Meghívó a sztárcsinálóktól
Az ügy lángjainál a szenzációra éhes médiumoktól az ügyvédvilágon át egészen a melegek jogaiért is fellépő szervezetekig sokan kezdték el saját pecsenyéjüket sütögetni, anélkül, hogy utánajártak volna olyan minimumkérdéseknek, mint hogy lehetett-e más is a gyilkos, igazak-e az eddig csak a kislány szájából elhangzott hírek a brutális apukáról, vagy hogy nem jöhet-e szóba más indíték is, mint az önvédelem. Kitti, állítása szerint, végső elkeseredésében választotta a szabadulásnak ezt a legdrasztikusabb módját, nevezetesen, hogy az őt folyamatosan molesztáló és ütlegelő mostoháját álmában, közvetlen közelről fejbe lövi. A szabadlábon védekező lány mosolyogva meséli horrortörténetét az őt kérdező riportereknek, és mint mondja, örül, hogy megtette, és újra ezt a megoldást választaná, ha a sors úgy hozná. A faluban azonban szkeptikusak a történtekkel kapcsolatban. Példának okáért a lány sztárolásáról olyannyira nincs szó, hogy a szülők öszszefogásának köszönhetően a lakócsai általános iskola vezetése eltanácsolta őt az intézményből, így a továbbiakban csak magántanulói minőségben sajátíthatja majd el a Nemzeti Alaptanterv tananyagát. Osztálytársai csupán a tévéből értesültek arról, hogy nevelőapja ennyire drasztikus módon bánt vele, azt pedig egyikük sem hiszi komolyan, hogy Kitti húzta meg a ravaszt. Sőt, a falubeliekkel beszélgetve kijelenthetjük: nincs senki, aki őt tartaná a gyilkosnak.
Az áldozat: S. Vilmos
A mostohaapa, S. Vilmos jómódú budai, polgári család sarja, aki jogi diplomát szerzett, és egy jó ideig közjegyzői minőségben tevékenykedett. Harmadik feleségétől (Kitti édesanyja a negyedik volt) úgy értesültünk, hogy az áldozat rendkívül megnyerő modorú, intelligens ember volt, azzal a kis szépséghibával, hogy a Kádár-rendszerben nagyhatalmú főügyész édesanyja totális befolyása alatt állva képtelen volt önálló, felnőtt férfi módjára létezni. Másfél éves házasságuk alatt folyamatosan érték meglepetések az exfeleséget. Csak S. Vilmos szüleinek villájába költözve derült ki, hogy férje szélsőségesen antiszemita, és gondosan őrzi már elhunyt nagypapájának a lengyelországi zsidók bevagonírozásában tanúsított kiemelkedő szerepéért járó kitüntetését, valamint fekete SS-egyenruháját. A harmadik feleség brutalitást és erőszakot soha nem tapasztalt férjénél, ugyanakkor megütközött a konfliktuskezelésnek azon gyermeteg módján, amikor az édesanyjával összeütközésbe kerülő Vilmos egyszer a kincset érő angolpázsitot crossmotorozta tropára boszszúból; máskor télvíz idején csavarta le a ház fűtését, hogy a bent lévők lehetőség szerint megfagyjanak. Válásuk után S. Vilmos a Balaton mellé költözött, és nemsokára újra nősült. Negyedik feleségével, illetve annak három és fél éves, Kitti nev? lányával Tótújfalun vettek házat, majd Vilmos kibérelte a falu egyik kocsmáját, ahol leginkább egy Szent Koronához szóló és Magyarország feltámadását sürgető kép központi helyre akasztásával tudta képviselni nézeteit. Az italkimérés mostani tulajdonosa, Béla szerint az új lakó olyan történetekkel erősítette a faluban saját nimbuszát, mint hogy a jugoszláv háborúban halomra lőtte a szerbeket, bődületes összeg? bankszámlával rendelkezik, alkatrészgyára van Pestlőrincen, és a többi. Ehhez képest mindenki tudott a tucatnál is több helyre szóló tartozásairól, és bár sokszor viselkedett erőszakosan és úrhatnám módon, folyamatosan rettegett valamitől vagy valakiktől. Béla utóbbi információja egyébként K. Richárdtól származik, aki Vilmos mindenese volt, és mindig munkáltatója mellett kellett lennie, ha nem falubeliek tartózkodtak a kocsmában. Ennél a pontnál jegyzi meg Béla sejtelmesre halkítva hangját, hogy szerinte a történet "nincs lefutva", tuti, hogy nem a lány a gyilkos. A kocsmáros egyik alkalmazottja ugyanis a gyilkosságot követő éjszaka éppen Kittivel beszélgetett, amikor annak édesanyja zaklatottan berohant Ricsivel, majd rövid sugdolózás után sebesen távoztak, mások pedig nem bírták nem észrevenni, amikor Ricsi szombat hajnalban egy ablakon át hagyta el a gyilkosság helyszínét.
Horror a köbön
K. Richárd huszonhárom éves, anyukája szerint magára vessen, hogy három hónapig ingyen dolgozott az őt hatvanezer forintos fizetéssel magához csábító S. Vilmosnak. Ezen időszakban egyszer négy-, máskor egyezer forint előleget kapott új főnökétől, miközben a kukoricaszedéstől kezdve a favágáson át a kertrendezésig mindenben a maximumot igyekezett nyújtani. A járandóság visszatartását végül azzal oldotta meg a pénzhiánnyal küszködő gazda, hogy cigilopással gyanúsította meg alkalmazottját. Az édesanya a fia beszámolóiból úgy tudja, hogy a mostohaapa kemény fegyelmet tartott otthon, feleségét, "a Gizit" annak ellenére, hogy a túlélésért küzdő rákos betegről volt szó, semmilyen tekintetben nem kímélte: reggeltől estig ugráltatta, parancsolgatott neki, és esetleges mulasztásait kegyetlenül megtorolta. Állítólag a család háziorvosa nem egyszer jött el hozzájuk szájat összevarrni, vagy üvegpohár fenekével ejtett zúzódást kezelni. Ricsi azt is mesélte, hogy a jómódúság látszatát fenntartani igyekvő apuka nem minden télen tudta biztosítani a szobahőmérséklethez szükséges tűzifát, sokszor annyi pénzt sem adott haza, amennyiből egy tisztességes vacsorát megfőzhettek volna, sőt előfordult, hogy Kitti hároméves kishúga a szomszédba ment kenyeret kunyerálni. A gyámhatóság a történet szerint azért nem tudott segíteni a családon, mert a nevelőapa bezárta őket a lakásba. A Kitti szexuális molesztálásáról szállingózó híreket Ricsi nem tudta megerősíteni, ahogyan a rendőrség felkérésére eljáró nőgyógyász sem. A kocsmában azonban többen látni vélték, amikor a mostohaapa a rokoni ölelésre cseppet sem emlékeztető, egészalakos "szeretetmegnyilvánulással" próbálkozott nevelt lányánál, és állítólag egyszer a fürdőszobába is "véletlenül" rányitott.
Simek Kitti. Nem tűnik meggyötörtnek Fotók: Somorjai L.
2002. 09. 13. (VI/37)
