hetilap

Bono, a világ jótevője a kanadai miniszterelnökkel. Mindenre van válasza Fotó: Reuters

Tony Blair brit miniszterelnök két, egymástól aligha független probléma, az afrikai szegénység és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet jelölte meg a G8-ak idei elnökségének legfőbb feladatául. A héten a skóciai Gleneagles-ben – lapzártánk után zárult – csúcstalálkozón a nyolc ipari nagyhatalom vezetői is elsősorban e két témával foglalkoznak. 

Miért pont Afrika ügyét és az éghajlatváltozást emelte ki a brit miniszterelnök? 

A The Economist brit hetilapnak az év elején adott nyilatkozata szerint azért, mert mindkét kérdés – akárcsak a nemzetközi terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelem – olyan téma, amelynek megoldása meghaladja az egyes országok lehetőségeit. 

A lélegzetelállító szépség? és sokszín? Afrika számos olyan problémával küzd – adósság, járványok, polgárháborúk, korrupció –, melyeknek megoldása még egy prosperáló földrész számára is hatalmas kihívást jelentene. De Afrika a legszegényebb földrész. 

Fekete-Afrika lakosainak fele él abszolút szegénységben – azaz napi egy dollárnál is kevesebből –, és a helyzet nem javul. Sőt. Az egy főre jutó bevétele ma alacsonyabb, mint 30 éve volt. A földrész lakosságának fele 15 év alatti, a születéskor várható élettartam rohamosan csökken, hamarosan akár 30 év alá is csökkenhet. Az AIDS eddig több mint 20 millió ember életét követelte (mára évente mintegy 2 millió az áldozatok száma), egyes országokban a lakosság 40 százaléka érintett. A másik nagy ellenség, a malária is kíméletlenül szedi áldozatait: a családok mintegy harmada érintett, minden harminc másodpercben meghal egy csecsemő a betegség következtében. A gyerekek egyhatoda nem éli meg az ötödik születésnapját
(Az éhező földrész. Hetek, 2005. április 1.), de további milliók életét gyötörték meg az etnikai konfliktusok is. 

Afrika helyzetével a demokratikus világnak elsősorban morális okok miatt kell foglalkoznia – vallja a brit miniszterelnök, de azért is, mert az ottani körülmények nagymértékben kihatnak a fejlett világ országaira is. Az éhség, akárcsak az etnikai konfliktusok milliókat kényszerítenek menekülésre, de táptalaja a fanatizmusnak és a terrorizmusnak is. A nyugati világ valamennyi országának közös érdeke, hogy a jövőben ne csak rövid távú, ad hoc megoldásokkal próbálják meg az egyes problémákat enyhíteni, hanem olyan körülmények megteremtését támogassák Afrikában, amely lehetővé teszi az ott élő emberek számára, hogy tehetségüknek megfelelően emberhez méltó körülmények között éljenek. Ebben vállalhat, és kell, hogy vállaljon vezető szerepet a G8-ak közössége – véli a brit miniszterelnök.

Ugyanakkor a segítség módjáról és összegéről is erősen megoszlanak a vélemények. Bár Blair brit miniszterelnök és Bush amerikai elnök is bejelentették, hogy készek megkétszerezni az Afrikának nyújtott évi segélyeket 2010-re, ami mintegy 50 milliárd dollárt jelent, Gordon Brown brit pénzügyminiszter is elismerte a csúcstalálkozó előtt adott nyilatkozataiban: 

a szegénység leküzdése egy életre szóló feladat, nem lehet egyetlen értekezlettel megoldani. A Make Poverty History – Tegyük múlttá a szegénységet – elnevezés? nemzetközi szegénységellenes szervezet szerint naponta 800 millió ember fekszik le éhesen, és a jelenlegi ütemmel számolva 130 évet venne igénybe az éhezés globális felszámolása. A csoport kimutatása szerint az Európai Unió 913 euró támogatást ad évente a gazdáknak minden egyes szarvasmarha fenntartására, míg a fekete-afrikai országok egy-egy lakójára átlagosan évi 8 euró EU-segély jut. 

Süllyedő szigetek

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek