Amron Lipkin-Shahak. "Új mozaikot építünk Izraelben" Fotó:
Somorjai
– Néhány hete Michal Oren haifai professzorasszony, az "Új Izrael"
mozgalom alapítója azt nyilatkozta lapunknak: az izraeli társadalom világi és vallásos
része között olyan mély ellentét alakult ki, hogy fontolóra veszik akár egy új kolónia
megalapítását valahol a tengeren túl. Ön szerint is áthidalhatatlan a szakadék a két
tábor között?
– Az izraeli társadalom esetében nem csak két részről van szó, hanem sok
részről. Izraelbe az emberek a világ minden tájáról, különböző országokból, különböző
szokásokkal érkeztek. Vannak ortodox zsidók és nem ortodox reform zsidók, vannak
askenáziak és izraeliek, vannak gazdagok és szegények, új bevándorlók és olyanok,
akik Izraelben születtek: mindez része az izraeli társadalom szépségének. Egyetlen
dolgot tehetünk: találnunk kell egy olyan formát, amelyben mindenki a saját életét
élheti a saját hite és hagyományai szerint. Szerintem ez valósult meg az elmúlt ötven
évben is, miközben végig folyt a vita a különböző álláspontok között. Mindig
voltak olyan emberek is, akik megpróbáltak Izraelben élni, de később elhatározták,
hogy máshova költöznek. Ben Gurion annak idején abban hitt, hogy az izraeli föld védelmének
gondolata olvasztótégely lehet egy új társadalom számára. Ma inkább egy új "mozaik"
felépítéséről beszélünk. Számomra ez jobban hangzik, mint mindenkinek az
egybeolvasztása, hiszen nem vagyunk rézből.
– Izrael demokratikus ország, mégsincs alaptörvénye. Ehud Barak
miniszterelnök most határozottan kiállt egy, a szekularizált lakosság igényeit
figyelembe vevő alkotmány kidolgozása mellett. Milyen megoldást hozhat ez?
– Több mint ötven évi függetlenség után már valóban itt az ideje, hogy
legyen alkotmányunk. Mellesleg nem vagyunk olyan messze attól, hogy legyen, hiszen a
leendő alaptörvény némely elemét már rég elfogadta a Legfelsőbb Bíróság és a
knesszet. Az alkotmány alapjai tehát megvannak, de léteznek olyan kérdések,
amelyekben nincs megegyezés. Az egyik célunk a vallás és az állam elválasztása,
amelyek eddig nem különültek el. Úgy érzem, ma már elég érettek vagyunk ahhoz,
hogy leüljünk megvitatni ezeket a kérdéseket is. Számításba kell vennünk minden
információt, az összes különböző ötletet, gondolatot, megoldási lehetőséget, és
közös nevezőre kell jutnunk ezekben a kérdésekben akkor is, ha ez több hónapot vagy
évet vehet igénybe, és végül meg kell születnie az alkotmánynak.
– Ön 1998-ig az izraeli hadsereg vezérkari főnökeként szolgált és Jichak
Rabin oldalán az egyik aláírója volt a palesztin autonómia alapját jelentő Gáza–Jerikó
egyezménynek. A nyáron részt vett a Camp Davidben rendezett tárgyalásokon is. A csúcstalálkozó
során és az utóbbi hetekben több megoldási javaslat merült fel Jeruzsálem státusának
a rendezéséről. Biztonsági szempontból elképzelhető lenne a város központi részének
több szektorra osztása, amint azt például az amerikai közvetítői javaslat
szorgalmazza?
– A biztonság kérdése nem központi eleme a Jeruzsálem-kérdésnek. Jeruzsálem
ügye inkább vallási és erkölcsi kérdés, olyan, ami nemcsak minden izraelinek, de
minden zsidónak mélyen a szívében él az egész világon. Véleményem szerint a
megoldást ezért nem lehet biztonsági szempontból keresni, hanem olyan megoldást kell
találni, hogy minden ember békében és harmóniában tudjon együtt élni, mozgásszabadságban,
szabadon gyakorolva személyes hitét.
