A nemzetközi pénzpiacok szigorúbb ellenőrzését célzó intézkedésekben állapodtak meg az Európai Unió legfejlettebb országainak állam- és kormányfői vasárnap Berlinben, rendkívüli válságtanácskozásukon.
A záródokumentum hangsúlyozta a különböző kockázatokat értékelő hitelminősítő intézetek és az úgynevezett fedezeti alapok (hedge funds) erőteljesebb ellenőrzésének szükségességét. A nyilatkozat szerint kivétel nélkül minden pénzügyi piacot, terméket és résztvevőt megfelelően kell ellenőrizni, tekintet nélkül annak országára vagy bejegyzési helyére. A berlini találkozó résztvevői harcot hirdettek az adóparadicsomok ellen is, és állást foglaltak amellett, hogy a jövőben kötelező irányelveket dolgozzanak ki a gazdasági, illetve pénzügyi menedzsereknek folyósítandó jutalékokra, azaz az úgynevezett bónuszfizetésekre.
Tavaly októberben ilyen hedge fundok spekulációs támadása miatt omlott össze a magyar forint árfolyama, és fagyott be az állampapírpiac. Magyarországot az IMF, a Világbank és az Európai Unió 5 ezer milliárd forintnyi közös hitele mentette meg. (Magyarország csodálatos megmenekülése: Hogyan mentették meg jobb- és baloldali bankárok az országot az államcsődtől? Hetek, 2008. november 14.) Jelenleg úgy tűnik, hogy a cseh korona áll spekulációs „támadás” alatt.
A házigazda Merkel mellett a tanácskozáson Nicolas Sarkozy francia államfő és Gordon Brown brit miniszterelnök, valamint Spanyolország, Hollandia és az euróövezet vezetőjeként Luxemburg kormányfője vett részt, az EU képviseletében pedig José Manuel Barroso bizottsági elnök és Mirek Topolánek, a soros elnöki tisztet betöltő Csehország miniszterelnöke.
Az állam- és kormányfők elutasították a protekcionizmus minden formáját, és annak a nézetnek adtak hangot, hogy a protekcionista intézkedések csakis a kialakult válság éleződését szolgálják. Az álláspont azért is érdekes, mert a megfogalmazásban részt vevő Nicolas Sarkozy francia államfőt vádolta gyakorlatilag az egész nyugat-európai sajtó ezzel, hiszen mintegy 1800 milliárd forintos támogatást adott a francia autóiparnak – a kritikusai szerint minden uniós direktívának fittyet hányva.
Mi legyen Kelet-Európával?
A belépési feltételrendszer törlésével mielőbb fel kell venni a kelet-európai EU-tagállamokat az euróövezetbe, mert a keleti térség pénzügyi válsága a valutaunió összeomlásának kockázatát is felveti – áll a Financial Times (FT) hétfői elemzésében. Az FT szerint a válság a térségi kormányok két gazdaságpolitikai hibája miatt sújtja aránytalanul erősen Kelet-Európát. Az első hiba az volt, hogy a háztartásokat devizaalapú ingatlanhitelek felvételére ösztönözték.
Magyarországon „szinte minden jelzáloghitelt” devizában, zömmel svájci frankban bocsátottak ki, és az már „egyszerűen nevetséges”, hogy éppen pont a svájci frankra esett a választás; ez „gazdasági tudatlanságra vall” – áll az elemzésben.
A másik hiba az volt, hogy az új EU-tagállamok önkéntes gazdaságpolitikai választásként kezelték az euróövezeti tagságot, ami saját EU-csatlakozási szerződéseik félreértelmezése, mivel csak Nagy-Britanniának és Dániának van törvényes kimaradási lehetősége. A kelet-európai EU-tagállamokat nem arra kötelezték, hogy azonnal csatlakozzanak az euróövezethez, arra azonban igen, hogy a majdani euróbelépéssel összeegyeztethető gazdaságpolitikát folytassanak.
Az FT szerint Szlovénia és Szlovákia példája mutatja, hogy megfelelő gazdaságpolitikával lehetséges volt a korai valutauniós csatlakozás. A lap szerint e két ország már biztonságban van, a többiek esetében pedig a halogatás „katasztrófának bizonyult” a pénzügyi stabilitás szempontjából. Az elemzés szerint a közép-kelet-európaiak egy dologban jól döntöttek: bankjaikat eladták külföldieknek. Ha a magyar háztartások leállnának törlesztéseikkel, akkor nem Magyarország, hanem Ausztria „süllyedne el”; ennek Olaszország és Svédország is ki van téve.
A kelet-európai pénzügyi összeomlás lehetősége a legsürgetőbb gazdaságpolitikai kérdés, amellyel az EU-nak ma szembe kell néznie, félrekezelés esetén ugyanis a válság magával ránthatja az euróövezetet is – áll az elemzésben. A legjobb válasz a Financial Times szerint az, ha az eurót a lehető leggyorsabban bevezetik Kelet-Európában, ami nyilvánvalóan a „már most sem működő” belépési feltételrendszer „régen esedékes” elhagyását is feltételezi.
A vezető brit üzleti lap egy szerkesztőségi cikkében ugyanakkor az EU vezető országait is felelőssé teszi, hogy az első vészjelekre cserbenhagyták az újonnan belépett államokat. A válságig úgy működött Európa, ahogy egy határok nélküli integrációtól el lehet várni: a finanszírozás átlépett az országhatárokon, és áramlott a pénz a kontinensen. Aztán beütött a krach, és hirtelen elpárolgott a hitelbőség, amely addig kezelhető szinten tartotta a kelet-európai államok költségvetési deficitjeit.
„A kisebb országok gyakran a legelkötelezettebbek az unió felé, de nem sok mozgásterük marad, miközben a nagyobb szomszédjaik cinikusan beszűkítik azt” – írja a Financial Times, amely szerint a magyar IMF-mentőcsomagot kellene modellnek alkalmazni minden bajba jutott ország számára. Ehhez pedig az EU-nak is a zsebébe kellene nyúlnia, ahelyett hogy „egyre provokatívabban flörtölne a protekcionizmussal, aláásva ezzel az európai projekt történelmi eredményeit.”
Már megint jöhet mindenki!
„Bár nagyon fontos lenne az euró, de úgy járnánk, mint az uniós csatlakozással. Évekig dolgozott Magyarország, aztán velünk együtt felvették a hozzánk képest jóval elmaradottabb Bulgáriát, Szlovákiát és Romániát. Évek óta keményen küzdünk, hogy teljesítsük azokat a fránya maastrichti kritériumokat. Az MSZP a ’vére’ által, azaz kőkemény népszerűségvesztés árán lenyomta a költségvetési hiányt 3 százalék alá, 2009-ben talán mindent teljesítünk, hogy aztán egy olyan klubhoz tartozzunk, amibe mindenkit bevesznek” – magyarázta lapunknak egy kormánytag, hozzátéve, hogy a hivatalos álláspont az: kedvező, ha a közös valuta védőernyőjét a többi uniós tagországra is minél hamarabb kiterjesztik.
A magyar kormányban egyébként az a vélemény, hogy az angolszász gazdasági elit az általa előidézett válság okozta veszteséget többek között a kelet-európai országokra akarja áthárítani. Kelet-Európában az a legnagyobb gond, hogy a nyugati bankok a kelet-európai leánybankjaik likviditási problémáin nem nagyon akarnak segíteni.
„Úgy tűnik, mintha arra várnának, hogy mely közép-európai ország megy tönkre elsőnek, és azon le lehessen írni majd a költségeket. Jelenleg úgy tűnik, hogy Lengyelország, Magyarország és Csehország áll még a legjobban, míg a balti államoknak, Szlovákiának és a többi kelet-európai országnak újabb 30-50 évre nem lesz esélye a Nyugat-Európához való felzárkózásra. Ilyen értelemben minden hibánk ellenére a magyar modell sikeresebb, mint a monokulturális szlovák út” – fejtette ki az előbb idézett kormánytag.
Érdekes, hogy bár a nyilvánosság előtt civakodnak az MSZP és a Fidesz vezetői, a paravánok mögött némi egyetértés mutatkozik. Így például a szocialisták egyetértettek Orbán Viktor minapi állításával, miszerint „Nyugat-Európa felmondja a húsz évvel ezelőtt Közép-Európával kötött történelmi megállapodást azzal, ahogy a jelenlegi pénzügyi válságot kezeli.”
A Nyugat elárulja Kelet-Európát?
Orbán Viktor, a Fidesz elnöke – és ne felejtsük el, hogy az Európai Néppártok alelnöke – Bécsben, egy konferencián mondta mindezt. A politikus szerint Nyugat-Európa protekcionizmusa hátrányos Kelet-Európa számára. „Közép-Európával szembeni pénzügyi protekcionizmus az, ahogy a nyugati országok a válságot kezelik” – jelentette ki Orbán, aki szerint a világméretű pénzügyi válság megoldására Nyugaton kidolgozott recept nagyon veszélyes Közép-Európára; szavai szerint tönkreteheti mindazt, amit a térség országai fölépítettek.
A nyugat-európai bankok államosításával, pénzügyi megsegítésével hátrányba kerültek a közép-európai pénzintézetek – állította. Szavai szerint a Nyugat- és Közép-Európa közötti megállapodás felmondását jelenti, hogy a nyugati tulajdonosok nem juttatnak pénzt az itteni leánybankoknak, miközben „amíg a hasznot hozta a (magyar) bankrendszer, addig a profitot mindig zsebre tették”.
2009. 02. 27. (XIII/9)
