Szász Jenő: A balkáni módszereket a román nacionalistáktól tanulták az RMDSZ-esek Fotó: Somorjai L.
– Ne is folytassa, unalmas már újra hallgatni ezeket a vádakat. Nézze, azt tudom mondani Önnek, hogy csak a tavalyi évben tizenhét feljelentést tett ellenem az RMDSZ különböző fórumokon. Ebből egyértelműen kiderül, az RMDSZ arra használja föl a hatalmát, hogy a román állami szerveket rám küldi. Számvevőszéket, pénzügyőrséget, építésügyi felügyelőséget, munkavédelmet, környezetvédelmi hatóságot, tehát mindenki csak jön, és folyamatosan ellenőriz. Nyolc éve polgármester vagyok, eddig túléltem. Következésképp, ha igaz volna, amit ezek az urak mondanak, akkor nagy valószínűséggel már nem lennék polgármester. Azért támadnak, mert az autonómiát képviseljük, azért támadnak, mert a magyar érdekeket képviseljük. Ezért vagyunk kényelmetlenek, nemcsak az RMDSZ számára, hanem az ő politikai szövetségeseiknek is, akik ma éppen Romániát vezetik.
Az RMDSZ-esek azért élveznek támogatást a mindenkori kormánypártoktól, mert tudják: mi a magyar érdekeket szeretnénk képviselni, és ez számukra veszélyes. Márpedig ha van egy szervezet, aminek van vezetője, azt úgy lehet meggyengíteni, hogyha a vezetőjét támadják. Ezt már régen tudjuk, megtanultuk.
– Köztudott, hogy Ön a Fidesz vezetőivel szoros baráti kapcsolatot ápol, míg a mostani kormánypártokkal mintha kevésbé volna szívélyes a viszonya.
– Büszke is vagyok rá. Nem állíthatom azt, hogy 96-ig kapcsolataim lettek volna egyik vagy másik politikai oldallal. Brassóban jártam egyetemre, majd Budapestre jártam közgazdasági képzésre, és párhuzamosan doktori képzésre Sopronba. Negyed-ötödéves koromban lettem a magyar diákságnak a vezetője, a Brassói Magyar Diákszövetség elnöke. Nyolc egyetemi központ volt az országban, ahol magyar diákok voltak abban az időben.
Összefogtunk és megalkottuk a Magyar Diákszövetséget, amelynek az elnökségét rotációs elv alapján töltöttük be.
Ötödéves koromban én voltam az Országos Magyar Diákszövetség elnöke. Akkoriban fogalmaztuk meg Tóró Tiborral, Tőkés püspök úrral és a többiekkel együtt, hogy az RMDSZ önkormányzati modell szerint kerüljön felépítésre. Utána természetesen, mint "vén diák" három évig kiestem a politikai életből, elmentem tanulni, majd 96-ban függetlenként megválasztottak Székelyudvarhely polgármesterének. 1994-től 1998-ig szocialista kormány volt Magyarországon, 1998-tól 2002-ig pedig a Fidesz volt hatalmon. Az első két esztendőben az ajtót Törzsök Erika kivételével, aki a Határon Túli Magyarok Hivatalának az elnöke volt, senki rám nem nyitotta. 1998 és 2002 között viszont nem telt el olyan negyedév, de szinte hónap, hogy legalább egy államtitkár, vagy miniszter ne jött volna be az ajtómon.
Nemcsak feltétlenül a személyem miatt, hanem azért, mert Székelyudvarhely polgármestere vagyok. Ezek után egy határon túli embernek nem volt nehéz döntést hozni. Persze a korosztály is befolyásolhatja az emberi kapcsolatokat, mert mások a gondolatok, különbözőképpen fognak neki egyazon korosztály képviselői egy probléma megoldásának, talán ezzel is magyarázható a közeledésünk.
Az egészen más kérdés: feltételezések szerint a határon túli magyarság legalább 80 százaléka keresztény és nemzeti beállítottságú. Határozottan állítom, hogy Erdélyben így van. Nem is lehet más, mert a Ceausescu-diktatúrában nem élte volna túl a magyarság, hogyha nem az egyházra és nem a nemzetre támaszkodott volna. Az egyház volt az, ahol találkozhattunk, így szocializálódtunk éveken keresztül, természetszerű, hogy ma is ugyanezt az értékrendet valljuk.
– Miért éppen a Fidesz szimpatikus Önnek?
– Kézenfekvő, ha a magyarországi politikai berendezkedést nézem, hogy ideológiai szempontból, értékközösség alapján egészen biztos, hogy az erdélyi magyarság 80-90 százaléka mindenféleképpen a Fideszhez érzi közelebb magát, mint az MSZP-hez. Talán nem titok, így érzek én is.
– Sokan azon az állásponton vannak, hogy kár volt megosztani az erdélyi magyar társadalmat, jobb lett volna, ha egységes marad. Ezzel szemben önök azt állítják, miért ne, hiszen versenyhelyzet van a politikában is. Mi vezérli ezt a gondolkodást, talán a magyarországi példa?
– Mi a választás szabadságát hirdettük meg. A demokrácia alapja a többpártrendszer, a politikai pluralizmus. Ezt Románia alkotmánya is kimondja. Sőt, azt mondja ennek az alkotmánynak a 41. szakasza, hogy azon szervezetek, politikai pártok, amelyek tevékenységükkel – vagy egyáltalán a létükkel – azon fáradoznak, hogy a politikai pluralizmus ellen tegyenek, azok alkotmányellenesnek minősülnek. Ha ezt a magyarságra értelmezem, akkor az RMDSZ alkotmányellenes, ezt halkan mondom, mert ez nekem is fáj. De hogy magyarországi példával éljek, úgy képzeljék el ezt a másfél-kétmilliós közösséget, mintha Magyarországon a politikai berendezkedés úgy nézne ki, hogy Thürmer Gyulától Csurka Istvánig mindenki egy szervezetben van, és mondjuk, annak Kovács László az elnöke. Kérdezem önt, hogy meddig bírta volna ezt a tízmilliós magyar társadalom?
Önöknél 89-ben bársonyos forradalom volt, nálunk azért már kissé nagyobb "hajcihő" ment végbe. Most már utólag kiderült, hogy valamiféle forgatókönyv szerint rendezték, de emberek haltak meg és áldozatot vállaltak, vagy voltak olyan forradalmárok, mint Tőkés László, aki azokban az években meghurcoltatott. Azért volt mindez, hogy az egypártrendszerről, a diktatúráról úgymond térjünk át a többpártrendszerre épülő demokráciára. És ez az erdélyi magyarság részére nem jöhetett létre mind e mai napig, mert az RMDSZ elgáncsol bennünket. Tizenöt évvel le vagyunk maradva demokrácia szempontjából az anyaországi társadalomtól, de le vagyunk maradva a román többségi társadalommal szemben is, mert a politikai berendezkedésünk továbbra is az egypártrendszer. Ezt 1989 előtt Román Kommunista Pártnak hívták, önöknél MSZMP-nek, nálunk RMDSZ-nek hívják tizenöt évvel a rendszerváltás után. És nem a jóhiszemű, egyszer? emberekkel van a baj, ezt szeretném hangsúlyozni. Én is hittem 89 decemberében, sőt 90-ben is az RMDSZ-ben, úgy el voltunk ragadtatva attól, hogy megszabadultunk Ceausescutól, hogy nem vettük észre: a román nemzetállam a kisebbségi politikát úgy rendezi, olyan forgatókönyv szerint koreografálja, hogy a mindenkori kisebbségi szervezetnek olyan vezetői legyenek, akiken keresztül lehet őket irányítani. Gyakorlatilag ez a berendezkedés a magyarság esetében létrejött, de más kisebbségek esetében sincs másként.
– Mire gondol? Talán az egykori Securitate áll a háttérben?
– Nem csak gondolom, határozottan állítom, hogy szigorú forgatókönyv szerint mentek ezek a dolgok. A másfél-kétmilliós magyar közösség elég fontos lehetett ahhoz, hogy külön fejezetben rendelkezzenek a rendszerváltás forgatókönyvírói a magyarságnak mint kisebbségnek a majdani irányításáról. Az RMDSZ politikai vezetőit előre kiválasztották, és itt nem a jóhiszem? emberekről van szó, akiket becsaptak és megvezettek, hanem a politikai csúcsvezetésről. Őket nem zavarja az, hogy a szélsőséges Nagy-Románia Párt, a kormánypárt vagy akár a liberálisok magyar jelölteket indítanak Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár vagy Bihar megyében. Egyetlen dologért harcolnak: hogy hivatalosan a magyarság kizárólagos képviselői legyenek mind politikai, mind gazdasági értelemben. Mondhatnám azt is, hogy a budapesti és a bukaresti apanázsnak kizárólagos birtokosai kívánnak lenni. Erről szól sajnos ma az RMDSZ politikája. Eltelt tizenöt esztendő, igazán közösségi magyar eredményről beszámolni nem tudunk. Autonómia nincs, annyira nincs, hogy például erdélyi magyar állami egyetem sincs. Van az, amit a történelmi egyházak maguknak ki tudtak harcolni külföldi segítséggel, de közösségi eredményekről nem beszélhetünk. A Magyar Polgári Szövetség iránti gáncsoskodása az RMDSZ-nek azzal magyarázható, hogy mi igenis fölvállaltuk az autonómia kérdését, a szülőföld elhagyása nélkül megszerezhető kettős állampolgárság ügyét. Mi az apró lépések politikája helyett az egyenes lépések politikáját kínáltuk volna a magyar embereknek.