– Néhány napja a palesztin törvényhozás elnöke, Ahmed Korei Strasbourgban
arról beszélt, hogy – ha nem tudna a két érintett fél megegyezni – Jeruzsálem
nemzetközi státussal akár egyfajta "világfővárossá" is válhatna. Sok
metropolisz boldogan vállalkozna erre a szerepre, ugyanakkor Izrael következetesen
elutasítja, hogy lemondjon a város feletti ellenőrzésről
– Hallottam a palesztin politikus kijelentéséről. Kétlem, hogy a "világfőváros"-státus
lenne a megoldás, nem is nagyon értem, hogy mit takarhat ez. A pontos idézet szerint
egyébként Korei nem arról beszélt, hogy Jeruzsálem "világfőváros", hanem "Isten
városa" lehetne. Azt hiszem a volt miniszterelnök, Simon Peresz mondta egyszer: kötve
hiszi, hogy Isten Jeruzsálem alpolgármestere szeretne lenni. Istennek szerintem
megvannak a maga kötelességei minden emberi lény szívében, de nem lenne praktikus
megoldás mindennap neki panaszkodni, a város minden egyes problémájával kapcsolatban.
– Mit tartanak elképzelhetőnek akkor?
– Gyakorlati megoldást kell találnunk. Nem kétséges, hogy Jeruzsálem
szent helyei – nem csak a zsidó, hanem muzulmán szent helyekről, és sok keresztény
helyszínről is beszélek – és a vallási szempontok is részét kell, hogy képezzék
az egyezménynek. Mindegyik vallásnak ellenőrzést kell gyakorolnia a maga szent helyei
fölött. Ugyanakkor a várossal kapcsolatban – elsősorban az Óvárosról van szó,
ami egy négyzetkilométernyi terület – speciális módon kell megegyezni.
– Budapesti sajtótájékoztatóján hangsúlyozta: Jasszer Arafat "eltaktikázta
magát", és elszalasztotta a történelmi lehetőséget a megegyezésre, amikor a
nagyobb engedmények reményében novemberre vagy januárra halasztotta a palesztin állam
kikiáltását. Tíz éve zajlanak a béketárgyalások, most miért okozhat gondot néhány
hónapos haladék?
– Szerintem a tárgyalások lezárására és a megállapodásra a legmegfelelőbb
időpont ma este lenne. De ez lehetetlennek tűnik, úgyhogy azt mondom, minél előbb,
annál jobb. De az igazi kérdés, hogy tudunk-e várni, és meddig tudunk várni, mielőtt
újabb nehézségekbe ütközünk? Nincs egyértelm? válaszom erre a kérdésre, de minél
tovább várunk, annál nagyobb kockázatot vállalunk mindkét oldalon. Minél tovább várunk,
annál több időt adunk a nem várt eseményeknek, amelyek még nehezebbé tehetik a
folyamatot. Januárban már nem számíthatunk Clinton elnökre a közvetítés során.
Minél többet várunk, annál valószín?bb, hogy Izraelben is politikai nehézségekbe
ütközünk, amelyek a jelenlegi kormány számára lehetetlenné teszik a megállapodás
elérését vagy aláírását, és meg kell várnunk a következő választásokat. Ezért
úgy vélem, minél előbb megállapodásra jutunk, annál jobb mindannyiunk számára.
Turisztikai csúcs 2000-ben
Izrael számára a millennium éve kiemelkedő haszonnal jár, legalábbis az
idegenforgalom tekintetében. Az idén 20 százalékkal is emelkedhet a Szentföldre látogatók
száma, s ez jelentős mértékben hozzájárul a gazdaság növekedéséhez. Az izraeli
szakemberek nem csak a rekord bevétel miatt örülnek (3 millió vendégre és 5 milliárd
dollárra számítanak), hanem annak is, hogy túljutottak azon a kritikus időszakon,
amit az Öböl-háború miatt kellett elszenvedniük. A rövidre szabott háború több évre
jelentősen visszavetette az izraeli turizmust, és növekedés csak tavaly volt először
tetten érhető. Az arab–izraeli békefolyamat kimenetele szintén rizikót rejt magában,
hiszen abban az esetben, ha nem sikerül a megállapodás, újra elszabadulhat az erőszak,
s ez eltántorítja az Izraelbe utazni vágyókat. Amron Lipkin-Shahak idegenforgalmi és
közlekedési miniszter budapesti sajtótájékoztatóján kifejtette, hogy a békefolyamat
megtorpanása, illetve ellehetetlenülése rendkívül rossz hatással lenne a turizmusra,
hasonló állapotok alakulnának ki, mint az Öböl-háború idején, amikor a rakétatámadások
és a terrorakciók miatt kimondhatatlan árat kellett fizetnie a szakmának.
2000. 09. 16. (IV/38)
