A CNN-nek nyilatkozó John Norris, az Oakworth Capital Bank igazgatója
szerint: „A befektetők akkor követik el a legnagyobb hibákat, amikor
megijednek.” Itt az ideje a biztonsági játékoknak. Norris nem azt üzeni ezzel,
hogy dugjuk a pénzünket a párnacihába, habár – megjegyzendő – egy okos befektető/üzletember
mindig tart magánál vagy elérhető távolságban megfelelő mennyiségű készpénzt.
Norris azt tanácsolja a befektetőknek, hogy most inkább az élelmiszer-, ital-,
illetve háztartási cikkeket gyártó cégek részvényei felé kacsintgassanak.
„Habár a helyzet nagyon hasonlít a hetvenes évek végéhez, és a gazdaság
várhatóan nem fogja magát túl jól érezni, de nem kell a hattyú halálát várnunk!
Nincs semmi, ami erre utalna” – nyilatkozta ugyancsak a CNN Money-nak Subodh
Kumar független piaci stratéga. Kumar szerint az amerikai részvénypiacok tovább
fognak esni a következő két hónapban, mintegy 5 százalékkal.
A The Economist vezércikke is óvatosságra int. Szerintük az USA
dollárpolitikáját évek óta két vezérelv jellemzi. Az egyik, hogy végső soron
csak a pénzügyminiszter nyilatkozhat a nemzeti valutával kapcsolatban.
A másik pedig, hogy szinte „mágikus mantraként” ismételgették, hogy az amerikai
pénzügyi vezetés első számú érdeke az erős dollár, habár mindenki tudja, hogy a
politikusok mindig üdvözölték, ha ez az álom „megcsúszott”.
Igaz, az amerikai vezetők verbális szinten aggódnak a dollár miatt. Henry
Paulson pénzügyminiszter június elején az erősdollár-politika mellett érvelt Abu
Dhabiban. Ezt követően Ben Bernanke, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed
elnöke is megerősítette az európai hallgatósága előtt: az amerikai vezetés nem
akar több dollárgyengülést látni. A dollár zuhanása nemkívánatos
inflációemelkedést von maga után. Biztosította a hallgatóságot, hogy a
pénzügyminisztérium és a jegybank karöltve „figyelemmel követi a devizapiaci
folyamatokat”, és „kész beavatkozni a dollár árfolyamába, ha az inflációs
előrejelzések úgy kívánják”.
E szónoklatok hatására a dollár tényleg erősödött egy kicsit az euróval szemben
június elején. Ez azonban egy sokkal nagyobb kérdést hozott a felszínre. Mi áll
Amerika új dollárpolitikájának hátterében?
Az első és legfontosabb ok az infláció fenyegetése.
A Michigani Egyetem kutatásai szerint az infláció 3,4 százalékra nőtt, ami
egyben 13 éves csúcs.
A bankároknak résen kell lenniük, ami azt jelenti, hogy ennek a dollárra
gyakorolt hatását nem tudják teljes mértékben semlegesíteni.
A másik ok és egyben cél (lenne) a tömeges dollárkiáramlás megakadályozása. A
Fed gyors kamatvágásait követően sokan arra következtettek külföldön, hogy a
kormányzat nem törődik a nemzeti valutával. Ezzel egy időben a Fed lazasága nem
kis fejtörést okozott azoknak az országoknak, akik a dollárhoz kötik a nemzeti
pénzüket. Kénytelenek voltak szabadjára engedni a valutájukat, így elszaladtak
az ottani árak is.
Ken Rogoff, a Harvard Egyetem professzora szerint a Fed kihasználja a pénzügyi
krízis nyújtotta haladékot arra, hogy felpumpálja a dollárt. Ez még több
kétséget vet fel. Mi lesz, ha a Fed visszatér régi szokásához, a magas
alapkamathoz? A jelek arra utalnak, hogy a kamatvágási időszak hamarosan véget
ér.
2008. 07. 04. (XII/27)
