Peter Z. Malkin. "Csak a bolondok biztosak előre a sikerben" Fotó: Somorjai L.
– Önnek nemrég jelent meg a festményeit tartalmazó albuma. Huszonhét év aktív titkosszolgálati munka után bizonyára kikapcsolódást jelent a művészet.
– Épp ellenkezőleg: a festészet mindig is része volt a munkámnak. Tizenhat éves korom óta festek, és ez később kitűnő fedőfoglalkozásnak bizonyult, amelyet a világ minden pontján használni tudtam. Láthatja, semmiben sem hasonlítok a 007-es ügynökre. Vázlatkönyvvel és művészeti albumokkal a hónom alatt a hobbijának élő, kedélyes agglegénynek néztek Dél-Amerikában is. Közben valóban több mint hatvan képet rajzoltam és festettem, többek között Eichmannról is.
– Mi segítette még ebben a különleges akcióban?
– Adolf Eichmann elfogása nem a legveszélyesebb küldetés volt a pályám során. Kudarc esetén Argentínában legfeljebb letartóztatnak, sok országban azonban megöltek volna, ha lebukom. A titkosszolgálatnál csak egyszer lehet hibázni: ha valaki életben is marad, akkor sem folytathatja a munkát. Nekem sikerült elkerülni a kudarcot huszonhét éven keresztül, pedig soha nem dolgoztam íróasztal mögött, végig a terepen voltam. Persze, számomra ez a munka több volt, mint egy szakma. A hazaszeretet azonban önmagában semmit nem ér. Azt szoktam mondani az embereimnek: akkor szolgálod jól a nemzetedet, ha nem buksz meg. Ha elszúrod a feladatot, mindegy, mit érzel, kárt okozol az országnak.
– Hogyan tudta kikapcsolni az érzelmeit az akció során? Hiszen százötven családtagját, köztük húgát és annak három gyermekét ölte meg az Eichmann által irányított gépezet.
– Soha nem engedtem meg magamnak, hogy gyűlöljem az ellenfeleimet. Még Adolf Eichmannt sem. A mi munkánkban nagyon sok múlik a véletleneken. Ha gyűlölöd az ellenfeledet, agresszívvá válsz, és könynyen hibázol.
– Mikor tudta meg, hogy Önnek kell elfognia Eichmannt?
– Négy hónappal az akció előtt. Nagyon örültem a feladatnak, ám a célszemélyről nem sokat tudtam. Nürnbergben emlegették ugyan a nevét, de azt, hogy pontosan mit is csinált, csak kevesen ismerték. Ezért nekiálltam, hogy amit lehet, megtudjak róla. Meg akartam ismerni Eichmannt, mielőtt szembetalálkozunk.
– A több hónapos előkészítés után maga az akció, Eichmann elfogása mennyi ideig tartott?
– Húsz másodpercig. Buenos Aires egyik külvárosi negyedében lakott feleségével és három fiával, természetesen álnéven. Eichmann még a háború utolsó napjaiban is, amikor a náci vezetők már a fegyverletételre készültek, azon dolgozott, hogy zsidókat küldjön a halálba. Ennek az embernek ez volt az életcélja, nem véletlenül ő találta ki a "végső megoldás" kifejezést is a világ zsidótlanítására. Annak ellenére, hogy 1945-ben a szövetségesek fogságába esett, nem lepleződött le, és Németországban élt 1950-ig, amikor is a földalatti náci mozgalom segítségével Genovába csempészték. Itt egy ferences rendi szerzetes vatikáni útlevelet szerzett a számára, amivel gond nélkül kivándorolhatott Argentínába, sok más nácihoz hasonlóan.
Malkin rajza Eichmannról egy útikönyvben
2002. 08. 29. (VI/35)
