Még a sikeres lépések is, mint a Nemzetközi Valutaalap támogatásának a
megszerzése, fordítva sültek el, mint ahogyan a kormány tervezte. A bejelentés
következtében Magyarország válság sújtotta országként került több külföldi
pénzügyi lapba, és a nemzetközi piacokon már Magyarország és az államcsődbe
került Izland hasonlóságáról pletykálnak. Bár ennek nincs valóságalapja, arra
azért elég volt, hogy alaposan meggyengítse a forintot, és újabb mélypontra
taszítsa a budapesti tőzsdeindexet.
Mivel a szakértők szerint a gazdasági nehézségek hosszú távra, akár 2-3 évre is
állandósulnak, érdemes végiggondolni, hogy mi vezetett ide, és mi a teendő
válság idején.
Október elején több meghatározó hazai pénzintézet anyabankja került nehéz
helyzetbe külföldön (Unicredit, MKB), de a tőzsdék nem kímélték az Erstét vagy a
Raiffeisent sem. Ezáltal az olcsó és korábban szinte korlátlan anyabanki forrás
gyakorlatilag megszűnt, illetve erőteljesen lecsökkent. A hazai tulajdonú OTP
árfolyama (és ezzel a hazai tőzsde) is jelentősen megingott. Bár ebben bizonyos
spekulációs támadások is közrejátszhattak, mivel minden más banki papír és a
tőzsde is hasonlóan esett. Ez már egyértelműen a begyűrűző válság jele.
Szerencsére minden komoly gazdasági és politikai szereplő igyekezett
megnyugtatni a kedélyeket, és nem tört ki egy olyan betétkivonási pánik, amely
padlóra küldhette volna az OTP-t.
Nemzeti valutánk az utóbbi fél év kiugróan erős szintjéről egy napon belül 20
forinttal gyengült az euróval szemben, amit később ugyan részben
visszakorrigált, de ez azt is jelzi, hogy fel kell készülnünk a hirtelen és
kedvezőtlen nagyobb árfolyammozgásokra.
Ezzel párhuzamosan hirtelen eltűnt a svájci frank a pénzpiacról, illetve ami
rendelkezésre áll, az nagyon megdrágult. Figyelembe véve a megemelkedett
árfolyam-bizonytalanságot is, a bankok sorra csökkentik vagy szüntetik be a
devizahitelezést, amely az utóbbi években itthon létfontosságúvá vált, hiszen a
továbbra is egekben lévő forint alapkamatok mellett csak jóval kevesebb
háztartás és cég engedhette volna meg, illetve engedhetné meg a hitelfelvételt.
Az új helyzetben a bankok várhatóan jelentősen megemelik a svájci frank alapú
hitelek kamatait, vagyis igyekeznek szinte minden plusz terhet a lakosságra és a
vállalatokra hárítani, ameddig azok bírják. A lakosságnak fel kell készülnie,
hogy havi hiteltörlesztő részleteik akár 20-30 százalékkal (vagy még ennél is
nagyobb mértékben) emelkednek.
Mind a lakosságnak, mind a vállalatoknak arra is fel kell készülniük, hogy jóval
nehezebb lesz hitelhez jutni. Ugyanis a bankok egyrészt kevesebb új forrást
tudnak bevonni (azt is drágábban), másrészt igyekeznek tartalékolni, hogy a
saját túlélésüket biztosítsák. Ilyen körülmények között leginkább a rosszabb
adós minősítésű cégek, magánszemélyek, illetve a kockázatosabb hiteltermékek
eshetnek először áldozatul.
A hitelezés szűkítése itthon is jelentősen fékezheti a gazdaságot. Magyarország
erősen exportorientált, és a lassuló európai gazdaság csökkenti a hazai termékek
iránti igényt, amint azt a szentgotthárdi autógyár leállása is jelzi. Az
építkezések és beruházások lassulása miatt komoly gondba kerülhet az építőipar,
és a pénzhiány miatt visszaeshet a kiskereskedelmi forgalom is.
A bankpánik elkerülésére már történtek állami intézkedések, mint a betétek
gyakorlatilag korlátlan garantálása a magánszemélyek esetében, és 13 milliós
garancia a vállalati betétekre is. Ugyanakkor a magyar állam pénzügyi ereje
jóval korlátozottabb a nyugat-európai országokénál. A hazai jegybank és a
tartalékok vélhetően nem tudnak kielégítő segítséget nyújtani egy komolyabb vagy
tartósabb pénzpiaci szakadás esetén.
Az adócsökkentések tervezett elhalasztása (vagyis az állami bevételek növelése,
illetve a hiány csökkentése), még inkább visszafogja a gazdasági növekedést és
fogyasztást is, így a reálbérek lényeges növekedése nem várható.
Mivel a hazai gazdaság és fogyasztás várhatóan nem talál gyorsan vissza a
növekedési pályára, számolni kell a munkanélküliség esetleges növekedésével és
az életszínvonal stagnálásával vagy csökkenésével.
Érdemes tervezni
2008. 10. 17. (XII/42)