– Önök tehát úgy gondolják, hogy az RMDSZ az elmúlt tizenöt évben bizonyíthatott volna, de nem tette, sőt az MPSZ-t a román kormánypártok segítségével megfosztotta a választásokon való indulás lehetőségétől. Függetlenként indulva jelöltjeiknek mennyi esélyük maradt?
– Jóval kevesebb. Képzeljen el egy focimérkőzést például, ha tizenegyen állnak föl az egyik oldalon, tizenegynek kell a másik oldalon is szerepelni, akkor egyenlő esélyekkel mérkőzik meg a két csapat. De ha az egyik oldalon tizenegyen vannak, a másik oldalon viszont csak egy ember lehet, akkor az elég nagy nehézséggel tudja fölvenni a harcot. A Magyar Polgári Szövetség indulását Székelyföldön az emberek 70 százaléka támogatta. Ez nem azt jelenti, hogy ezek az emberek rá is szavaztak volna feltétlenül, de azt mutatja, hogy a pluralizmusra szükség van. Elutasítottsága 12 százalékos a Magyar Polgári Szövetségnek, és van 8 százalék, aki azt mondja, hogy inkább elítélem, és a fönnmaradó 10 százalék gyakorlatilag semleges. Tehát azt állítom, hogy a társadalom kevesebb mint 20 százaléka féltette az RMDSZ egységét, és 80 százaléka egyetértett, hogy a Magyar Polgári Szövetség elinduljon és megmérettessen. Mert a demokrácia arról szól – és az emberek azt az igényt fogalmazták meg –, hogy ők is bele akarnak szólni a sorsuk irányításába. Szavazóból végre választópolgárok kívántak lenni.
– Tibori úr azt állítja, hogy Tőkés püspök úr áll a háttérben. Túl egyszer? ez a megfogalmazás, vagy tényleg erről szól a vita?
– Egyetlen példát hadd mondjak el, ami képletesen leírja az RMDSZ-nek a belső viszonyait és viszályait. Nagyon nagy ember ez a Markó Béla, de mégsem engedheti meg magának, hogy kizárja, megfossza a tisztségeitől Tőkés Lászlót, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét. Ez megtörtént, nincs tovább egység, amiről beszélhetnénk. Kérdem én: ki engedheti meg magának az erdélyi magyarság köreiben hogy ezt szemrebbenés nélkül megtegye? Legyen az Markó Béla vagy Verestóy Attila, ezt nem tehették volna meg. Külön-külön értékes emberek, de mégsem nagyobb egyikük sem, mint Tőkés László. A történelem szempontjából ők kell, hogy magyarázkodjanak. Nézze, van nálunk egy mondás, ki mint él, úgy ítél. Tibori úr esetében is ebből a megállapításból kell hogy kiinduljunk
– Visszatérve az aktualitásokra: mi lesz ősszel, mire számít?
– Most, a gáncsoskodások után nagyobb a népszerűségünk, mint Markóéknak, erről meg vagyok győződve, csak ezt sajnos nem tudjuk bebizonyítani. Időközben még a választási törvényt is módosították, most már nem kötelező, hogy a választópolgároknak fele plusz egy elmenjen szavazni ahhoz, hogy érvényes legyen a szavazás. Tehát a bojkottal sem tudunk élni, mert az RMDSZ elnöke elmegy, magára üti a pecsétet, akkor százszázalékosan megnyerte a választásokat. Érdekesen ki van ez találva.
A balkáni módszereket a román nacionalistáktól megtanulták az RMDSZ-esek. Úgy készültem ezekre a helyhatósági választásokra, hogy megmérettetünk, és kialakul egy arány. Akkor azt mondjuk az őszi parlamenti választásokon, hogy na most látjuk az arányokat, és akkor abban az arányban állítsuk össze közösen a listákat. Ez most megdőlt. Nincs más hátra: civil szervezetből párttá kell alakulnunk. Ha nem értenek meg bennünket idehaza, majd megértenek bennünket Brüsszelben és Strasbourgban! De eldöntöttük, hogy a Magyar Polgári Szövetség komolyan gondolja a jövőt, és hosszú távon építkezik, bár az igazságszolgáltatás eléggé át van itatva politikával. Ezt a legutóbbi európa parlamenti jelentések kimondták, sárga lapot kapott Románia, és igazságügyiminiszter-váltást kellett végrehajtania, ami ugyan sokat nem változtatott a rendszeren, de valamiféle kirakatpolitikának megfelel.
Valószínű, hogy el fognak gáncsolni ebben az ügyben is minket, de négy év elég arra, hogy akár Strasbourgot is megjárja a Magyar Polgári Szövetség pártként történő bejegyzése.
2004. 05. 20. (VIII/21)
