hetilap

Balsai István. "Nem látok rossz hatalomgyakorlást" Fotó: Vörös Szilárd

Hazafi Zsolt

– Nem unja még azt az állandó kérdést, hogy "megeszi-e" a Fidesz az MDF-et? Vagy a másik örökzöldet: hogy közösen vagy egyedül indulnak-e a választásokon?

– 1998 májusától hallom ezt a kérdést. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen izgatott vagyok a kérdés hallatán, de úgy látszik, a sajtót az MDF tekintetében ez foglalkoztatja legjobban. Készséggel válaszolok erre. 

– Mindig ügyesen is válaszolnak, hiszen nem mondanak konkrét választ, legalábbis az "együtt vagy külön" kérdésre.

– Őszintén megmondom, nem fogja megenni az MDF a Fideszt, sem a Fidesz az MDF-et. A Fidesztől senki nem félti az önállóságát, ha az MDF-fel, az MKDSZ-szel és a Fidelitasszal indul. Ha nekik nincs okuk félni, akkor az MDF miért félne? Miért enné meg az egyik a másikat? Senkinek sincs ilyen szándéka, de nem is lehet "megenni" egy pártot.

– Tehát akkor közösen vagy egyedül indulnak? Egyáltalán, mi ennek a kérdésnek a lényege? Miért teszik fel olyan gyakran? 

– Nézze, a magyar választások történetében – most én 1990-től számítom – nem volt még arra példa, hogy két párt teljes kör? választási szövetséget kötött volna. Voltak részleges szövetségek, ezek közül a legkiterjedtebb az MDF és a Fidesz között az elmúlt ciklus végén kialakult szövetség. Arra azonban nem volt példa, hogy két párt a választási jogszabályok értelmében olyan szövetséget kössön, hogy közös listával mind a 386 parlamenti mandátum tekintetében együttes jelöltekkel induljon. 

Ha ez megvalósul, nyilván új helyzetet teremt a magyar politikában, mert összeköti a két pártot, bármilyen választási eredmény esetén, de a két párt két párt marad akkor is. Nemzetközi példája ennek – ha nem is teljesen hasonló – a német CDU és CSU közötti pártszövetség. Franciaországban számtalan alkalom volt arra – elsősorban a jobbközép és a nem baloldali pártok között –, hogy egy lazának tűnő választási szövetségből később kormánykoalícióként tartósabb pártszövetség alakult ki. De mondhatnám a közelmúltbeli olasz választásokat, ahol szintén olyan koalíció alakult ki, amely megnyerve a választásokat, közösen fog kormányozni. 

Az MDF és a Fidesz ennek a kezdeményezője lesz, és lehet, hogy a példa ragadóssá válik. Ez nem jelenti azt, hogy kétpártrendszer alakul ki Magyarországon, hanem a pólusokról van szó, ahogy azt például Olaszországban használták a pártszövetségre. Ezek a pólusok jobban demonstrálják a benne résztvevőket és a választókat már az első forduló előtt. 

– Technikailag hogyan történik ez? 

– A két párt a választási bejelentéseket közösen teszi meg. Közösen nevezi meg a jelölteket, tehát két aláírás van egy helyett, a jelöltek mögött két párt neve van feltüntetve, és a listákat is kettős aláírással jelenti be az Országos Választási Iroda, illetve a Területi Választási Bizottság. Továbbá meg kell állapodni abban, hogy a választásokat követően hogyan osztjuk el a költségvetési támogatást. A jelenlegi jogszabályok értelmében a pártok anyagi támogatásánál az öt százalék alattiság vagy az öt százalék felettiség a döntő. 

Természetesen a két párt megállapodik abban – de ez nem tartozik a választási szervekre –, hogy a választásokat követően két frakciót alkot, és hogy kik fognak abba tartozni.

A pártok ezt a lehetőséget nem használták még ki. Eddig mindig úgy gondolták, hogy a szavazatok "átrendezése" a két forduló között bonyolítható le. Szerencsétlen példák igazolták, hogy ez nem valósult meg minden esetben, másrészt több százezer szavazat ment veszendőbe.

