hetilap

Amikor Barack Obama humorosan megjegyezte: azt sem tudja, hol kezdje majd a
munkát, talán maga is érzékelte már, milyen kihívásokkal kell szembenéznie a
világnak és magának Amerikának is az elkövetkező évtizedekben. A globális
trendekről szóló legújabb jelentés azonban még inkább szembesítheti azzal, hogy
milyen feladatra vállalkozott.

Az Országos Hírszerzési Tanács, amely 16 amerikai hírszerző ügynökséget tömörít
magába, négyévente – minden újabb elnöki ciklus megkezdésekor – elkészít egy
hosszabb távra kitekintő jelentést, amelyben minden olyan fontos kérdésre
kitérnek, amelyre vonatkozóan az új kormányzatnak várhatóan döntést kell majd
hoznia.

A legújabb elemzés Washington jövőbeni szerepe mellett olyan témákra koncentrál,
mint a klímaváltozás, a terrorizmus, a gazdasági súlypontok eltolódása, az
újfajta fegyverek bevetése, a járványok fenyegetése, a népvándorlások, valamint
a szűkössé váló erőforrások miatti háborúk.

Az Obama-kormányt érintő egyik legfontosabb kérdés Amerika jövőbeni szerepének
várható változása. „Többpólusú világ kialakulására számítunk” – nyilatkozta C.
Thomas Fingar, a kormány egyik vezető hírszerző-elemzője, az Országos
Hírszerzési Tanács elnöke. „Az egypólusú korszak elmúlt, 2025-re pedig biztos,
hogy lezárul ez a korszak.”

„Az átalakulást a globalizálódó gazdaság energizálja, amelyet a jólét és a
gazdasági hatalom nyugatról keletre tolódása, valamint az új szereplők –
különösen Kína és India – növekvő fontossága fémjelez majd. (…) Az »új rend«
legszembetűnőbb jellemzője az Egyesült Államok által dominált egypólusú világtól
a régi hatalmak és a felemelkedő nemzetek viszonylag strukturálatlan
hierarchiája felé történő elmozdulás, valamint a hatalomnak az állami szereplők
és a nem állami szereplők közötti megosztása lesz” – szól a jelentés prognózisa
már a bevezetőben.

„A jelenlegi pénzügyi kilengések ellenére – amelyek egyébként számos folyamatban
lévő trendet felgyorsíthatnak – nem gondoljuk, hogy olyan teljes összeomlás felé
haladnánk, mint amelyre 1914-18-ban került sor, amikor a globalizáció egy
korábbi fázisa torpant meg” – fejtegetik a szerzők.

A jelentés leszögezi: Amerika marad a legfontosabb szereplő, de dominanciája
csökkenni fog. Megőrzi majd jelentős katonai fölényét, de a tudományos és
technológiai fejlődés, a nem hagyományos hadviselési taktikák alkalmazása, a
nagy hatótávolságú precíziós fegyverek terjedése és a kiberháborús támadások
számának a növekedése jelentősen korlátozza majd Amerika mozgásszabadságát.

Ugyanakkor Washington megmarad majd az oly szükséges regionális közvetítő
szerepében a Közel-Keleten és Ázsiában, még a növekvő Amerika-ellenesség dacára
is. Az Egyesült Államok várhatóan jelentős szerepet játszik majd a globális
terrorizmus ellensúlyozásában, és kulcsszerepet kell vállalnia a klímaváltozás
kezelésében is.

Az elemzők szerint a felálló Obama-kormánynak fontos tisztában lennie azzal,
hogy a többpólusú világ kialakulása Amerika számára viszonylagos hanyatlást
jelent, ezt azonban nem szabad sem eltúlozni, sem alábecsülni. Washington
befolyását korlátozza majd más nagyhatalmak gazdasági és katonai ereje, és talán
saját polgárainak az Amerika „globális rendőri” szerepéből való kiábrándulása
is. Ugyanakkor a Barack Obama elnökké választását övező nemzetközi figyelem arra
utal, hogy a világ továbbra is számon tartja Washington döntéseit. A következő
legalább két évtizedben Amerika továbbra is szuperhatalom marad, és a nemzetközi
rendszer fejlődésére Washington döntéseinek még mindig nagyobb hatása lesz, mint
a többi feltörekvő globális szereplőnek.

„A gyorsan változó nemzetközi rend a fokozódó geopolitikai kihívások idején
növeli a folyamatok megszakadásának, a sokkoknak és a meglepetéseknek a
valószínűségét. Egyetlen kimenetel sem tűnik előre elrendeltnek: a nyugati
gazdasági liberalizmus, demokrácia és szekularizmus például, amelyekről sokan
feltételezik, hogy megkerülhetetlenek, elveszthetik vonz­-erejüket – legalábbis
középtávon.”

Ami viszonylagos bizonyossággal kimondható, az az, hogy az 1945-ben megtervezett
globális rendszer nem „éli túl” a bekövetkező változásokat. A Nyugat politikai,
kulturális és gazdasági hegemóniájára épülő rend aligha vészeli át a globális
hatalom újbóli szétosztását. A trend a széttöredezés és az instabilitás irányába
mutat, miközben az újonnan feltörekvő hatalmak megpróbálnak majd hasznot húzni a
fennálló rendből úgy, hogy közben meg tudják őrizni manőverezési szabadságukat
is.

A több erőközponttal rendelkező világ kevésbé lesz stabil, mint a korábbi, egy
vagy két szuperhatalommal rendelkező világrend, és ez több konfliktus
lehetőségét hordozza magában.

Ha minden a jelenlegi trendek szerint alakul, a globális jólét és a gazdasági
hatalom „a modern történelemben példa nélküli módon” áttevődik nyugatról
keletre, egy már meglévő folyamat lezárulásaként.

A következő két évtizedben egy országnak sem lesz akkora befolyása a világra,
mint Kínának, mi több, 2025-re a világ második legnagyobb gazdaságával
rendelkezik majd, hadserege pedig egyre fontosabb szerepet tölt majd be a
nemzetközi porondon. India valószínűleg továbbra is viszonylag gyors gazdasági
növekedést tapasztal majd, és arra törekszik, hogy egy többpólusú világban
Új-Delhi lehessen az egyik pólus.

Az ún. BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India és Kína) a prognózisok
szerint 2040–2050-re együttesen utolérik majd a G7-eknek a globális GDP-ből való
részesedését.

Oroszország 2025-re gazdagabbá, befolyásosabbá és magabiztosabbá válhat, ha
befektet a humántőkébe, bővíti és diverzifikálja gazdaságát, és integrálódik a
globális piacokkal. Másrészről viszont jelentős hanyatlást is tapasztalhat, ha
nem teszi meg ezeket a lépéseket, az olaj- és gázárak pedig a hordónkénti 50-70
dollár közelében maradnak.

„Várhatóan más országok nem emelkednek majd arra a szintre, mint Kína, India és
Oroszország, amelyeknek a globális befolyása egyedi szinten is kiemelkedő lesz.
Ugyanakkor arra számítunk, hogy további országok (pl. Indonézia, Irán és
Törökország) politikai és gazdasági ereje is megnő.”

A jelentés szerint a terrorizmus fenyegetése aligha szűnik meg 2025-re, de
vonzereje csökkenhet, ha a gazdasági növekedés folytatódik, és a fiatalok
körében tapasztalt munkanélküliség mérséklődik a Közel-Keleten. A legnagyobb
aggodalomra továbbra is az adhat okot, hogy a terroristák biológiai vagy
nukleáris fegyverek birtokába jutnak, és tömegpusztítást okoznak. Ugyanakkor a
„jóslatok” szerint az al-Kaida befolyása meglepően hamar csökkenhet, mivel a
muszlim világban egyre népszerűtlenebb durva ideológiája, elérhetetlen
stratégiai célkitűzései és válogatás nélküli mészárlásai miatt.

Bár a nukleáris fegyverek bevetésének kockázata viszonylag alacsony marad, a
mostanihoz képest mégis magasabb szinten lesz. A kockázati tényezők között
szerepel, hogy az India és Pakisztán közötti feszültségek egy szélesebb körű
konfliktushoz is vezethetnek, a szintén atomfegyverrel rendelkező Észak-Korea
pedig a vezetés utódlási gondjai miatt meggyengülve esetleg nem tudja majd
ellenőrzés alatt tartani nukleáris arzenálját. Immáron elkerülhetetlennek
tartják azt is, hogy Irán atombombája is elkészül, ami viszont válaszreakcióként
más államokat is új biztonsági intézkedések bevezetésére vagy akár atomfegyverek
beszerzésére késztethet.

„Ha atomfegyverek bevetésére kerül sor a következő 15-20 évben, a nemzetközi
közösséget sokkolják majd annak közvetlen humanitárius, gazdasági, politikai és
katonai következményei.” Az így létrejövő geopolitikai változások
eredményeképpen néhány állam lehet, hogy biztonsági szövetségre törekszik majd
meglévő atomhatalmakkal, míg mások a globális leszerelést sürgetik.

Az EU várhatóan olyan lesz, mint egy „megbéklyózott óriás”, amely nem képes
gazdasági hatalmát diplomáciai vagy katonai erővé transzformálni.

A Világbank becslései szerint az élelmiszerkereslet 2030-ra 50 százalékkal nő
majd meg a lakosság emelkedő száma, a növekvő jólét és a bővülő középosztály
étkezési preferenciái miatt. 2025-re várhatóan 1,2 milliárddal leszünk többen a
Földön.

A globális felmelegedés, a növekvő népesség és a gazdasági fejlődés újabb
terheket róhat a természeti erőforrások készleteire, ami konfliktusokhoz
vezethet az ezekért versengő országok között. „Stratégiai vetekedésekre
valószínűleg a kereskedelem, a befektetések, a technológiai innováció és a
felvásárlások szolgáltatnak majd indokot, de nem zárhatjuk ki a 19. századihoz
hasonló fegyverkezési verseny, területi terjeszkedés és katonai rivalizálás
kialakulását sem. (…) Olyan típusú (pl. erőforrások miatti) konfliktusok is
kialakulhatnak, amelyekre egy ideje már nem volt példa.” Az energiaforrások
hiánya és az ezekből fakadó összetűzések Afrikában és Dél-Ázsiában akár
kormányok összeomlásához, Közép- és Kelet-Európában pedig a szervezett bűnözés
meg­erősödéséhez vezethetnek.

A stabil vízkészletekkel nem rendelkező országok száma 21-ről 36-ra nő majd, ami
összesen 1,4 milliárd ivóvíz nélküli embert jelent majd. Ahogy a
tisztavízkészlet egyre csökken Ázsiában és a Közel-Keleten, az országok közötti
együttműködés is egyre nehézkesebbé válhat. Amennyiben az energiaforrásokhoz
való hozzáférés a belpolitikai stabilitáshoz is elengedhetetlenné válik, akár
konfliktusok is kitörhetnek az országok között.

A gazdasági nehézségeknek, polgárháborús konfliktusoknak és politikai
instabilitásnak leginkább Fekete-Afrika lesz kitéve.

A jelentés globális járványokat is vizionál, amelyeket a H5N1 vírustörzshöz vagy
a SARS-hoz hasonló kórokozók robbanthatnak ki. Tömeges megbetegedésekre
elsősorban olyan helyeken lehet számítani, mint Kína és a Távol-Kelet, ahol nagy
a népsűrűség, és az állatokhoz is közelebb élnek. A fertőzés elől menekülő vagy
az energiaforrások után kutató lakosság vándorlását azonban nehéz lesz
korlátozni, az áldozatok száma pedig a jelentés szerint Amerikában is elérheti a
tízmilliós nagyságrendet.

A megszokott üzemanyagokról továbbra is lassú lesz az áttérés az újabbakra, de
az alternatív energiát vagy az élelmiszer- és vízhiányra megoldásokat kínáló
újabb technológiák kidolgozása is hosszabb folyamat még. A jelenlegi
technológiák már nem megfelelőek, de az újak valószínűleg még nem terjednek el
széles körben 2025-ig.

A trendek azonban gyorsan változnak: nemrég az olaj és egyéb tőzsdeáruk árának
az égbe szökéséről, éhséglázadásokról, Oroszország „rakoncátlankodásairól” és
Kína „afrikai kalandjairól” szóltak a híradások, mára viszont a recesszió, a
befektetési bankok csődje és a hitelválság a fő téma. Az olajárak időközben
visszaestek, és az infláció helyett inkább a defláció veszélye lebeg az elemzők
szemei előtt.

Thomas Fingar, a NIC elnöke szerint ugyanakkor „a problémák kezelésére és
enyhítésére, sőt akár megoldására is válasz születhet az emberi elmékben vagy a
politikai rendszerekben vagy – néhány esetben – akár a piaci mechanizmusok
működésében is”.

Az elemzők szerint a NIC a jelentésben nem tett úgy, mintha mindenre tudná a
választ, főként az események mozgatórugóinak feltárására tette a hangsúlyt, és
nem az események kimenetelének a pontos meghatározására. Tisztában vannak azzal
ugyanis, hogy bár a világ egy adott irányban mozog jelenleg, pályája mégsem
előre kiszámítható. Amint a Financial Times egyik kommentárja is megjegyezte:
„Hiba a jelen kivetítése a végtelen jövőbe. A történelem ugyanis ritkán alakult
eddig kiszámíthatóan.”

Nem a jelen lesz a jövő

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek