Dán fiatalok tüntetnek az Európai Unió ellen Koppenhágában. Elégedetlenek Fotó: Reuters
Amit ma látunk Magyarországon, az Tamás Gáspár Miklós szerint Marx Károly szavaival adható vissza leginkább: a "régi vacak", vagyis a monarchiák által kialakított állami szerepek elegye. Azóta lényegi változás nem történt, még a kommunistáknak sem sikerült átütő reformot elérni, hacsak annyit nem, hogy a párt és az állami bürokrácia között immár nincs különbség. Ez az európai tradíció – tartja a filozófus –, amelyre még egy jól körülírható szakszó sincs. Ezért blődli liberális vagy atyáskodó államról beszélni szerinte, mert a magyar politikában egyik sem jelenik meg. Mindkét oldal ugyanarról beszél, árnyalatnyi eltéréssel.
Ezen a véleményen van Tamás Pál szociológus is, amikor azt állítja, hogy az ilyen vagy olyan hatalmi berendezkedés a modernizáció korábbi fázisának kérdése volt. Jelenleg az a helyzet, hogy miközben a Kelet-Európában modernizálók szeretnek államtalanító liberális színben feltűnni, valójában eszük ágában sincs az állam funkcióit visszanyesni. A szociológus szerint ennek egyik oka az, hogy nincs az a hatalom, amelyik kihúzná a szőnyeget legkeményebb holdudvarának lába alól. Tudniillik mindenütt az állam marad a legnagyobb értelmiségi munkaadó, így színezettől függetlenül, bármely politikai oldal értelmiségiei számára élet-halál kérdése a pozíciók megőrzése.
"A neoliberalizmus a hülyeség modellje" – vallja Tőkéczky László történész, hiszen szerinte tartózkodó állam nem létezik. Mint mondja, az unió válságának is elsősorban az az oka, hogy megkísérli átvenni azt az amerikai típusú neoliberális modellt, amely a tengerentúlon 45 millió ember társadalombiztosítás- nélküliségét jelenti például. A multinacionális tőke "szégyentelen nyomulása" az egyetemi tanár szerint körülbelül 120 évvel vetette vissza az európai fejlődést, hiszen a kommunizmus is a maihoz hasonló folyamatból, a "manchesteriánus kapitalizmusból" született: a "nagytőke által hirdetett hamis szabadság" egyre nagyobb, veszteni való nélkül élő, reménytelen tömegeket hozott létre a 19. század végén, akiknek nem volt nehéz eladni az egyenlősdi eszméjét. Tőkéczky úgy érzékeli, hogy a mai Magyarországon már hallható az értelmiségi proletárok, vagyis a munkanélkülivé váló diplomások elégedetlensége, akikből egy évszázada a hivatásos forradalmárok élcsapata verbuválódott.
Tamás Gáspár Miklós
2005. 07. 15. (IX/28)