– Ha megszületik az elvi egyezség a Fidesszel, akkor leülnek, és 176 körzetben végigbeszélik, hogy ki, hol indul?

– Nem kell ezt elölről kezdeni, mert körülbelül mindkét párt vezetése tisztában van azzal, hogy melyik választókerület melyik párt jelöltjét illeti. Listák tekintetében még nem volt ilyen részletesebb egyeztetés, hogy annak melyik része és hol tartalmazza az MDF-es szempontokat. A 176 választókörzetet viszont nem nehéz áttekinteni, hiszen a következő evidenciák vannak: ahol jelenleg fideszes vagy MDF-es képviselő ül a mandátumban, az természetesen továbbra is támogatandó mind a két párt részéről. Az idézőjelbe tett maradék helyek a jelenleg ellenzéki képviselők által birtokolt mandátumok, ahol természetesen tudni kell azt is, hogy a Fidesz 1990 óta gyakorolt elvárása az – és ezt helyesnek tekintjük –, hogy aki netán másodikként "kudarcot vallott" az egyéni választókerületben, de listán a parlamentbe került, az a következő választásokon ismét harcba száll. Ezeknek az úgynevezett nem fideszes és nem MDF-es helyeknek nagy része a Fidesz számára megszerzendő választási mandátumot jelent. 

– Kisgazdák jutottak be egyéniben?

– Tizenhárom egyéni képviselői kerületükben győztek. Nyilván a tárgyalások során a Fidesz tárgyalási magatartását e tekintetben is meg kell ismerni.

– Ebbe a "házasságba" Önök mit visznek?

– Nem kell semmit sem vinni a házasságba, mert 1995-től házasságban élünk. Az ellenzékben minden lényeges megmozdulás 1995-től kezdődően a Fidesz és az MDF között egyeztetett, közös álláspont mentén alakult ki. Amit belevittünk ebbe a házasságba, az ott van a kormányprogramban, ott van a választások sikeres abszolválásában, ott lesz a következő választási programunkban, ott van a Széchenyi-tervben, ott van a családtámogatási rendszer további teljesítésében, ott van a nyugdíjasokkal kapcsolatos legújabb elképzelések támogatásában. 

Tehát ott van a házasságban az a különvagyon, amit az MDF saját vagyonként szeretne bevésni a magyar politikai köztudatba: a domináns nemzeti politikai elemek. A státustörvénynyel kapcsolatos elképzelés kormány-előterjesztésként az MDF egyik legrégebben bejelentett igényét fogalmazta meg. Továbbra is fontosnak tartjuk a föld védelmét, a földbirtokszerkezet kialakításával kapcsolatos álláspontunk továbbvitelét, ami az integrációs tárgyalásokon nagyon szerencsésen, mondhatom az MDF álláspontjának megfelelően alakult. 

– Mégis, mi pártja identitása, meghatározó üzenete? Önök hogyan értették a legutóbbi Fidesz-kongresszuson elhangzottakat, jelesül amit több fiatal demokrata vezető is mondott: csak nekünk van üzenetünk a magyar társadalom számára?

– Nem akarom kritizálni, de kétségtelen, hogy a Fidesz publicitásához és álláspontja demonstrálásához általában hozzá tartozik, hogy sajátjukként jelenítenek meg olyan törekvéseket és eredményeket, melyeket közös program, közös végrehajtás, közös felelősség alapján lehet említeni. Egy optimista, rendkívül impresszív pártkongreszszuson – a Fidesz kongresszusa tudniillik ilyen volt – nem tartom különösebben hibásnak ilyeneket állítani. Hiszen ez egy kongresszusi anyag volt, a küldötteknek szólt az üzenet. A miniszterelnök, vagy akár más Fidesz-politikus nyilatkozatai soha nem hagynak afelől kétséget, hogy csapatban működve érték el ezt az eredményt. A napokban volt nálunk a miniszterelnök úr frakcióülésen, szó szerint szeretném idézni, amit mondott: "Megtiszteltetésnek tartom, hogy a Fidesz jelenleg is az MDF-fel együtt kormányozhat, és ugyancsak annak tartanám, ha ez a jövőben is folytatódna."

– Szerintem kommunikációs szempontból zseniális volt a Fidesz-kongreszszus, hiszen erős, dinamikus, fiatalos, lendületes, polgári arcot sikerült mutatniuk. Ugyanakkor az SZDSZ magába esett, a kisgazdák civakodó, az MSZP pedig vezetőt kereső pártként jelent meg. Ilyen értelemben kérdezem az MDF arculatáról.

– Ez nem elképzelés kérdése. Azt gondolom, hogy az MDF-ről a magyar közvéleményben kialakult arculat van. Ha szabad azt mondanom, az MDF – függetlenül a százalékos támogatottságunktól – tán az egyetlen olyan felszínen lévő párt, amely 12 éve ugyanazokat a patrióta, konzervatív, kereszténydemokrata jelleg? elveket vallja. Ezekért az értékekért szeretne támogatást kapni, és ezeket üzeni. Nekünk arculatot keresni, és ezen változtatni nem kell. Hangsúlyozom: ez az egyetlen ilyen párt. Általában egy párt szinte sztereotip viselkedése, hogy ha nem érzi magát sikeresnek, akkor arculatot akar váltani, vagy vált is. Ilyen kifulladt arculatváltási kísérletnek tartom az SZDSZ legutóbbi politikai manőverét. 

– Az MDF honlapján a párt önállóságáról szóló cikkeket lehet olvasni.

– Azt akarja kérdezni, hogy miként lehetünk úgy önállóak, hogy pártszövetségben vagyunk?

– Igen, gyakorlatilag a Fidesz Önökhöz hasonlóan polgári pártként jeleníti meg magát. 

– Végső soron minden párt polgári, még a szocialista pártra is igaz ez, hiszen egy polgári társadalomban a pártok polgáriak. Talán a Munkáspárt az, amelyik magát nem szívesen definiálja így. Gondolom, arra céloz, hogy mi marad akkor nekünk a polgári pártok palettáján? Válaszom: minden. Az ilyenfajta szövetség ugyanis nem gyengíti a benne lévőket, hanem inkább erősíti.

– Minek tudja be, hogy az MDF legnépszerűbb politikusa Dávid Ibolya?

– Nyilván a tulajdonságainak. 

– És azt, hogy ez a népszerűség a pártra nem gyűrűzik át?

– Két különböző dologról van szó. Mikor felteszik a kérdést, hogy szívesen látná-e ön az illető személyt a politikai közegben továbbra is, akkor az emberek döntő többsége Dávid Ibolyára vonatkozóan azt mondja, hogy igen. Az emberek döntő többsége között van MDF-, Fidesz-, SZDSZ-, MIÉP-szavazó. Ha azt kérdezik meg: szavaznak-e az illetőre pártelnöki minőségében, akkor három százalék mondja, hogy igen. Nagy hiba lenne a pártban, ha ezt számon kérnék akár rajta, akár máson. A pártot mint politikai intézményt a választók ilyen vagy olyan százalékban kívánják szavazataikkal erősíteni. Minden pártban vannak nagyon rokonszenves és kevésbé rokonszenves egyéniségek, de ennek így semmi következménye nincs a magyar belpolitikára. 

– Létezik-e az Orbán–Dávid páros terve, vagy csak az újságírók találták ki?

– Az utóbbira gondolok. 

– A koalíció első két évében Orbán–Torgyán-kormányról beszéltek, az MDF-et alig említették. 

