Silvio Berlusconi és Romano Prodi a római csúcsot követő sajtótájékoztatón. Háttérben az Angyalvár Fotó: Reuters
Bár a helyszín megválasztása szimbolikus értelemben nem volt kimondottan szerencsés – az épületkomplexumot Benito Mussolini terveztette, hogy az "új Róma" fasiszta birodalmi központja legyen –, annyi bizonyos, az EUR-negyed gigászi oszlopsorok által közrezárt széles sugárútjain és felvonulási terein a rendvédelmi erők hatékonyabban tudták kezelni a több tízezer globalizációellenes tüntetőt. Talán a kétes múlttal rendelkező városrész késztette arra Silvio Berlusconit, az EU soros elnöki tisztét betöltő olasz kormányfőt, hogy megnyitó beszédében a főváros dicsőségesebb fejezeteiből idézzen: "Róma városa, a mai konferencia vendéglátója közel fél évszázada Európa megszületésének színhelye volt.
A jövőnk ismét a történelem városán halad át, a mélyen egyetemes szemléletű, és az emberiség egyik nagy vallásának otthont adó urbs urbiumon. Buzgón remélem, hogy Róma az új alkotmányozó szerződés aláírásának is otthona lesz" – adott hangot vágyainak.
A városok városát méltató szavakkal megnyíló kormányközi konferencia eredményességéről azonban megoszlanak a vélemények: Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök például "hozzáadott érték nélküli találkozónak" minősítette.
Az olasz elnökség számára egy a fontos: decemberig tető alá akarja hozni a "Római alkotmányos szerződés" aláírási ceremóniáját, amely a közösség alapító okmányát, a Római Szerződést hivatott felváltani.
A dokumentum Berlusconi szerint már "gyakorlatilag készen áll", optimizmusának pedig spanyol, német és francia miniszterelnöki nyilatkozatok is tápot adnak, amelyek rendre kiállnak az alkotmány idei szentesítése mellett.
Olaszország így csak a tervezet azon pontjait kívánja megvitatni, amelyek megváltoztatását többen támogatják, mint az alkotmányozó konventben kialakított kompromisszumos szövegváltozatot.
Számos körülmény szól viszont az alkotmánytervezet gyors lezárása ellen. A tagállamok többsége szerint a dokumentum még sok vitatható elemet tartalmaz, emellett pedig olyan kérdések is felvetődtek, amelyek nem is szerepelnek a tervezetben. Egyesek ráadásul kifejezetten viszolyognak a gondolattól, hogy a megnyilatkozásaival sok vihart kiváltó Berlusconi diktálja, mikor és milyen alkotmányt írjanak alá az egymással több fronton harcoló tagországok, akik között az elmúlt év világpolitikai eseményei is mélyítették az alkotmánytervezet kapcsán kialakult véleménykülönbségeket.
A közelgő EU-bővítéssel kapcsolatos bizonytalanság további aggodalmakat kelt. A jövőre csatlakozó országok határozottan kiállnak az érdekeikért – különösen az államok közötti egyenjogúságot illetően –, az újakkal szemben álló alapító tagok pedig egyre növekvő türelmetlenséggel helyezik előtérbe saját közösségi szemléletüket. Az elmúlt hónapokban létrejött lobbiközösségek, ideiglenes csoportosulások – például a kicsik társulása a nagy tagországok ellenében – csak növelték a megosztottságot.
2003. 10. 10. (VII/41)
