”
Samu János, a Concorde Zrt. vezetô közgazdásza: „Jelentősen befolyásolhatja a hiányszámot a nagy állami vállalatok, önkormányzatok hatalmas adósságállománya, melynek konszolidálásáról most nem volt szó. Pozitívum ugyanakkor az állami szféra bér- és kiadáscsökkentéseinek bejelentése. Hátrányokkal járhat az szja kulcs 16 százalékra való csökkentése, illetve a kedvezmények eltörlése, s mindez negatívan érintheti az alacsony képzettséggel rendelkezők jövedelmi helyzetét és alkalmazási feltételeit. Esetükben ugyanis sokat nyom a latban az adójóváírás, melynek megszűnése növeli az adóterheiket.
A bankadó bevezetése körül még sok a kérdés, hiszen most még nem tudható, mire vetik ki. Ez azért is kardinális kérdés, mert a kormány erre a bevételre alapozza a programját, viszont ha nem tudja kellő mértékben érvényesíteni az érdekeit, minden borul, új forrást kell keresni. És számos adóelkerülési trükk létezik. A kilátásba helyezett 200 milliárd forint nagysága elvileg ösztönző lehet arra, hogy az anyabankok átalakítsák a jelenlegi rendszerüket, egy nemzetközi cég eldöntheti, hogy mely országban mutatja ki a nyereségét. De mivel a bank-adó csak három évre szólna, vélhetően nem érné meg az átalakítás költségeit, illetve az országból kivonulást.”
Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Zrt. tudományos fômunkatársa:
„Alapvetően jó irányba mutató lépéseket tartalmaz a csomag. Deklarálja, hogy tartható a 3,8 százalékos államháztartási hiány, s éppen ez a csomag fő érdeme: nem rontja el azt a pályát, amit örökölt a Bajnai-kormánytól. Gyengéje a programnak, hogy egyelőre nem lehet látni, hogyan kívánják hosszabb távon is megőrizni az egyensúlyt, csökkenteni az államháztartási hiányt, illetve az államadósságot, ehhez ugyanis reformokra van szükség, amit nem tudnak megúszni.
Kérdéses a bankadó nagysága is, hiszen első hallásra túl nagynak tűnik a 200 milliárd. Nem kizárt, hogy a bankszektor nagy érdekérvényesítő képessége miatt indítottak ekkora összeggel, hiszen ebből a tételből még lehet alkudni. Arra viszont számítani kell, hogy a bankok áthárítják majd a költségeiket az ügyfelekre, ami miatt korlátozódhat a hitelkihelyezés, és ez áttételesen befolyással lehet a gazdasági növekedésre is.
Ma még nem tudható, hogy a program képes lesz-e a kormány deklarált céljainak, a gazdaság növekedésének beindítására, illetve munkahelyteremtésre. A társasági adó 10 százalékra való csökkentése és az szja 16 százalékra való mérséklése viszont egyértelműen a középosztály jövedelmi helyzetének megerősödését szolgálhatja, ami a fogyasztásuk fellendülése révén hozzájárulhat a gazdasági növekedéshez.”
2010. 06. 11. (XIV/23)