– Pedig minden döntés közös volt, minden kormánypárt közösen vett részt abban a döntésben, amit az újságírók Orbán–Torgyán-kormánynak hívtak. Ráadásul ennek a kormánynak a működése – akármilyen vezeték- vagy keresztnevekkel illetik – mindenképpen sikeres kormányzati ciklusnak fog minősülni. Ez rendkívül nemtelen megbélyegzési kísérlet volt, ami szerencsére lepergett a páros egyik tagjáról. Azt hiszem, kevés ember mondhatja el ma Magyarországon magáról, hogy a pártpolitikából ügyesen kiemelkedve miniszterelnökként végzi a dolgát, és ennek hitelességét nem vonják kétségbe. 

– Egyes vélekedések szerint, taktikailag jó ötletnek tartható a Torgyán név "lecserélése" Dávidra. 

– Azt mondanám Önnek erre a kérdésre – szeretném, ha nem értené félre –, egy választási szövetségen belül is mindig a miniszterelnök személye az érdekes. Itt nincsenek megosztott felelősségek. Ha egy választási szövetség megegyezik abban, hogy a miniszterelnöki tisztséget az töltse be, aki eddig is, akkor ennek alárendelve lehet és kell ezt támogatni, kampánnyal segíteni. Nem kancellár és alkancellár, vagy miniszterelnök és miniszterelnök-helyettes variációk vannak Magyarországon, hanem miniszterelnök van, és az ő kormánya. 

– A másik kérdés: Herényi Károly és Csapody Miklós képviselők "ügye". Jelenlegi tervek szerint a Fidesz MKDSZ-eseket indítana az ő választási körzetükben. 

– Reményeim szerint sikerül az eredeti állapot helyreállítása. Kövér úr korábbi, decemberi levelében írt egy alapelvet: a két párt tekintettel van arra, hogy jelenleg az ő képviselői a mandátum birtokosai. Ez a helyzet az idő múlásával és a tárgyalások szünetelésével megváltozni látszott, mikor az MKDSZ-szel való megállapodás megszületett, de úgy tudom, hogy e tekintetben még lehet tárgyalni. 

– Miként értékeli azt a hatalomgyakorlási stílust, ami a fiatal demokratákat jellemzi? Sokan a "nyers erővel" jellemzik őket.

– Egyszerűen a többségi elvet érvényesítik. Az eredmények pedig ezt a magatartást igazolhatják. Nézze meg, mi mindenbe belekezdett a kormány: a lakásépítkezések megindultak, végül felépül a Nemzeti Színház, épül az autópálya, hídból pedig három. Ezek az egyszer? példák azt mutatják, hogy a kormány a program végrehajtása tekintetében elszánt. Ez a stílusban is megmutatkozik. Azt hiszem, nem egyedül Magyarországon jelenség az, hogy a kormányzati felelősséget egyúttal annak minél teljesebb kihasználására, jó értelemben vett végrehajtására fordítják. Kétségtelenül kevesebb a tárgyalásos és az ellenzékkel mindenáron megegyezni kívánó törekvés. A Fidesz ilyen párt volt, és úgy látszik a közönség nem ábrándult ki belőle, hiszen a Fideszt legalább akkora támogatás kíséri, mint 1998-ban. 

– A demokráciában egy ország vezetése nem csak hatékonyság kérdése. 

– Sajnos, sok tekintetben az ellenzéket ez szembefordítja a kormányzati szándékokkal. A médiatörvény, a haderőreform is ilyen kérdés, bár ez utóbbi megváltoztatására kaptunk ígéretet. Úgy látszik, le kell mondani arról, hogy ilyen körülmények között sok kétharmados törvény és sok, ellenzéki egyetértést igénylő kérdés megoldódjék. Bár szerintem még júniusban megoldódik az ombudsmanok ügye. 

– Nem feltétlenül a kétharmados törvényekre gondolok. Éppen Szájer József mondta, hogy az érvényben levő – az Alkotmánybíróság megújításából adódó – szokásjog miatt személycserékkel kell megújítani az ombudsmani intézményt. Korábban pedig éppen azt hányták független publicisták a koalíció szemére, hogy a szokásjogokat felrúgja. 

– Itt bizonyos felfogásbeli differenciát szeretnék érzékeltetni. Szokták mondani: kormány kontra mindenki. A kormány a törvények alapján jogosult és köteles eljárni. Minden érdekképviseletnek és civil szervezetnek egymás között kell bizonyos kérdésekben megállapodni, és a kormány ennek elősegítésén munkálkodik.

– Ön jogász, tudja jól, hogy egy ügyvéd például attól lehet sikeres, hogy ügyesen tudja magyarázni a jogszabályokat.

– A kormánynak nem kötelessége feltétlenül mint ellenféllel, vagy mint szemben álló féllel az összes többi – egyébként egymással is veszekedő – érdekképviseleti szerv között igazságot tenni. 

– A mostani kormányzás alatt megismertük a koncentráltabb hatalomgyakorlást. Az ellenzék szokta mondani: nincs igazából ellensúlya, kontrollja a kormányzatnak, például azért sem, mert a parlament eljelentéktelenedett.

– Ez nem így van, mert legfeljebb ritkábban ülésezik, de ugyanazt a döntésmennyiséget meghozza. Igaz, az Országgyűlés munkája nem olyan látványos, de döntését nem lehet megkerülni. A parlament jóváhagyását pedig kontrollálja az Alkotmánybíróság, a költségvetési szervek munkáját pedig az Állami Számvevőszék. A kormány maga is elég szigorúan vizsgálja a költségvetési pénzek felhasználását, a saját ellenőrzési hivatalán keresztül. Az Ön által megfogalmazott félelemnek gyakorlati megvalósulását én nem láttam. Például nem látok rossz hatalomgyakorlást abban, hogy a kormány úgy szeretne kiadni egymilliárd forintot filmkészítésre, hogy abból egy valódi, komoly, és valamilyen formában a nemzettudathoz kapcsolódó alkotás szülessék. 

– Nem érez "kurzusszagot" ebben?

– Inkább azt tartom szerencsétlen és skizofrén állapotnak, hogy az építész kamara kizár a soraiból valakit, mert a kormány részére egy tervezést elvállalt.

– Az ellenzék a Fidesz politikusait sokszor nevezi "fiúknak", abból fakadóan, hogy koruknál fogva nem rendelkezhetnek még nagy élettapasztalattal. Mondják: az élettapasztalat hiányából fakadóan nem kellően árnyaltan, nem elég sokrétűen látják a dolgokat, és hozzák meg döntéseiket. 

– Szerintem ragyogóan látják a dolgokat. Csaknem minden helyzetből jól jönnek ki, bármelyik konkrét szituációt vesszük. Úgy gondolom, ezt továbbra is fent lehet tartani. Más szférában történő tapasztalat hiánya kifogásolható, és ez sok ember – mondhatnám egy nemzedék – számára furcsának tűnik, de jól bírják a kritikát a fiúk. 

– Egymás között Önök is így hívják őket: "fiúk"?

– Ezt most a kérdésére mondom. A legnagyobb kormánypárt fiatal politikusai jól bírják a kritikát, és azt hiszem, meg is fogadják a tanácsainkat.

– Mekkora kihívás a koalíció számára a szocialisták miniszterelnök-jelöltjének, Medgyessy Péternek a személye?

– Medgyessy Péter személye sok szerencsés elemet tartalmaz, mivel könnyen népszerűsíthető és alkalmas személyt testesít meg. Jelentősnek tartom viszont azt, hogy a legnagyobb ellenzéki párt a saját soraiból nem tudott miniszterelnök-jelöltet állítani. Akárhogy csűrjük-csavarjuk, bankári mivoltából és kapcsolatrendszeréből adódóan nem éppen a szociális igazságosság eszméit megtestesítő személy. Ebben igaza van Thürmer Gyulának: ő a nagytőke embere. Azt hiszem, igazából nem fogja nagymértékben rontani Orbán Viktor győzelmi esélyeit.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek